Sziasztok!
Első körben szeretnék elnézést kérni, amiért ennyi ideig egy bitet se posztoltam, de a posztolási kedvem egyrészről a vizsgaidőszak, másrészről az utána kitörő eszetlen nyári holiday miatt kalasnyikovval szitává lőtt szirti sasként zuhant alá a mélybe.
Ami viszont szemet szúrt, hogy a blogon még senki se foglalkozott grindcore zenékkel, úgyhogy én most nagy csinnadratta közepette bevállalom a zenei szcéna ezen szeletkéjét is. Igaz, galaktikusan csodálatos főszerkesztőnknek nem mondtam, hogy ilyesmiről fogok hadoválni, neki ugyanis annyit írtam helyre kis önéletrajzomban, hogy matekmetál és space rock (amiről ugyan még nem posztoltam, de ami késik, az nem múlik), de szerintem nem fog rám megharagudni ezért… legalábbis nem annyira… esetleg még fog velem beszélni az elkövetkezendő évtizedekben… khm, oké Töki, vendégem vagy egy sörre…:)
Szóval grindcore (avagy szabad fordításban: darált gyümölcsbél). Alapvetően ezt a muzsikát két megközelítésben szokás művelni: vagy vérkomolyan, vagy nagyon nem úgy. Fő ismertetőjegyei a stílusnak a rettentően kása gitárhangzás és a meglepően rövidre szabott nóták, amiből egy hétköznapi grind zenekar úgy 30-40-et szokott egy nagylemezre felpakolni és így sem szokták túllépni a félórás játékidőt.
A fentebb látható úriemberek hannoveri illetőségűek és a „rettenetesen-komolytalan már-már-idióta” grind zenében utaznak. Már a nevük is azt sugallja, hogy egy ortodox grindcore hallgató azonnal öngyilkosságot követne el valamilyen súlyos tárgy által, ugyanis komolysági faktoruk egy svájci csokoládéban vastagon megmártott rózsaszín plüssbaltáéval vetekszik. Az alant látható opuszban megpróbálják nekünk elregélni, hogy how it’s made, vagyis hogyan lehetünk zseniális grindcore zenészek. Külön felhívnám a figyelmet az utolsó leckére, amely Hubschrauber néven fut: germánból kevésbé erőseknek megsúgom, hogy a szó helikoptert jelent, így mindannyian egyszerre sikíthatjuk, hogy „mindenki hülye, csak a hetedik lecke helikopter!”
Jó szórakozást! - Szaki
