Úgy is mondhatnánk: a következő posztot egy pacs írta! (taps, ováció, szörnyülködés:))

Komolyra fordítva a szót, kevés olyan madárka létezik a Földön, mely annyi muzsikust megihletett, mint szeretett dalos pacsirtánk. Nekem is ő az egyik kedvencem, a szabadság megtestesítője, a rónák felett szárnyaló láthatatlan égi dalnok. Ahh, mily találó reá az angol „skylark” elnevezés! Mennyivel nemesebb, mint, a magyar népnyelvben használt, lesajnáló „szántó pityer” címke.:)

A mellékelt kép, - aki esetleg nem ismerné - Színyei Merse Pál munkája, melynek mondanivalója röviden abban foglalható össze, hogy a rendkívül bájos hölgy szabadság utáni vágyát kénytelen pusztán a ruhák mellőzésében kiélni, holott a nudizmust szívesen lecserélné néhány szárnyra és tollruhára, a tiszta énekhangról nem is beszélve…:)

 Íme, két kis videó a stílus felelevenítése gyanánt:

Az első igazi klasszikus, a felhők közül ad boldog szerenádot. Egyébként a pacsirta egy igen bátor, vagy mondhatni, nagypofájú madár: ha egy sólyom űzi, akkor is teli csőrrel énekel.

Madarunk ezúttal ültő helyében dúdol, vagy inkább zsörtölődik? Döntsétek el, mindenesetre a sérója igazi punk.:D

Most pedig – rövidre fogva a locsogást – következzenek az ihletések, a teljesség igénye nélkül:

A román szerző, Dinicu szerzeményét mindenki ismeri, aki hallotta már a 100 tagú/100 lábú (csak nehogy 100 fogú legyen a végén:) cigányzenekart, akiknél ez kötelező darab. Ezúttal hallgassuk ifj. Déki Lakatos Sándor, Déki Lakatos Sándor és cigányzenekara előadásában.

Skylark címen fut egy jazz-standard is, a dalt Johnny Mercer és Hoagy Carmichael jegyzi 1942-ből, de azóta a jóégtudja hányan megénekelték. Például Aretha Franklin:

 Egy kis háttérinfó: a szöveget akkori kedveséhez, Judy Garlandhoz írta az epekedő Mercer.

Ráadásként ugyanez Ella Fitzgerald interpretációjában, egy kis előjátékkal:

Komolyabb vizekre evezve, egy kis klasszikus, a 20.századi angol zeneszerző, Ralph Vaughan Williams szerzeménye -The Lark Ascending, azaz „A felszálló pacsirta”.

A Pink Floyd falából való a következő kis intermezzo, melynek bevezetőjében egy igazi Aluda arvensis kapott szerepet.

Végezetül pedig egy kanadai zenekar, amelyik nem átallott magát a tollas jószágról elnevezni. Pechükre nem élték meg a madarak átlag életkorát, 1971-73-ig csiripeltek csupán. A Skylark előadásában a Wildflower-t hallhatjuk!

Szép hétvégét, jó pacsirtulást!:)

Nos úgy gondolom, a szokásos vonaton elfogyasztott OH csoportos italokat immáron átugorhatjuk. Tokajban vagyunk, az ég ragyog, mindenki „boldogan" várja a karszalag átvételét. (Ti.: a boldog szó ebben az esetben relatív a sor nagyságától függően.) De nem akarom elvenni a jövőre netán először fesztiválozók kedvét, hisz ez tényleg csekélység amellett a sok szép dolog mellett, amit Tokaj nyújt az odalátogatóknak.

Hogy lehet bekerülni egy koncert utáni rockdiszkó lejátszási listáira? Nehéz kérdés. De van egy teóriám....

1. Végy egy klasszikus 70-es években LSD trippen íródott számot. Nem baj ha nem angol vagy amerikai.



2. Pár évtizeddel később porold le a régi bakelitet. Adj hozzá egy kis torzított gitárt, néhány csinos lányt és tuti a siker. Persze nem árt, ha már ismert rockzenész vagy akit egy szélesebb közönség ismer :)

3. Újabb 10 évvel később ismét vedd elő a már ismert nótát. De előtte lépj ki az északi metál skatulyából (ha már a finnek egyik legismertebb metal bandájában, a Stratovariusban játszottál), hangold mélyre a gitárt, övvonal alá a Les Pault! Persze a jól bevált recepten ne változtass! Harley Davidson, amerikai autók, csinos nők.

És hogy aztán jön-e a siker? Csak azon múlik mennyit játsszák a számodat a rádiók :D

Boozefighter

(Persze ha itthon egy koncert után maradok csajozni és ezt a számot kérném a DJ-től biztos nagy boci szemekkel nézne rám. Pedig igazi pöcslóbáló, headbangelő zene ez... )

Avagy tömör thrash gyönyör!!!

Ma azon túl, hogy ismét kiváló zenekarok teszik tiszteletüket Fehérváron, két olyan élő legenda is aprítja majd a deszkákat, mely zenekarnevek hallatán bármilyen valamire való rocker megnyalja mind a 4 metál villáját...

Testament 20:30 - Bay Area thrash San Franciscoból. Chuck Billyékhez már az utolsó előtti albumra is visszatért a jazz szakmában is elismert Alex Skolnick gitáros. De a július 27.én megjelent új - Dark Roots of Earth - korongon nem más püföli a bőröket, mint az atomóra becenevű és pontosságú Gene Hoglan. Elméletileg úgy volt, hogy Hoglan csupán az albumot dobolja fel és a turnén Mark Hernandez adja a ritmust. De mivel a Lamb of God és Dethklok (Hoglan másik projektje) közös amerikai turnéja Randy Blythe (LoG énekes) csehországi előzetesben tartása miatt elmaradt, így nekünk szerencsénk van, hisz Gene fog ma este a cájg mögött ülni... 

Míg a ritmusszekció másik tagja  Greg Christian, a ritmusgitárt pedig a szintén alapítótag Eric Peterson fogja tekerni. Íme a vadiúj klip a most megjelent albumról, ahol előtérbe kerül a mai napig sokat izélgetett amerikai őslakos téma... Hisz tudjuk, miért indián a mosolygós indián bölény...;)

Machine Head 22:30 - Az átszerelés alatt a szokásos folyadék árpalé pótlás és remélhetőleg azon tűnődés, hogy mekkora zsírdisznó hangulatú és minőségű koncerten vehettünk részt, felkészülve a következő groove dömpingre... Majd Robb Flynn és a Machine Head 2009-es Hegyaljás fellépésük után újfent bebizonyítják, hogy az egyik legjobb koncertbanda a világon. Az utolsó 3 albumra nem lehet panasz, a legutolsó pedig kifejezetten odacsap... Itt a szintén friss és zamatos nóta az Unto The Locust albumról. Olyan íve van a dalnak, hogy becsokizol...;) Külön, jó hogy végre nem egy klisés, lepukkant helyszínen, keményen kamerába vicsorgó klip készült, hanem szegény Robb-ot sanyargatják...:)

Még meg sem írtuk a Hegyalja beszámolókat máris menni kell Székesfehérvárra... Bizony, egy órára Budapesttől ma indul a FEZEN! Pontosabban ma még csak 0.nap van, de olyan bemelegítő bulik mellett, mint például:

-Apey & The Pea
-Leander
-Magma Rise
-Rage Against The Machine tribute a Subscribe előadásában,

kapunk olyan exkluzív bulikat, mint:

-Budapest Bár
-Ferenczi György és a Rackajam
-Harcsa Veronika Quartet + Gyémánt Bálint
-Vörös Janka Group.

Megfejelve egy jazz gitár isten produkciójával. Vagyis Al di Meola villámkezű játékát csodálhatjuk meg ma este. Már ezért az egy koncertért érdemes kilátogatni a fehérvári MÁV pályára, de ott a többi felsorolt és nem is teljes a lista... Azok vannak itt feltüntetve, amik engem érdekelnek. Ha érdekel a többi kattints ide!!!:) A többi zenekarról, már írtunk többször, tessék megkeresni őket a celebvilág oldaldobozban /gyengébbek kedvéért némi tekerés után jobb oldalt... és még ABC sorrend is van;)/ Nem azért mert lusta vagyok, hanem tessék szépen szétnézegetni a blogon, irtó sokat melózunk vele:D

Teljes nevén Al Laurence Dimeola a világ talán legismertebb fúziós jazz gitárosa. Ilyenekkel dobálózni, hogy a világ legjobb gitárosa, vagy a legjobb jazz gitáros én nem merek, de a Guitar Magazine így is címkézte. Zenéjében megtalálható a latin és fúziós jazz mellett a flamenco, funk és világzene. Ilyen skatulyák után csorog-e a nyálatok?:)

És a mai számot külön küldeném a szerkesztőség jazz felelősének, hisz Zedzone barátunknak bizony szülinapja van!:)

Kowalsky. Érdekes színfoltja a magyar könnyűzenei életnek. Van akik gyűlölik, van akik kedvelik. Énekes, festő, író. A Black-outtal már 20 éve játsszák a rockot. Engem néhol a grunge-ra emlékeztet a zenéjük, de abból is az Alice in chains féle metálosabb, több szólamú énekes változatra.

Ennyi év után nehéz kiemelni egyetlen számot vagy lemezt a munkásságukból. Érdemes meghallgatni mindegyiket. A Csányi testvérek, Szabi gitár és Zoli dobok, zenei érzéke és játéka párját ritkítja. És még basszusgitáros fronton is sikerült kicsiny országunk legjobb zenészei közül erősíteni.

Nekem a kedvenc  lemezem tőlük a 10 éve megjelent Szabadlábon. A Maya, Szabadlábon, Gyönyörű zombie teli találat.

Ma este a régi indián sátorban akusztikus bulit adnak a srácok. Nem lesz akkora feelingje a dolognak, mint pár hónapja amikor a hajó teraszán adtak koncertet hasonló felállásban (de csak a Duna miatt), viszont nem valószínű, hogy csalódást okoznának.

Boozefighter

A Queen sokak számára talán kimerül a We are the Champions, a Kind of Magic, vagy a Radio Ga Ga (héjjj, Lady Gaga nem innen nyúlta a nevét? DEHOGYNEM!:) dalokkal. Pedig volt egy nagyon aktív 70-es évek Queen-je, amikor évente szórták az albumokat. Ekkor-a stílus még nem forrott ki teljesen, de a Led Zeppelin-feelingbe hamar beleszövődött a sokak szerint operaisztikus (?) hangvétel...gondolok itt például a falzett férfikar kötelező, ám váratlan közbesikoltásaira.

Az album zsenialitását mutatja, hogy mindezek után a következő nyárspolgári szösszenettel áll elő (mindkét darab Freddie szerzeménye):

Minap a Bartókon hallgattam egy jóízű interjút George Benson papával. Nem véletlenül: a tízszeres Grammy-díjas amerikai zenész, a jazztörténelem legnagyobb élő gitárosa épp tegnap adott koncertet profi bandájával Veszprém festői városában!!! Fájdalom, hogy nem lehettem ott, de öröm volt hallgatni egy majd' 70 (!) éves örökifjú vidám hangját az éteren keresztül is.

Tisztelegvén nagysága és szerénysége előtt megidézem a számomra legkedvesebb dalt: Without a Song. Egyszer már ki akartam posztolni, de sehol sem leltem a felvételt. Íme, ismeretlenül is szeretetreméltó TheBbjazz barátunk megmentett minket! Következzék a dalatlan dal, mely gyönyörű példája a mindig felfelé törő, szinteket építő zenének. Kellemesen hűs szuterénben indul, a végére viszont ott pörög a forró padláson... Kőműves Kelemen kötőanyagát ezúttal Nő helyett a dob, a basszus, meg egy egész rezesbanda biztosítja!!! :D

A riport érdekessége volt, hogy a magyar élményekre térve Benson lelkesen áradozott egy bizonyos Szabó Gábor muzsikusról, aki zseniális gitárjátékával, fuzionális zenéjével nagy hatást tett rá. Szégyen de eddig nem hallottam róla, amit az sem szépít, hogy a Wikipédia szerint sokan vannak így vele. Vezeklésképp itt egy felvétel, valamint minden lényeges információ, hazánk jeles alakjáról. Kedvcsinálónak pedig egy érdekes gondolatsor a wikiről:

"Szabó Gábort sztárként ünnepelték Amerikában, interjúkat közölt vele a világ vezető dzsesszlapja, a Down Beat is. Sokszor azonban nem értették a jóval saját kora előtt járó művészt, aki már akkor crossover jazzt és world musicot játszott, amikor még ez a fogalom nem is létezett. Kevesen értették úgy meg a Szabó Gábor tanítását, mint Carlos Santana, aki részben a Szabó által használt és felkínált elemeket is felhasználva alapította meg világhírű együttesét, a Santanát." (Santana mellesleg zenét is írt a tiszteletére.)

Hajjajj, van még mit tanulnunk! (Érdemes megfigyelni, hogy a bajuszos dobos mily jól álcázza álbajuszosnak magát...:)

Emelem a tétet: ráadásként itt van egy röpke egy órás koncert 1974-ből..!!! (Na, most meg hova mentek??!!!:)))

Update: becsülettel végignéztem/hallgattam a filmet, mindenkinek ajánlom, jazz-rajongóknak meg egyenesen kötelező darab!! Nagyon érdekesen beszél a kor stílusának alakulásáról, meg Bartókról...Kovács Kati pedig továbbra is gyönyörűen énekel!! :D

Elérkeztünk az utolsó naphoz és külön érdekesség, hogy a szép időket is megélt Táncsics Mihály Gimnázium jó pár egykori tanulója, összesen 3 zenekar tagjaként fellép...

15:45 16:30 Helia (I) Pepsi nagyszínpad

Kicsit talán korai a kezdés az utolsó napon, de ha szerencsénk van, majd megcsap minket a kánikula, kilépve egy hűs borospincéből... Így még jobban lehet majd varázsolni a "duplalábdob alapú" trance-re a tűző napon:) A taljánok tavaly után ismét fellépnek. Reméljük megint eltolják a Lady Gagától az Alejandro-t:) De most kukkantsatok bele a tavalyi felépésükbe...

Majd abba a bizonyos feldolgozásba:

17:00 18:00 Leander Pepsi nagyszínpad

És ha már Lady Gaga, akkor kérném a Bad Romance-t is. Majd a Leander megoldja. Vagy Leander Rising. Köteles Leander és Vörös Attila továbbá Jozzy és Budai kollega hamarosan betörnek az amerikai zenepiacra. De addig is reméljük, hogy Tokajban Attila beáll egy lavor vízbe (csak a gimis emlékeket felidézve, /Ő tudja, miről pofázok.../:)

A poénkodás után itt egy kellemes nóta az "új" szívidomár albumról:

20:00 21:15 Suicide Silence (USA) Pepsi nagyszínpad

Kőkemény zenekarnév; kőkemény, trendi, "szarrávart" kinézet. Kőkemény, marcona zene. És egy számomra borzasztó mókás klip. A szonda ipsos felmérései szerint tömeg lesz a színpad előtt... Kíváncsian várjuk;)

21:45 23:00 Enter Shikari (UK) Pepsi nagyszínpad

Legújabb tagunk a szerkesztőségben külön kiemelte ezt a zenekart, mint látni és hallgatni valót a 'Hegyen. Így ettől én tartózkodom, főleg, hogy már jó néhányszor én is a számra vettem őket. Tessék elolvasni a hivatkozásra kattintva, hogy teadroop miként vélekedik a brit négyesfogatról. Ő azt ígérte, hogy kedvenc száma hallatán tarkón rúgja magát, keressétek majd az ezzel próbálkozót a tömegben!:)

23:30 00:45 Subscribe Pepsi nagyszínpad

Mondd valakinek valamit az, hogy THC? Táncsics Hard Core? Azaz a mai Subscribe? Gondolom elég sokatoknak, hisz letettek már elég sok mindent az asztalra ők is. Nem szaporítom a szót, csak szeretnék ezúton boldog szülinapot kívánni gitárosuknak, Horváth Atishnak! Akivel, ha nem rosszalkodom fizika fakultáción, akkor lehet ma nem az a szakmám ami...:D

És egy igazi koncertre csalogató nóta:

01:15 02:15 Blind Myself Pepsi nagyszínpad

Végezetül Tóth Gergő és csapata, akik valószínűleg megmutatnak néhány nótát az idei négy részben megjelenő négyszögöl albumukról. És, hogy meglegyen a 3. Táncsicsos érdekeltség, ha igazak a hírek Ferich Balázs koma pengeti a legvastagabb húrokat;)

Külön köszönet a concertphotos.hu-nak a legelső videóért;) Vendégeim vagytok egy kör beer bongra:)