Hébehóba rám jön a neten való kukázás ismeretlen zenekarok után... A mai zenét még 2008-ban ismertem meg. Hogy hogyan találtam rá ne kérdezze senki. A lényeg, hogy bejött a trágyadomb hangzás és a dobos csávó, Nat Damm játéka. Blogunk egyik nem rejtett célja, hogy a zeneszerető, de lusta kopéknak mutassunk néhány kevésbé ismert, ámde zsivány bandát. Na ez pont ilyen. Seattle-ről sokaknak a grunge, meg a Nirvana jut eszébe... Hála a napilaci istenének szó sincs most erről, rockos, hardcore-os, punkos "szívszorító" dallamok. Kaptok tőlük rögtön két dalt, az elsőhöz tartozó vizuális élmény tökéletesen visszaadja a hangulatot, életérzést:

A második meg Mr. NapiLaci áldozatos youtube munkáját dicséri, mivel a szám ez eddig nem volt megtalálható a legismertebb videómegosztón /talán tényleg underground zenéről pofáztam eddig:)/. Erről a számról eszembe jut Katona Főnök Lászó egyik korrekt mondása: A faszért kell búúgatni azt a kibaszott gitárt, mikor itt a közönség?! Ez a muzsika pont a gitárbúgatástól faja...

Új hetet mindenkinek!

Az elmúlt időszakban vakond módjára ástam bele magam mindenféle zenét nélkülöző, munkának nevezett baromságba. Ezért nem tudtam szeretett blogunk hírnevét néhány jól eltalált zenei idézettel és frappáns szócsépléssel öregbíteni.. Szóval elnézést, megpróbálok felpörögni. A felpörgéshez meg - ugyebár - jazz dukál. Legfőképp a latin.

Következzék tehát egy ékesség, mely a milánói Schema records méhében fogant egy bizonyos Stefano Tirone (szabad fordításban Puskás Pista) khm.. munkássága révén. A képen szereplő, középiskolai fizika-földrajz szakos tanárra emlékeztető Stefano amúgy mintegy 20 éve hozta létre az S-Tone Inc. projektet. (Ebben a pillanatban esett le, hogy a projekt az ő nevéből eredeztethető.) A zenéje eleinte inkább volt acid, mint jazz, majd elmélyülvén a zenei tanulmányokban fokozatosan közelített az instrumentális megoldások felé. A brazil lüktetés rá is - mint oly sok honfitársára (lsd: Conte papa) - végzetes hatással volt, ekkor született kezei alatt a Lus y Sombra album, a brazil Tomaz Di Cunto dalszerző és kiváló zenész honfitársaik közreműködésével. Ennyi elég is, a többit itt elolvashatjátok.

A Naked Ground ("Pőre Föld") az említett album mélyre röptető, messze gondolkodtató kezdődala:

Egy másik zúzós kedvenc a korábbi, Sobrenatural című albumról. Ahogy a videó feltöltője írja:

"Great atmosphere, just relax and fall in love..."

Majd ráadásként a "Pucér Planéta" majdnem felismerhetetlenségig remixelve a jól ismert Paolo és Marco tálalásában:

Enjoy!

Avagy egy kis "metal-láncolat"

Minden valamirevaló loboncosnak rockernek nem kell bemutatni a Carcass-t /a felzselézett hajú kopéknak, annyit, hogy egy igen jelentős halál metal banda/. Egyszer majd visszatérek rájuk, de a mai sztorihoz legyen ennyi elég. Volt néhány számuk...;) Köztük a Carnal Forge:

Carnal Forge: Eme szám címét választotta egy svéd thrash horda zenekarnévnek. Hangulat függő - véleményem szerint önmagukat kicsit korlátok közé szorító zenészek - dubpalábdobos, tuka-tukás fejmasszírozó számokkal. Én szeretem nagyon őket, egyik legkedvesebb számom a Firedemon, a 2. album címadó nótája:

Jonas Kjellgren milyen csudiszépen vonyítja, hogy

FIRE DEMON, FIRE DEMON, FIRE DEMON, FIRE DEMON! Az említett korlátok és a zenei önkifejezés szélesebb spektruma miatt kilépett a bandából. Helyét Viggo Jens C. Mortensen vette át, neki némileg több dallam van a hangjában:

Már a zene is könnyebben "dúdolható", de a kiugrás, még mindig hiányzik, és persze Mortensen is kilépett... Peter Tuthill áll azt hiszem, most a mikrofon mögött. Vele nem kaptok számot, mert...

Mert a lényeg, most jön. Jonas Kjellgren dobta azt a mikrofont és gitárt ragadott a szintén svéd Scar Symmetry-ben /többek között/. Van egy daluk: The Kaleidoscopic God. Ha ennyi morcos énekhangon végigrágtátok magatokat, akkor 1:20 után jön az überdallamos ének.

Lehet ennél fajábban énekelni a "kaleidoszkópról"? Biztos, hogy nem. Örökre a fejedbe ragad ez a refrén...

Metalban gazdag, szép hétvégét mindenkinek!

ui: Ezen kívül már csak 3 Arany Péntek lesz, tudjátok mi a dolgotok;)

Ütök ma néhány legyet egy csapásra:

Ád egy - nagyon rég volt Dobsuli rovatba való cucc. /jobb oldalt a szemezgetőben találjátok a különböző rovatokat.../

Ád kettő - tegnap pindurit lenéztünk corvintetőre, szerdánként ugye rewind van az 50 éves Palotaival;) Financiálisan annyira nem adja, a 450es mosogatólé /safi koma szerint minden iparosított csapolt sör az/, meg hogy úton útfélen le akarnak húzni cigivel, vagy a lóhúgyból...

Ád három - meg szerintem már nyilvánvaló, hogy a karcos zenékre dobban meg igazán a szívem.

Tehát akkor ma egy kis mischung, így Ád négy, bedobhatom a Zusammen rovatba is. Metal Dubstep otthoni digi dobos csörömpöléssel, csudi jó... Egy hiba van a hanghoz képest csúszik a kép...

Update: van egy fogós, ravasz kérdés a fb oldalunkon a témával kapcsolatban, ha van kedvetek szavazzatok ITT!!!

Egészségetekre:

És, hogy legyen hasznos infó is: a Korn állítólag, valami hasonlóra készül...

Ahogy zedzone is megmondta, véget ért a nyár, jön a szar idő... Visszahúzódunk a kricsmi teraszokról, vízpartokról, fesztiválsátrak árnyékából a füstös kocsmákba... Ilyen helyeken kevesebb inger ér, ebből kifolyólag gyakrabban fáradunk a pulthoz, mondhatni télen bölcsebb eszmecserék folynak:) Megváltjuk a világot, hogy jövőre majd mi lesz másképp... Dehogyis, viccelek, meleg takaró, kakaó, egy jó könyv, hozzábújni a kis szerelmeitekhez...:)

És várjuk, hogy ismét szép idő legyen, ismét a szellős A38 teraszra kerüljön a Random Trip... (Tegnap lementünk az Instantos nyitóbulira, ilyen helyen élvezhetetlen és a véleményem továbbra is fenntartom ezekről a romkocsmákról... És ha a Tűzraktér Vízraktér lett a Királyfürdőben, akkor a hamarosan örökre bezáró ZPnek találtam is új helyet: Margit híd budai hídfő déli oldala, ahol eddig konténer falu állt a hídfelújítás miatt...;)

Kicsit elkanyarodtam... Vissza a füstbe... A gondolathoz, hangulathoz illő mai zene pedig: Dropkick Murphys. Ahogy Ferkó koma ajánlotta, ír kocsmazene punkba ültetve...

Volt ugyebár az örök élményt nyújtó idei szigetes The Haunted koncert. Örök élmény, zeneileg tuti, remélhetőleg a pukli a bordámról egyszer csak eltűnik... Ha nem, akkor nem csak zeneileg örök...;) Igazából a puklinak adtam már nevet is. Bob, a könyökömön pihenő, hernyó formájú vadhús után Ő Bobec, a bordapukli:) Ennyit magamról, hisz erre senki sem kíváncsi... De ebből remélhetőleg számotokra is nyilvánvalóvá vált, hogy zsivány egy buli volt;)

Szóval azon a koncerten dalolt egy csávó, a sokat emlegetett Peter Dolving. Rengeteg "noname" formációban tevékenykedik. És bár ismeretlenek, mégis királyak. A mai együttes neve BringTheWarHome, a cím pedig Partizan. Jaja, Leonard Cohen dal, tehát nem elmebeteg üvöltés. Lájtos zene a javából....

Az általam félistennek titulált énekes, szövegíró, zeneszerző, gitáros, billentyűs koma további "munkái":

The Peter Dolving Band, Coldtears, The Haunted

És egy grátisz instumentális dal a BringTheWarHome-tól:

Úgy tűnik az egész szerkesztőségből kikívánkozik valami mondanivaló így hétvégét követően. Tudom, így nem lesz egyenletes a poszt-ellátottság, de sajnos most nem tudok elhallgatni én sem.:) Évforduló van ugyanis, ráadásul kettős: ma ünnepli születésnapját egy élő és egy elhunyt legenda. Na jó az első nem legenda egyelőre, nővéremről Malvinról "Katkamanóról"van szó. Isten éltesse Őtet! Ennyit a személyeskedésről. :) 

Ma lenne 65 éves a zseniális Freddie Mercury. Vagyis 65 éve látta meg a napvilágot, egy bizonyos Farrokh Bulsara Zanzibárban. Ezzel a videóval és csodálatos dallal emlékezem meg utánozhatatlan hangjáról, zenéjéről és őrült személyéről:

Sziasztok!

Olyan rég volt már valami jó kis tökös zene. Olyan végképp, amiben nem a torzított gitár van túlsúlyban.
És azt kell mondjam, hogy a magyar tévékben a zenei szerkesztők igen bénák. Mindig ugyanaz a pár szám megy mindenhol. És arra vannak vágva a kisfilmek. Kissé már unalmas. Nem majmolni akarom az amerikai sorozatokat, mert azért azok között is van jópár csöpögős, nyálas így "Isten áldja Amerikát", úgy "Dél újra élni fog" és a többi hazafias szövegelés. Viszont a zenei szerkesztők bevállalósak.

Így futottam bele a The Cadillac Black nevű formációba is. House MD nyolcadik évadának a trailerjéhez szolgáltatják ők a muzsikát. Meghallgatva az első 5 számos anyagukat engem meggyőztek.


Hallgassátok szeretettel!

Boozefighter - Reaper Crew

Sokáig úgy voltam vele, hogy a Lamb Of God Redneck klipje, mindent vitt.../Utólag küldeném azt a nótát vidinek a raklapfosról, hisz nem rég volt a szülinapja, csekkoljátok azt a blogot is;)/ Aztán az új Mastodon album kapcsán rátaláltam a Deathbound-ra. Ez egy kiadatlan dal videója /Hát igen, megtehetik, hogy egy ilyen számra is készítsenek.../ Amúgy a legtöbb Mastodon klip kellőképpen beteg vagy éppen mókás. Az alábbi a kettő tökéletes kombinációja, a napfogyatkozásról mesélő koma pedig az együttes dobosa, Brann Dailor. Többet nem árulok el, tessék szépen végignézni.

Az új album borítója - mely szeptember 27.én jelenik meg - a fenti kép lesz. Én imádtam a korábbi albumok szövevényes, percekig csodálható borítóit, amiket Paul Romano "pingált össze". Most váltottak és egy fafaragót AJ Fosikot kértek fel a feladatra. Hogy ne maradjatok hétvégére jó zene és néznivaló nélkül, megnézhetitek, hogyan készítette el AJ fából a morcos négyszájú ökröt /ez a klip is nagyon adja/... De a poszt címe egy kérdés, amire, ha nem kommenteltek, felettébb mód szomorú leszek, úgyhogy kérek némi aktivítást: Szerintetek melyik a legjobb klip? Nem vagyok kiváncsi elhagyott gyárterületen, égő hordók között keménykedő sablon videókra. Se lánccsörgető kardmetal sárkányvadászatra...;)