Sajnos az utóbbi időben az aszály szeretett muzsikás-kertünket is megtámadta, verejtékes munkával kultivált klasszikus-jazz-pop veteményesemben idő- és ihletrabló, sztahanovista, falánk pockok dúltak...De csak eddig! Az első őszi eső új ötletekkel termékenyítette meg a szikkadt anyaföldet, a pockokat pedig kíméletlenül átjátszottuk a karvaly-tőke karmai közé.:D Misszionárius tevékenységem folytatásaként egy ízletes, keserédes unicummal rukkolok elő: a Stand by Me egy néger spirituáléból átköltött standard, íme a gyökerek (nem az énekesekre gondolok:)

Szombat este sikerült eljutni ismét egy olyan koncertre, amit régóta meg szeretettem volna hallgatni. A Rockélet születésnapi buliján sok más zenekar mellett fellépett a Sex Action-ből és Action-ből ismerhető Mátyás Attila és zenekara. 


Attila 2001-ben kezdett bele ebbe a projektbe . Az azóta kiadott három lemez, ahogy a névadó jellemzi a zenéjüket:
"Lendületes gitárzene, fogós dallamokkal és a tőlem megszokott, kicsit mélyebb mondanivalójú szövegekkel."

Újabb hét kezdődik, szám szerint a harminchetedik az idei évben. Csapjunk is bele a lecsóba, és egy igazi kemény tukatukával üdvözöljük a menetrendszerűen beköszönő őszt.


A német Dew-scented jó pár éve készíti a jellegzetes thrash metál lemezeket, melynek címei rendre I betűvel kezdődnek. Korábban sokat hallgattam a bandát, még egy koncertjükre is sikerült eljussak jó pár évvel ezelőtt a Pecsába, ahol a Nevermore előzenekaraként jutott nekik az a hálátlan feladat, hogy bemelegítsék a közönséget.
Persze a számlista meg hogy egyáltalán miket játszottak azon az estén a múlt sötét homályába vész, de az biztos, hogy a következő masszív fejrázásra ingerlő számukat eljátszották:

Felveszem a legszebb kockás ingem,
összefogom pár szál hajam,
legurítok pár sört a Crataegus-ban,
hogy erre a zenére Supersonic-usan elsírjam magam...

Írta, Töki verse...

Hol is kezdjem? Egyszer volt egy legendás magyar doom zenekar, apjai Mood-nak nevezték el. Egyik ítélkezett, másik küldte a mocsárba, iszapba... Vagyis osztódott, mint a bacilus. Lett Wall of Sleep és Stereochrist. Ha azt vesszük, hogy a Mood 8 évet élt és az utóbbi két zenekarnak ma lesz a 10 éves jubileumi koncertje, akkor épp érett korba léptek a srácok...;) A magyar underground kiválóságai zajongtak vagy zajonganak itt. Nem megyek bele kik és mikor, be van címkézve... Nem is ez a lényeg, hanem hogy a kockás ing és Down póló a megfelelő dress code... a sörszag meg elengedhetetlen. A családcentrikus hangulatról pedig DJ Igor gondoskodik. A buli részletei itt!!! De 1 ruggancsért kapunk 10 koncertet, a skatulya változatosság pedig garantált: doom, sludge, southern, stoner csipetnyi death-el. Csak a rend kedvéért a Crataegus magyarul annyit tesz Galagonya. Vagyis a Galagonya utcában fellelhető Galagonya söröző a versben említett alapozó hely. Már a rómaiak is itt rendeltél a "házmestert", nem hiába építették oda azt a böszme amphiteátrumot...;) A legszőröstökűbb buli a városban!!!

Vannak zenekarok, amit 10-ből 10 ember ismer. Ilyen például a tankcsapda, vagy a néhány hét alatt 58 milliós nézettséget elérő felnyírt hajú metroszexuális törpe „barátom". És van amit 10 emberből egy sem ismer. A Ratatat is ilyen. Eddig itt töltött blog-létem végre teljesen kinyilatkoztathatom, mivel egy olyan „zenekart" mutatok be, ami igazán a szívem csücske. Noha sokan, akik ismertek, tudjátok, hogy olyan „elmerozzant-agy-leszakító-metálos" vagyok, hogy még a Fostratály zenekar is rám kacsintana, ha meghallaná, milyen elborult dallamokért veszek meg igazán - mint egy síró kisgyerek a sarki boltban a Kinder tojásért – most mégis egy félig elektronikára épülő félig pedig világszerte két gitárral színpadra lépő formációt szeretnék itt népszerűsíteni!

A mostani posztban bemutatásra kerülő srác egy kedves ismerősöm; ebben a tekintetben tehát rendhagyónak bizonyul a zenei ajánló, ám aki nyitott az olyan fúziós zenére, amelyben elektronika és élő gitár alkot egy olyan nagyszerű elegyet, mint a tartár és a sült krumpli, annak biztosan tetszeni fog az, amit az elkövetkezendő percekben látni és hallani fog az alábbi videóra kattintva, amely egy A38-on zajló tehetségkutatón készült! Kedves barátom polgári neve egyébként Nagy Ferenc, közelebbi ismerősei, barátai csak „Fanki" néven tartják számon! Korábbi zenekaraiban (Legal Kriminalz, 5oultrain) jelentős szerepet kaptak a funky elemek, riffek; innen ered a becenév is. Tehetségességét mi sem mutatja jobban, mint az, hogy a 5oultrain egyik dalára egy kortárs rendező is felfigyelt, mely belekerült a Leosztás című rövid drog prevenciós játékfilmbe is! (TAPS!) A Go Plastic! mellett pedig szerepel még a Gordon Shumway névre keresztelt kissé jazz-es beütésű formációban is! Na de nem is tépem a számat, hanem megyek, mert megkívántam egy kis sült krumplit tartárral...

Ezzel a kurta poszttal kívánom jelezni, hogy minden vándormadár visszatér, és szándékomban áll ismét teljes értékű tagként dolgozni a NapiLaci írói közösségében. Egyúttal megpróbálom magammal elhitetni, hogy a Magyar Mediterráneum és holmi tópartok fityfenét sem érnek egy jó kis fülledt, kormos, zajos...stb. Budapesthez képest... Jó, ezt még gyakorolni kell, de egy-két nap mantrázás után garantáltan beletörődök sorsomba.:)

A mantrát elővezeti Németh Juci, és a BB, retro képek kíséretében (mint pl. a VOLT Széll Kálmán tér:)

A miheztartás végett pedig íme az eredeti Fényes Szabolcs nóta, Németh Lehel pajtás korhű előadásában:

Egyszer a VOX-ban azt olvastam, hogy ha létezik olyan sport, ami a filmvászonra termett, akkor az egyértelműen a boksz. Ha pedig létezik kis hazánkban olyan fesztivál, ami annyira undeground, hogy alig ismerik néhányan, akkor az egyértelműen a holnap kezdődő Fekete Zaj.

A napokban eszembe jutott, hogy van egy remek kis zenekar, amelyet még 2010 nyarán? (május 20-23) hallottam Pannónia fesztiválon! De nem ám élőben, hanem az egyik kedves barátom, Hegyi Tomi mobiljáról! Maradandó élmény volt, az biztos! Ez a csapat egyébként már 4 stúdióalbummal a háta mögött szeli ketté a kontinenseket, szép kis teltházas koncertek keretében, ahol a nagyérdemű kedvére pörgetheti a haját! Nehezen emészthető zenekarról van szó, tehát első hallgatás után senki ne búsuljon, hogy nem cseng a fülében a dal úgy, mint mondjuk egy Blink 182: All The Small Things! A zenekar egyébként a deathcore és a hardcore kistestvére, de találunk az albumba fejest ugorva jazz betéteket is, amik egyáltalán nem mentek a zene rovására! Egy szó mint száz, hallgassátok a bandát, mert leszakítja az arcotokat! (Nekem személy szerint az első lemez a szívszerelmem (Transmetropolitan)), de a többi is rendben van! Szóljon hát az alábbi dalocska kedvcsinálóként, amit az ember - akárhogyan is próbálkozik - nem tud komolyan venni!

Mielőtt visszaemlékeznék az idei hazai fesztiválokra, gyorsan mutatnék egy másik európai fesztiválról egy könnyed délutáni 1 órás filling betyárságot. Van egy holland fesztivál, melyet 1970 óta rendeznek meg. Idén, délután 3 körül meg egy 70 éves csóka adott egy olyan koncertet, hogy magad alá cefrézel ha megnézed... Én a hollandok helyében szarnék a Sziget feszkóra, ha odahaza ilyen zenéket kapnék csupán a délutáni sörözéshez... De hát ízléstelenek a pofonok...:)

Az úriembert Seasick Stevenek hívják, nem csinál mást csak az autentikus farmer /vagy más néven paraszt/ szerkóban kiül a színpadra és az ősz szakálla mögül mosolyogva előadja a mérhetetlenül feelinges, könnyed, közönség mozgató nótáit. Redneck barátunknak vagy egy hippi külsejű spanja is, aki mellette /és nem mögötte/ dobol a színpadon. Folyamatosan figyeli, hogy Steve, hogyan építi fel a nótát /ha épp nem akkor talál ki egy új számot a színpadon/, és tolja alá a déli ritmust... Blues, country és népzene ez a déli muzsika és olyan hangszereken adja elő Pista bá, hogy először el sem hittem, hogy ezekből normális hang kijöhet. Nézzétek meg a 2. számhoz elővett fadarabot egy szál húrral:D Találtam egy listát miken játszik:

-The Three-String Trance Wonder
-The One-Stringed Diddley Bo
-The Morris Minor Guitar
-56 Dano
-National Triolian
-Four String Cigar Box Guitar
-Acoustic Parlour Guitar
-The Mississippi Drum Machine és Roland CUBE Amplifier.

Seasick Steve tudja, hogyan kell jó konceret adni, borosüveget kortyolgatva, tinilányt felhozva!!! a színpadra "szerelmes dalt" előadva... Van, hogy a dobos "jazzesen" söpri a színpadot valóban egy sörpűvel és az adja a ritmust... A végén meg jó vénrocker módjára szétverik a dobszerkót:)