Hébehóba rám jön a neten való kukázás ismeretlen zenekarok után... A mai zenét még 2008-ban ismertem meg. Hogy hogyan találtam rá ne kérdezze senki. A lényeg, hogy bejött a trágyadomb hangzás és a dobos csávó, Nat Damm játéka. Blogunk egyik nem rejtett célja, hogy a zeneszerető, de lusta kopéknak mutassunk néhány kevésbé ismert, ámde zsivány bandát. Na ez pont ilyen. Seattle-ről sokaknak a grunge, meg a Nirvana jut eszébe... Hála a napilaci istenének szó sincs most erről, rockos, hardcore-os, punkos "szívszorító" dallamok. Kaptok tőlük rögtön két dalt, az elsőhöz tartozó vizuális élmény tökéletesen visszaadja a hangulatot, életérzést:
A második meg Mr. NapiLaci áldozatos youtube munkáját dicséri, mivel a szám ez eddig nem volt megtalálható a legismertebb videómegosztón /talán tényleg underground zenéről pofáztam eddig:)/. Erről a számról eszembe jut Katona Főnök Lászó egyik korrekt mondása: A faszért kell búúgatni azt a kibaszott gitárt, mikor itt a közönség?! Ez a muzsika pont a gitárbúgatástól faja...