Úgy is mondhatnánk: a következő posztot egy pacs írta! (taps, ováció, szörnyülködés:))
Komolyra fordítva a szót, kevés olyan madárka létezik a Földön, mely annyi muzsikust megihletett, mint szeretett dalos pacsirtánk. Nekem is ő az egyik kedvencem, a szabadság megtestesítője, a rónák felett szárnyaló láthatatlan égi dalnok. Ahh, mily találó reá az angol „skylark” elnevezés! Mennyivel nemesebb, mint, a magyar népnyelvben használt, lesajnáló „szántó pityer” címke.:)
A mellékelt kép, - aki esetleg nem ismerné - Színyei Merse Pál munkája, melynek mondanivalója röviden abban foglalható össze, hogy a rendkívül bájos hölgy szabadság utáni vágyát kénytelen pusztán a ruhák mellőzésében kiélni, holott a nudizmust szívesen lecserélné néhány szárnyra és tollruhára, a tiszta énekhangról nem is beszélve…:)
Íme, két kis videó a stílus felelevenítése gyanánt:
Az első igazi klasszikus, a felhők közül ad boldog szerenádot. Egyébként a pacsirta egy igen bátor, vagy mondhatni, nagypofájú madár: ha egy sólyom űzi, akkor is teli csőrrel énekel.
Madarunk ezúttal ültő helyében dúdol, vagy inkább zsörtölődik? Döntsétek el, mindenesetre a sérója igazi punk.:D
Most pedig – rövidre fogva a locsogást – következzenek az ihletések, a teljesség igénye nélkül:
A román szerző, Dinicu szerzeményét mindenki ismeri, aki hallotta már a 100 tagú/100 lábú (csak nehogy 100 fogú legyen a végén:) cigányzenekart, akiknél ez kötelező darab. Ezúttal hallgassuk ifj. Déki Lakatos Sándor, Déki Lakatos Sándor és cigányzenekara előadásában.
Skylark címen fut egy jazz-standard is, a dalt Johnny Mercer és Hoagy Carmichael jegyzi 1942-ből, de azóta a jóégtudja hányan megénekelték. Például Aretha Franklin:
Egy kis háttérinfó: a szöveget akkori kedveséhez, Judy Garlandhoz írta az epekedő Mercer.
Ráadásként ugyanez Ella Fitzgerald interpretációjában, egy kis előjátékkal:
Komolyabb vizekre evezve, egy kis klasszikus, a 20.századi angol zeneszerző, Ralph Vaughan Williams szerzeménye -The Lark Ascending, azaz „A felszálló pacsirta”.
A Pink Floyd falából való a következő kis intermezzo, melynek bevezetőjében egy igazi Aluda arvensis kapott szerepet.
Végezetül pedig egy kanadai zenekar, amelyik nem átallott magát a tollas jószágról elnevezni. Pechükre nem élték meg a madarak átlag életkorát, 1971-73-ig csiripeltek csupán. A Skylark előadásában a Wildflower-t hallhatjuk!
Szép hétvégét, jó pacsirtulást!:)