Mondják dajcslandban az éjfél utáni műsorok csábos transzvesztitái… Ha mindezt angolra fordítjuk, mindjárt megkapjuk mai posztunk daltémáját. Az alábbiakban a telefonhívásra sarkalló slágerekből közlök egy kis összeállítást.Elsőként a kedvenc „Call me” Nancy Wilson szégyentelenül hanyag előadásában.
(Amikor ezt a számot felfedeztem az egyik korongon, éppen egy gyönyörűség titkos csodálata kötött le egy retkes MÁV kocsiban. A hölgy azóta sem tudja, hogy legalább 24 órán át életem szerelme volt.:)
Másodszor mindez bossa novába szelídítve, következzék a bájosan naiv hangú Astrud Gilberto brazilból:
Végül gondolván az epedni vágyó leányokra, de maradván a jazz háza táján, a következő számban egy bizonyos Jack Jones úr mutatja be milyen, ha valaki őrült szerelmi állapotában „felelőtlen” tárcsázásra ösztökél… nem is merem elgondolni, milyen következményei lehetnek egy ilyen beszélgetésnek. (Tiszta röhej, hogy egyesek a Bublénak tulajdonítják ezt az 1962-es Jimmy Van Heusen – Sammy Cahn zenét, azért ennyire nem jó a srác.)
Nem, nem a siófoki izomtibis, szilikonos, bronzos, homokos bulikra gondolok. Viszont péntek lévén, ma ismét aranyba foglalhatjuk egyik sörfőzdénk nevét, amiért 
Múlt héten ígértem, hogy előveszek a vállalhatatlan zenéim közül 
Blikk stílusban: 
'69 augusztus 4.: Max Cavalera megszületik.
Aki tegnap járt a külvilágban, észre vehette, hogy minden jóravaló tisztes honpolgár virágcsokrot szorongat reszkető kacsójában. Mindez annak köszönhető, hogy nincs ember, aki ne rendelkezne - vagy legalábbis rendelkezett volna - szülőanyával. (Kivételt képeznek a titkos amerikai klónhadsereg tagjai, de azokkal amúgy sem túl gyakran lehet összefutni a város utcáin…)
Milyen szép is ha az embernek van testvére. Számíthat rá jobban, rosszban. Ha pedig megegyező a neme a két testvérnek, akkor abból akár közös muzsikálás is kisülhet. Lásd a Young testvérek az AC/DC-ből, a Csányi tesók a Black-outból, vagy Pó bácsi és Marci az Igorból. Én meglepődtem, mikor kiderült a kedvenc basszusgitárosomról Troy Sandersről, hogy igen nagy családból származik. Van két fiú tesója. Az egyikük Troy technikusa a koncerteken a Mastodonnál, a másik pedig ahogy mondani szokták szintén zenész. Kyle Sanders szintúgy basszusgitáros. Bár kevésbe ismert és sikeres mint a bátyja. 
Mielőtt bebőrösödik szeretett blogunk állóvize, csorgatok bele egy kis frissítő, oxigéndús zenei hullámot. Nem mai darab, de mindenképpen érdemes megemlékezni a korábban már felemlegetett Bill Whiters egyik remekbe szabott alkotásáról, a Just The Two Of Us-ról.
Folytatván 
Régen jelentkeztem már valami igazán jófajta muzsikával a mélyen tisztelt olvasóközönségnek. Jófajta rock muzsika meg aztán végképp régen volt. 