Aki nem más, mint a legendás Chuck Billy a Testament-ből...

Ma visszatérnék ahhoz a gondolathoz, hogy nem feltétlenül kell mindig arra asszociálni, hogy ha fémzene, akkor az biztos anyaszomorító is. Erre a legjobb bizonyíték talán a lejjebb található első muzsika... A '95-ös legendás Live At The Fillmore albumon található akusztikus bónusz számok egyike. Könnymorzsoló, hátborsoztató... Épp mononukleozissal kórházban voltam, mikor megkaptam a CD az akkori barátnőtől (volt akkora surmó, hogy előre felbontsa, hogy mit is vett nekem szülinapra és persze, hogy nem tetszett neki. Legalább érdeklődött:)

Ha már kórház, akkor: az überbrutál '99-es The Gathering album után, volt egy hosszabb szünete a bandának, ugyanis az énekes, Chuck mellkasában tumort találtak. Kapott vagy 3/4évig sugárkezelést, hogy az operáció során csak egy sárgadinnye méretű daganatot kelljen eltávolítani... Na ezért bölény! Azóta tök faján van. Például 2005-ben így "mókázott":

Na ezért mosolygós bölény! A zsírdisznó gitárjátékért egyébként a jazz szakmában is elismert, Alex Skolnick a felelős... Akinek ez anyaszomorító zene, az hallgasson Paul Kalkbránert továbbra is...

Bevallom én Slayer helyett szívesebben ganajkodnék erre Hegyalján...

Aki a fizimiskája alapján nem jött volna rá: a felmenői miatt mosolygós indián bölény;) És frenetikusan jól énekel, szerintem.