Akárhogy is nézzük, a mai naptól hivatalosan őszbe csavarodunk. Ettől ugyan nem kell becsavarodni, hiszen a csillagászati nyár még majd’ egy hónapig tart, vagyis lesz még napsütés, meg halsütés dögivel. Mondjuk arra készülni lehet, hogy a tücskök egyre szívbemarkolóbb lassúsággal ciripelnek majd éjszaka és a hűs reggeleken cserfes gyerekhad fogja elfoglalni a lázongó nyugdíjasok elől a helyet a villamoson. Aztán majd esik az eső, lehullik minden levél, hullni kezd a hó, kivágják a fenyőfákat és kifosztják a plázákat, majd elolvad a hó és sós lucsok lesz belőle, aztán rügybe borul minden és a madarak egymás nyakába borulnak egy meghitt lombkoronában… azaz kezdődik elölről minden a menetrend szerint. És a legmeglepőbb a dologban, hogy az emberiség ezen a mai napig képes meglepődni...Következzék két dal, a jó öreg Bergendy zenekartól. Ugyanis szinte minden Bergendy sláger számomra egyet jelent a legkedvesebb évszakom legkedvesebb hónapjával, mely elválasztja a nyarat az ősztől, a kenyeret a bortól… (ezek után nem lehet kérdés, hogy az áprilisra gondolok..:) Ilyenkor lehet kiülni a kerti hokedlire és hűséges vizsla (esetleg korcs) kutyánk homlokát vakarva, fröccsöt szopogatva elmerengeni az élet titkain.
Az első dal a nyár iránti nosztalgiáról szól, de azt hiszem, ezt nem kell bemutatni senkinek.
A második dal viszont nem lehet túl ismert, mivel nekem kellett feltolnom a jútyúbra…Pedig szerintem különlegesen szép, érdekes zene, értékes szöveggel a fent ecsetelt végtelen körforgásról. Azt már csak halkan jegyzem meg, hogy bossa nova alapokon nyugszik...;-)
Nem rég 
Már ez a posztcím is arra utal, hogy véget ér a nyár... Vissza a sukapadba, az igát a nyakba stb-stb...;) Amikor itthon voltam, minden kedden lenéztünk a hajóra, hisz ingyen kaptunk csuuudálatos improvizatív örömzenélést Delov Jávor vezetésével. Ez az utolsó alkalom, hogy a kőszállító hajó teraszán játszanak, jövő héttől el kell mászni az Instantig...
Tudom, ez nem filmajánló, de a kivétel erősíti a szabályt. És tegyük hozzá, hogy nem a 
Folytatom a Gyár Fesztiválos fillingelgetést... Beszéltem arról, hogy csupa jó arc csávóba szaladtam bele odalenn. A hegyaljás Ricsivel való spanolás következtében megismertem Gergő komát. Gergőről tudni kell, hogy kellőképpen közvetlen, nem veti meg az alkoholt, képes úgy beszélgetést folytatni, hogy csak Isten Háta Mögött szövegeket használ, imádatattal mesél a magyar Fostartály grind formációról és ezek tudatában, hihetetlen módon még értelmes is. Neki küldöm a mai dalt és persze Ricsi komának is, hisz ő sem ráncolja a homlokát a kellemesen borult zenék hallatán... Szóljon hát az osztrák Summoning zenekar első albumáról, a Minas Morgul-ról a Lugburz.
Bátran kijelenthetem, hogy a múlt hétvégén lezajlott miskolci gyárfesztivál életem egyik legjobb hangulatú fesztiválja volt. A konkrét beszámolót későbbre tartogatom, hisz a napilaci hagyományait nem rúghatom fel, azzal, hogy sebtiben beszámolok egy fesztiválról, koncertről... Továbbra is szarok, arra, hogyan kell működnie egy átlagos zenei blognak...
Meg kell mondjam, annyira meghatott, hogy Tökinger elvtárs a viváról 
De hogy visszakanyarodjak a történet elejére. Van egy gyulai zenekar a Blades. Hardrockot tolnak, elég jól. Legalábbis a lelkes közönség és a kommentek ezt mutatják :)
Egyben hazaértünk Miskolcról és a hazaút legmókásabb pillanata szülte ezt a posztot. Történt ugyanis, hogy szombaton megismerkedtünk a másnapi "fuvarvállalat" két derék komájával. Akik "büszkén" mesélték, hogy sikeresen összehoztak egy 5 számjegyű kárt forintban a csodaszép verdájukon parkolás közben... Másnap reggel ugyanabban a fesztivál melletti presszóban összefutottunk velük és felajánlották a logisztikai szolgáltatást, el is fogadtuk, hisz mégis zsiványabb, kényelmesebb egy fehér peugeot, mint egy kék vonat... Az ötödik utas pedig nem más volt Zoli a 