Folytatván múltkor megkezdett sorozatunkat, a mai napon egy újabb Ha a múltkor bemutatott feketerigó a madarak Beethovenje, akkor a filemile minden bizonnyal az isteni Bach, esetleg Mozart tollas megfelelője. Amilyen szerény külseje van (leginkább egy mezei mezei verébhez hasonlítható) olyan zseniális az éneke. Mármint a hímnek, a nő csak kussban hallgatja az egóját símogató szerenádot. Egyszerre akár négy hangot képes megszólaltatni és garantáltan nem téved fals utakra.
Amit még érdemes tudni madárkánkról, hogy általában májusi éjszakákon a legaktívabb, nem véletlenül társítják hozzá a szerelmi vágy beteljesülését és hívják angolul nightengale-nek. A vallásos körben is szimbolikus jelentőséggel bír: a lélek örök boldogság utáni vágyának megtestesítője. Amúgy a szabadság fanatikusa is, amit mi sem bizonyít jobban, hogy fogságban nem hajlandó élni, inkább beadja a violinkulcsot. Legmegrázóbb élmény egy holdfényes tóparton találkozni a muzsikájával, ebben volt részem a napokban. Ennél megrázóbb találkozás talán csak egy olasz hűtőkamionban volna lehetséges, de azt nem kívánom egyik ragazzonak sem…
Egy dal magyarul:
És egy oroszul(?):
Na, ezt hívom én nemzetközi nyelvnek!:)
Ráadásként hallgassátok áhítattal Joseph Haydn kánonját a péceli gyermekkar előadásában.
Na, ettől teljesen elöntött a régi szolfézs órák hangulata…hüpp..szép napot!:)
