Múlt héten ígértem, hogy előveszek a vállalhatatlan zenéim közül legalább egyet... Nos a mai az lesz. Nem viccelek. 16 éves voltam, mikor ezt a szart hallgattam. Nehéz megmondani, hogy miért... Lázadtam, szar volt az életem, szerelmi bánatom volt??? Nem lehetett szerelmi bánat, mivel akkor még annyira bátortalanul közelítettem a csajokhoz, mint most a szeletelő zenéhez... Nem volt szar az életem, hisz alibi gimnáziumi tanulmányok mellett, sportolás közben, már tudtam milyen íze van a sörnek... Max lázadtam. De, hogy mi ellen fingom sincs. Menőnek tartottam, a fekete vérhányós pólókat, a bakkancsot és az edzéscuccomat is 100 literes szemeteszsákban hordtam...

Magyarul pöcs voltam. Ismerkedtem a kemény zenével, de nyilván befolyásolt az is, hogy milyen zenéket mutatnak a többiek. Felejthetetlen élmény volt kánonban röhögni a Six Feet Under klasszikusokat az öltözőzuhanyzóban:) Volt egy srác - mozgása miatt hívjuk Szöcskének (neki küldöm a mai dalt:) - annyira igénytelen volt, hogy ő sose fürdött, fekete gombás, dzsuva volt mindig a füle mögött... Na tőle kaptam ezt a fos zenét. Buta, kiszámítható, ötlettelen, death-thrash klisés unalom. De jó kemény. Azt hittem ez a menő. Annyit szeretnék kérni, hogy ha barátkoztok a fémzenével, akkor vegyétek a fáradtságot és járjatok utána az igényes és jó zenéknek. Egyik legjobb megoldás erre ez a blog:D Kivéve a mai zene:) Kocc