Na most vagy a világ fejlődik ilyen rohamosan, vagy én vagyok túl öreg! Az oké, hogy van matek metál, na de matek rock? Annyit azonban mindjárt mondandóm elején leszögeznék, hogy igazán örülök ezen műfaj létezésének, és remélem lesznek páran, akik az alább feltüntetett linkeket meghallgatva virtuálisan rám kacsintanak és hangosan kiáltanak fel a monitor előtt: „Szilágyi! Már megint igazad volt!" Furcsa zenei forradalmon megyek keresztül in ö riszönt mánsz, mivel régebben nem igazán szerettem az instrumentális zenét, most viszont úgy vélem, hogy sokkal nagyobb teret tud megnyitni a fantáziánk világában, mivel az ének - valljuk be - bizonyos korlátok közé szorít egy-egy dalt! Ennek azonban vége, hiszen itt az új Persil Green Power az instrumentalitás keretei végtelenek, ha van neki egyáltalán olyanja!
Sokan biztos azt hiszitek, hogy pszichotróp anyagok használata után írtam ezt a blogbejegyzést; mások nem értik, hogy minek magyarázom így túl ezt az érdekes névre keresztelt zenekart, /Három elfogott tigris/ de ha meghallgatjátok majd rájösztök, hogy miről is próbáltam itt makogni... A bandáról még annyit, hogy 5 éve léteznek kis planétánkon, azon belül is Londonban, és eddig 3 elég fantáziátlan nevű kislemezük jelent meg /EP1, EP2, EP3/ amit tavaly követett az első nagylemez Route One or Die címmel.Tökéletesen lehet rá elmélkedni, meditálni, vagy csak ülni egy fotelben és nézni magad elé! Csapassátok!
U.I.: A "Drebin" betegebb témájú, pörgősebb, matekosabb, míg az "Ulnastricter" meditációs jellegű!