Képzeljétek el az alábbi szituációt: Megérkeztek a törzskocsmátokba, körbe sem kell nézni, a többiek úgyis késnek...:) Leültök a pulthoz: Szia Laci! Egy korsó ászok!? Persze... Előkészítitek a jó öreg 200ast a pultra, nyugodtan lehuppantok befejezni az úton hallgatott számot…

Imádom a suttyóságot!!! Akár zenében, akár élőben /azt csak akkor ha vicces is/... Annyit beszéltem már a Maylene-ről hogy csuhaj /0,1,2,3/, így most inkább az új albumra koncentrálok. Ki kell jelenteni, hogy még mindig van tökük Dallas-éknak, ahogy azt egy korábbi okosodásom…

         Az a szép a zenehallgatásban, hogy annyi van belőle, hogy sosem érhetsz a végére. Az meg szerintem pláne szép, ha egy tágabban értelmezett műfajt nem unsz meg. Pl. ha a tini, lázadó rockerség kinövi magát igazi zeneszeretetté...…

A southern legtöbbször 2/4es és 4/4es ritmusképletekre építkezik, sebességét tekintve a középtempó a leggyakoribb. A basszusgitár leginkább a ritmusgitár harmóniáit követi és egy masszív, könnyen követhető alapot ad a dobbal együtt a zenének. A dobfelszerelésről…

A tegnapi bejegyzés folytatása, minden feleslegesen pofázás nélkül: Redneck életsítlus Az USA-ban használt szleng a déli, szegény, fehér bőrű farmerekre: Redneck (vörösnyakú – munka közben legjobban az olcsó gyapjú kalap alól kilógó nyakuk sült le). Kockás flanel…

Több, mint egy hete nem metálkodtam a blogon... Itt az ideje leadni a házidolgozatot:) Mivel házidoga, ezért annyira nem poénkodós inkább érdekes. Lesz benne olyan rész, mintha értenék a zenéhez és megmondom a tutit - tehát pont az amit utálok az önjelölt lemezkritikusokban - pedig…

Lassan szerintem rájöttök, hogy csipázom az Amerika déli részéről érkező zenéket... Így hát, folytatva a hangulatot maradunk délen és a MATSOD első albumáról kaptok egy számot. Nem akarom ismételni magam, de borzasztó jó lehet arrafelé végigsuttyóskodni az életet…