Ahogy közeleg a hétvége, úgy ível egyre feljebb biológiai ciklusom: tudatom, gyomrom, orrlyukaim tágulnak, tolerancia és szeretet szintem növekszik, hormonháztartásom adrenalin és endorfin készletekben egyre jobban dúskál...de azt hiszem ezt nem kell magyaráznom, gondolom mindnyájan így vagytok vele, különösen egy hosszú, káprázatos hétvége előszelét érezvén. (most szégyenlősen töröljétek le a könnycseppet szemetek sarkából:)Aki eddig elfelejtkezett örvendezni, azt megörvendeztetem egy vidám latin összeállítással. Na, az összeállítás kicsit túlzó, nevezzük inkább duettnek.
Az első dal amellett, hogy kliséket közöl, meglepően igaz: a legüdvözítőbb boldogság kulcsát, a szabadságot élteti. A dallam latin, a szöveg internacionál, a stílus ellentmondást nem tűrő. Ja, és a dolog pikantériája, hogy a szerző a svéd Axel Hedfors (ezek a svédok valamit nagyon tudnak).
A mások dal nem tudom klisé-e, mert még nem tudok brazilul. Viszont erősen dárenbéz, köszönhetően a dnb-mágus Ramilson Maia utólagos tunningjának.
Egye fene, kaptok egy ráadás remixet (a jól ismert bikinis ceruza-lány közreműködésével) és akkor mindjárt nevezhetjük a dolgot dalcsokornak (dalcsokor=dal≥3 darab/1 stílusba összefogva)
Ki az a pelyhes tökű kiskópé vagy hamvas barack kislányka, aki nem tartja férfiasnak a kockás flanel inget, a motoros láncfűrész benya szagát vagy csak a szimplán 3 ujjú favágókat?:) Valószínűleg az emo generáció, remélem azok már megvették a zsilett pengét és szakszerűen az ereik hosszanti irányú felvágásába kezdtek... De szerintem ahhoz is bénák, meg úgysem olvassák ezt a blogot:) Mert most valami irgalmatlanul férfias dolgot szeretnék ajánlani mindenkinek! Holnap igazi mocsári zene lesz a Dürerben a kanadai Cancer Bats előadásában. Hiába északiak, igencsak ráéreztek hogyan kell déli szőröstökű zenét csinálni, hogyan kell viselni mezítláb a kertésznacit és elővéve minden sztereotípiát valószínüleg betyár módon kezelik a Stihl fűrészt, hisz vérükben van:) Első nóta a vezetve fejbólogatás jegyében:
Véletlenül se a véletlenül felbukkanó nemi betegséggel tessék azonosítani minket!! Pusztán arról van szó, hogy ismét reklámot csinálunk a budapesti esték egyik legszínvonalasabb zenei kalandozásának. A 
Alapvetően nem szeretem a fehér csokoládét, szerintem olyan, mint a vegetáriánus hamburger, koffeinmentes kávé vagy (Uram irgalmazz néki!) az alkoholmentes sör. De a zenében minden megbocsátható. Így az is, amikor egy brit szöszi afroamerikai soult énekel. Megbocsátjuk, hiszen a hölgy a feketéket megszégyenítő módon adja a stílust. Először nem is akartam elhinni, hogy a hang ehhez a bájos csajhoz tartozik, de megbarátkoztam vele és Alice beköltözött (az utóbbi időben fájdalmas módon elmaradó) délutáni sziesztáim óráiba: az Under the munka moon című debüt albuma megszámlálhatatlan szundikálásomhoz nyújtott puha párnát és fakasztott nyálcsordító álmokat. Bevallom kicsit leragadtam az első dalcsokránál, pedig azóta szép számban ontja az andalító zenék tömkelegét. Saját számok és remixek vegyesen, de a végeredmény ugyanaz: hamisítatlan „russelli életérzés”.
Több, mint négy hónapja nem voltam hörimöri, agresszió bomba, táncos mulatságon... De hamarosan tiszteletemet teszem egy ilyesfajta baráti beszélgetéssel egybekötött közösségépítő rendezvényen:) A bulin, a lent megtekinthető banda nem lesz jelen, azonban a főzenekar neve többször is feltűnik a videóban az egyik gitáros pólóján... Részletek hamarosan, addig is toljátok fel a hangerőt!!! Az asszony meg próbáljon meg aludni:)
Ezúton szeretném felhívni a figyelmet minden ősi 
Úgy tűnik szerelmes lettem néhány videó alapján. A hölgyről annyit kell tudni, hogy szőke, mosolygós, szépen énekel, gitároz, dalszerez és hobbija a 
