Sokat járt az agyam mi legyen a mai zene. Van miből válogatni, de valahogy egyikhez sem igazán volt kedvem. Amihez lenne, az meg már volt. És ugye én megfogadtam, hogy nem ismétlek, ameddig nem muszáj.
Aztán beugrott a szegedi Dystopia.


7 húros gitárok, 5 húros basszer. A mélyre hangolás garantált. De még mielőtt megijednétek, nem agyatlan tekerés megy. Van helyette dallam meg tökös groove-ok. Egyik jó cimborám legénybúcsúján 2 pálinka között tették be ezt a számot a lejátszóba és ment is rá a tombolás rendesen. Durva egy este volt. 

A bábuk sosem sírnak? Nem lennék benne annyira biztos.



Sajnos én még nem tudtam elcsípni a bandát élőben, annak ellenére sem, hogy gyakran játszanak olyan zenekarok társaságában mint Stereochrist vagy MagmaRise. Igaz, felléptek már a Csillag börtönben is. Lehet ott több szerencsével jártam volna :P
Mindenesetre, ha élőben is hozzák azt, amit a lemezen, akkor nem fogok csalódni annyi szent.

Boozefighter - Reaper Crew

A képet a zenekar facebook oldaláról szedtem.
 

Közhírré tétetik, minden lelkes és leendő jazz-rajongónak: Conte papa ismét lerakta a névjegyét, a nu jazz oltárára, azaz alaposan odapörkentett vadiúj albumával!! A lemez annyira friss, hogy lábasfogóval kell betuszkolni a hifibe. Én Bassil cimborától tudom, ő meg egyenesen Harcsa Veronika kisasszonytól. A dolog nem véletlen, hazánk büszkesége egyet énekel a korongon, illetve további kettőt az európai verzión.(!!) 

Szóval három évvel a végtelenül, derűs és populáris Rituals album után, a talján nu-jazz király egy érett, impulzív anyagot tár elénk. Azaz kiporciózza a következő időszak túléléséhez szükséges  életkedv-tablettát.

Íme, egy szokatlanul mozgalmas és jól összerakott klip, egy igazi "jóléti", klub-zenéhez. Le a kalappal a rajzoló, Giuseppe Palumbo előtt, akiben egy Andy Warhol lakozik.

Na, nem bánom, még egy, pontosabban az albumfőcímdal:

A többit meg mindenki meghallhatja, ha szépen megvásárolja a disc-et. Mert az nem kérdés, hogy megvásárolja, nem? ;-)

 Szóval Miskolcon nem csak acél van

Akad a szokásos magyar kedvencek /Superbutt, Leander, Watch My Dying, Isten Háta Mögött, Cadaveres, Subscribe, Wrong Side Of The Wall, Locust On The Saddle.../ mellett még egy Freshfabrik lemezbemutató koncert is!!!

Továbbá a mai napon a mókás szlovák ska-punk Elvis Jackson. Ők toltak egy jó bulit a Szigeten is...

Holnap meg a mondhatni nem az én "zenei-blogfelelőségemet" toló német NOHA. Nem rossz, sőt... Kifejezetten élvezhető:

Láthatjátok továbbá a vicces fejű Sub Bass Monster-t is, ahogy szív, sűrít, lenn tart, kipufog:

És igen itt lesznek azok, amiket csak akkor nézek meg, ha rendkívüli módon unatkozom: 30Y, Irie Maffia, Vad Fruttik. Vagy még akkor se: Kiscsillag az alkesszel, Fish! Kowalsky meg a vega... De van diumdisu sátor némi tuc-tuccal is...

Most jön a lényeg: az egész 3 napos buli /18-20./ 7000HUFba kerül. Aludhatsz napi 2500 pénzért koliágyban vagy simán sátorban és a sör állítólag 290 lesz. Pesten a legtöbb kocsmában drágábban iszol... Szóval ha elolvastad eme posztot, akkor állj föl a melóból és jelents szalmonellás "fosós-hányásos" betegséget vagy kérd a mutert, hogy dobjon le egy karton szotyira pénzt...;)

Avagy a miskolci Gyár Fesztivál

Az Azfeszt elmarad, így Nyírbátorból átküldtek jó néhány zenekart kukoricán térdepelni Miskolcra... Nem, nem lesz kukorica, max főtt, olyan komák kezében, akik jobban szeretnek koncert után színeset kakkantani, ahelyett, hogy a bulin ész nélkül lötyböljék a kezükben lévő sört...

Ma kaptok egy kis ízelítőt a marcona zenei felhozatalból, a külföldi sztárallűröktől mentes csapatokból...

Az idén 4. lemezét megjelentető brit ragga metalt játszó Skindred Benjivel az élen, aki ha a közönségnek azt mondja, hogy ugorjatok a kútba, mind szépen, libasorban bele is ugrik... Magyarán, igazán tud bánni a közönséggel:

A svéd dallamos death azon királyai, akik nem távolodtak el ész nélkül a gyökerektől, mint pl. az In Flames. Tehát a Soilwork, az énekes neve fogalmam sincs miért lett Speed...;)

Az acélszívű /nem az ossiános katonáknak/ hölgyeknek pedig, a skate punkot, melodic hard core-t, vagy mi a tökömet skatulyát játszó A Wilhelm Scream. Ilyen klippel én nagyon komolyan veszem ezt a zenekart...;)

Valamint a wiki szerint:D post punkot játszó, bár szerintem van itt némi screamo is, We Are The Ocean. A lényeg, hogy nagyon szépek a fiúkák és bugyinedvesítőek. Énekelnek és Kiabálnak, sívalkodnak egyszerre. Megnézni ezeket szerintem érdemes. Remélhetőleg nem fikakommandó lesz a beszámolóból, bár nem vagyunk mi index...:D

Hagyma, csípős minden mehet? Na jó, félre a tréfát. Hamarosan új koronggal jelentkezik az RHCP. Immáron sokadik új gitárossal. Aki szerintem messze nem fogja tudni überelni Frusciante tehetségét. Nem vitatom, biztos jó gitáros ő is. De ez még nem jelenti azt, hogy valaki jó dalokat is tud írni. A rádiók már rendszeresen játsszák a lemez előfutárának szánt számot. De én mocsok leszek és csakazért se ezt fogom mára ajánlani. Hanem még az előző dupla albumról a nyitó nótát. Dani California.



Mellesleg a klip szerintem az utóbbi pár év egyik legjobb dobása. Ötletes, hogy megidéznek egy-egy legendás zenekart. (Elvis, Beatles, EVH, Kurt Cobain stbstb.)
Persze hozzá teszem, hogy azért az RHCP messze nem ez számomra. Hol van a Mothers milk vagy One hot minute...

A számot pedig szeretném a lányoknak küldeni sok szeretettel. A legtöbben úgyis odáig vannak az énekesért :) Különösen azoknak akiket személyesen is ismerek.

Boozefighter
Reaper Crew

Néhány napja történt, hogy miután meguntuk a Városligeti tavon keletkezett böjti sarki szelet és a trendi kiülős hely izomagyú és szilikoncsecsű kiszolgáló-személyzet honfitársaik iránt tanúsított mérhetetlen ellenszenvét és pökhendi stílusát, elindultunk a Liget erdejében …izé, ligetében és belebotlottunk a Sörsátorba, ahol kedves szélcsend és kedves pincér fogadott. A színpadon egy veterán blues énekes (amolyan Hobo szerzet) csinálta az andalító hangulatot egy szál gitáros kísérőpartnerével. Sajnos elfelejtettem kinyomozni a formáció nevét, pedig nagyon jó zenét csináltak, egyetlen feketepont a hangosításnak jár, de lehet, hogy ez a maximum, amit egy cirkuszi sátorban ki lehet hozni….

Na, aki mindezt végigrágta (rajtam kívül tuti senki:) az biztos lehet benne, hogy denaturált szesszel sem fogja tudni kimosni a füléből egy időre. :D

Nosza, lehet szavazni! Csak az eredetire nem, mert a program csak 9 választ engedélyez mert úgyis az a legmenőbb...

Peter Dolving-ékat virtuálisan néhányszor már lepippantottam, így most inkább megpróbálok mindenkit rábeszélni klipek, zenék formájában, aki a mai nap folyamán az óbudai szigeten tivornyázik, hogy nézzen el este 7-től a svéd betyárok betyárkodására. Kevés lesz ma a duma részemről, sok a zene, időt és odafigyelést igényel... De megéri, hisz a zene magáért beszél, zenél.

Kezdeném egy olyan kis videóval, ahol Dolving két szám közötti pihenőben, megmondja a tutit. Óriási angol tudást nem igényel, hiszen még én is értem:) Tekerjetek el 0:45ig!

A mondani való végén elböffenti a következő számcímét, ami nem más, mint az első albumos In Vein. Jó kis thrashes tuka-tukával indul, de van egy akkora íve a dalnak, zsivány verzével, betyár refrénnel... Erre még nagymuterod is öklött rázva ugrálna vagy ott fog ugrálni este;)

A Marco Aro-s /2-3. albumon Peter helyett ő kajabált/ érából egy számot mutatnék, hiszen ezt szokták tolni élőben is...

Milyen menő már mikor megszabadítják a komát az egyik metszőfogától?;) A "Legfejledörzsőlős", 4. RevolveR című albumra visszatért ugyebár a mester és megmutatja a minden szót komolyan vevős ordibálás művészetét:

Következzen az új kapukat döngető The Dead Eye albumos The Drowning, itt a karc mellett előkerül a libabőrözős bársony abban az énekhangban:

Majd kapjátok magatokra a vasálarcot az utolsó előtti albumról:

És a "fanmegosztó", legújabb albumról az a 22es meg a csapda...

És a ráadás, ha ennyi nem lett volna elég a meggyőzéshez, a tavaly kiadott élő album egyik bónusz nótája:

ui: nyilván nem ez az egy koncert lesz ma, ha ráértek nézzétek meg a subsribe-ot, turbot, és netalántán a deftones-t;) És akad valami jól megszokott prodidzsáj is...

Ülsz a vonaton, bámulod a melletted elsuhanó fákat. Elmosódnak a kontúrok, a zöld különböző árnyalatai csíkokba állnak össze.
Homályos öltöző, fa priccs, melletted a sporttáskád. Kiveszed belőle a bandázst, feltekered az öklödre, felveszed a kesztyűt. Belépsz az edzőterembe, köszönsz az edzőtársaknak. Felveszed a kesztyűd, beteszed a foggumit. És kesztyűzöl 3-4 menetet.

Ilyen és ehhez hasonló képek villannak fel az agyamban hétfő óta. Néha lassított felvételként, néha normál sebességgel. És mindez egyetlen szám hatására. A szentendrei illetőségű Brains Blazing című dalára. Meg nem mondom nektek, hogy miért pont ez a szám. Főleg, hogy elektronikus zene. Jó van benne gitár, de akkor is :)



A számot mellesleg meglepően gyakran játssza az MR2. Jó sansszal már ti is hallottátok korábban. Ha eddig nem tudtátok volna mi volt, hát most már tudjátok.

Mély tisztelettel:
Boozefighter

 

És valóban nem az... Hanem egy "tini-gimi-film" betétdala... Áh, nem is az, pedig nagyon úgy hangzik, mint egy olyan csöpögős, amcsi, középsulis film főnótája, ami vissza-visszatér a hihetetlenül csavarós történet aláfestő zenéjeként.

Igazából egy '84ben alakult hard rock, blues rock banda 2004-es albumáról szól a nóta. Ergó valószínűleg nem felzselézett hajú tinifiúkák rángatják a húrokat... Hanem már ott figyelnek azok a fránya szarkalábak...

Amúgy valóban a régi Magyarország területén született fizikus komáról nevezték el a zenekart... Művelődjetek is egy kicsit a hivatkozásra kattintva /az aláhúzott két szó bénabéláknak segítség képpen;)/

Amilyen a nép és az ország, olyan a zenéje. Itáliát sok napfény éri és partjait langyos-sós hullámok enyhítik a hőségben. A taljánok vidám, élveteg népség. Finom borok, prima étkek, harsány nevetések, éjszakába nyúló vidám beszélgetések hazája. Van az olasz dalokban valami utánozhatatlan derű. Szinte minden stílusban a kiegyensúlyozottságra törekednek, vérükben, nyelvükben van a szép dallam. Nem véletlenül fordítják, dolgozzák át őket előszeretettel világszerte. (Ide képzeljetek még pár sor klisét…:)