Nem rég egy posztban meséltem Gergőről... Azt is írtam, hogy ne felejtsétek el... Eljött a pillanat, vagy a poszt ami az Övé. Elsőnek tekintsetek meg egy kis videót. A videó lényege, az lett volna, hogyan is néz ki a Gyárfesztivál napközben, de Gergő annyira beindult a telefonjából szóló zenére, hogy ez inkább róla szól...:)
A kis filmecske tükrözi mennyire szereti a zenét és menyire nem volt szomjas. És mielőtt elsőre ítélnétek, jön a lényeg. Gergő megírta a saját beszámolóját, melyet fel is ajánlott nekünk. Minden ember másképp él meg egy fesztivált. Valakinek, az a fontos, hogy hány koncerten volt, vagy hány csaj bugyijába sátrába jutott be. Valakinek meg a jó hangulat és az a fránya alkohol...
Gergő beszámolója:
Mire felocsúdtam, már – mintha egy időkapu nyelt volna el – Nyíregyen találtam magam, és a fülesemben szólt a metál. Pár percet tölthettem csak az állomás hűvös oldalában, mert mire felnéztem Ricsi tartott felém szintén zenét hallgatva. Gyorsan megkérdeztük, hogy mikor megy tovább bármilyen jármű Miskolcra, és mivel még volt 40 percünk úgy döntöttük (hosszas vitatkozás és egyet nem értés után), hogy meglátogatjuk a vonatülésekkel ellátott Tomi Pub-ot az állomáson. A pikoló és a Világ Legrosszabb Konyakának!!! elfogyasztása után felültünk a vonatra, amellyel szerencsésen Szerencsig jutottunk. Mielőtt beléptünk volna az állomásra tudakozódni, úgy döntöttünk – nem tudva, mikor szállunk le legközelebb – hogy elszívunk egy cigit. Ekkora azonban épp egy múlt század béli konzervatív család sétált be előttünk, és a legkisebb fiú lelassított, ahogy elénk ért. Az édesapja odaszólt neki ingerült és zavart hangon: „Menjél kisfiam, itt büdös van!” Miután a velünk szemben álló lány arcán megpillantottam egy mosolyt, és az együttérzést a szánalmas apa iránt, megkönnyebbültem. Felszállás előtt még két sört magunkhoz vettünk, biztos, ami biztos. Nemsoká meg is érkeztünk az Ácélvárosba, ahol természetesen a restibe mentünk, mivel Andrist meg kellett várnunk, míg Pestről ő is lecsordogált. Rögtön kértünk két konyakot, előtte azonban megtudakoltam, hogy finom e az ottani konyak; a pultos néni biztosított afelől, hogy kifogástalan. A konyak elfogyasztása után szinte biztosra vettem, hogy fogalma sincs arról, milyen is egy finom konyak, vagy életében nem kóstolta még. Sebaj! Ezután a jager mellett döntöttünk, mondván, az nem lehet rossz! Így is lett. Közben megérkezett Andris is egy üveg Leffe-vel és egy hatalmas, frizbi alakú sátorral, akivel még elfogyasztottunk pár kört, aztán elindultunk, hogy megkeressük a fesztiválbuszt. Ez nem okozott gondot; percekkel később már a fesztivál bejáratánál voltunk. Két sráccal azonnal megismerkedtünk, akik megkértek, hogy támogassuk meg őket fejenként 500 Ft-tal, hogy be tudjanak menni. Két dolog ötlött elém: 1. Jó kezdés, hogy még be sem lépek, máris lehúznak! 2. Akkor ők miből isznak majd? De hát csak adtunk nekik, és aztán együtt vertük fel a sátrat, és ők lettek a szomszédaink a kempingben, ami körülbelül 20x20 méteres volt. Ez már önmagában megdöbbentő volt, arról meg már nem is beszélek, hogy még ez a terület sem lett tele a feszt idejére. Nekivágtunk hát, hogy nézzünk estére valami jó koncertet, és ahogy Csáth Géza mondaná: „az elbeszélésnek a történet ezen pontján vége szakadt.” Ugye kitaláljátok miért? Másnap reggel 9 tájban bementünk a fesztiválra, de egy lélek sem volt ott, kivéve több tucat darazsat és 3 srácot, akik útba igazítottak minket, hogy hol lehet sört venni és telefont tölteni. El is kezdtünk dehidratálni, de ekkor borzalmas dolog történt; Ricsit szájon csípte az egyik srác..öö akarom mondani darázs. Felmerült bennem, hogy hogy nem érezte Ricsi, de aztán hamar összeraktam a dolgot, miszerint pont ugyanazért nem érezte Ricsi a darázs csípést, ami miatt előző este az elbeszélésnek vége szakadt. Nemsoká megérkezett napernyőnk szomszédságába Buday György, aki fejébe vette, hogy kiabáljon be mindenki olyan hozzávalót, amit csak akar, és ő abból majd összerittyent valami finomat. Mondanom sem kell, hogy az én számat a bundás kenyér hagyta el. Na nem úgy. Ezen a délutánon egy nagyon kedves fiatalemberrel ismerkedtünk meg, akit mint később kiderült Ricsi már ismert. A Napi Laci néven elhíresült pesti srác olyan egyszerű közvetlenséggel kínált a cigijéből, mintha ezer éve ismernénk egymást, miközben saját készítésű pecsétjével próbálta népszerűsíteni weboldalát, tudva azt, hogy egy fesztiválon a szó Hamar elszáll, annak az esélye azonban kisebb, hogy a pecsét lekopik. Esetemben nagyon jól gondolta, ugyanis majd' 4 napig nem látott vizet a testem, sőt az alkohol még azt a maradékot is elvonta belőle, ami volt. Este aztán eljött a várva várt IHM, ami nekem kicsit megint csalódás volt, mivel két szám kivételével megint az új korongról hangzottak el a dalok. A Stiff Bastard viszont felülmúlta a várakozásaimat, mivel egy roppant közönséget bevonó koncertet adtak, ahol még színpad is alig volt. (Itt kell megemlítenem, hogy másnap este itt lépett fel a Holló meg a többi madár nevű zenekar? amit soha ne nézzetek meg! Ezen a fesztiválon is sikerült ennem egy fél mobiltelefonnyi lángost, ami felettébb jól esett, de több a világért sem fért volna belém. Utolsó este voltak még szép koncertek, mint pl. a Stubborn, akik egy nagyon kellemes koncertet adtak; külön színpatikus volt a mezítlábas énekes, és a pár órával korábban egy presszóban velünk beszélgető bőgős. A Subscribe most felülmúlta önmagát, ugyanis Bálint végig tisztán énekelt, és meglepetésekkel is tarkították a számokat; a Kiss and kill your boyfriend-ben pl. felcsendült a Refused: New Noise című számának egy részlete. Összességében azt mondhatom nem volt rossz 3 nap, de jövőre marad megint Tokaj.
Gergő
A történetben az alkohol bármilyen formájú említése 9:4 arányban legyőzte a zenekarokat, de ettől még számomra érdekfeszítő volt;) És, hogy a kép teljes legyen, hallgassátok meg a fenti videóban felcsendülő dalt teljes egészében:
ui: A videó megjelenéséhez Gergő koma hozzájárult, továbbá legyetek szívesek ész nélkül szétlájkolni, hisz jól esik az az embernek, még Gergőnek is;) /Töki/
