Volt ugye ez a metalcore hullám a 2000res évek elején... Hiába rétegzene, ha valamit felkapnak, akkor jönnek az egyéniség nélküli, sablonos, kiszámítható kópiabandák... Ezért is ábrándultam ki gyorsan a műfajból, hiszen akkor hallgathatnék popot vagy emot is akár...

Vegyünk egy skatulyán belüli úttörő bandát: Killswitch Engage. Az első két albumon Jesse énekelt, majd kiszállt, mert "állítólag" a torka nem bírta a turnékat... Jött helyette Howard Jones, nincs baj vele, elénekli, ordíbálja amit kell (, de Leach hangja sokkal karakteresebb). Ezek szerint Jones bírja a stapát... 8 év elteltével és "nemtudomhány" albummal a hátuk mögött a dobok helyett most már húrok közé csapó, béna performanszairól is híres, "producer mágusnak" titulált gitáros Adam Dutkiewicz felveszi a kontaktot a közben folyamatosan projektező Jesse-vel, hogy: "Hé hozzunk már össze valamit, azt turnéztassuk meg!!!" hadd dőljön a lé, hiszen a mai torrentezős világban csak a haknik hozzák a zsét... "Okézsoké, le van szarva, hogy állítólag elvileg a torkom nem bírja az ilyet, csináljuk!!!"

Az új zenekar neve: Times of Grace. Mellesleg a másik gitáros is az anyabandában reszel...

A 2002es klip: /sajnos, csak új ablakban megnyitva játszható le.../

És a 2011es:

Rendben, háttérzenének berakható muzsikák. Gyorsan, a szám végére dúdolható refrének és a metalcore-ban megtalálható összes stílusjegy megvan...

De miért néznek hülyének?

A lényeg, hogy mindig rakd feljebb a lécet... Tegnap nekünk sikerült átugrani az eddigi legmagasabbat, így jöhet a következő szint...:)

Egy olyan dal következik, ami nem épül fel túl sok témából, nem is túl bonyolult, mégis olyan húzása van... És a lényeg, hogy Charlie a szám végére olyan kézrend gyakorlatot épít fel... agyeldobás!!! Szóval rakja ő is a lécet felfele;) Kivételesen előbb szerepel az eredeti szám, csak, hogy "zenehallgató barát" megoldás legyen:

Majd a tutorial, az egyes részeket hogyan is kell "előállítani":

...Cuki ahogy beleül a székbe:)

A hegyaljás MH koncert volt életem legdrágább zenei élménye. Egy éjszakára lemenni Tokajba vonattal, napijegy a helyszínen vásárolva, koncert előtti hangulatfokozás, utána oldalas és csobász zabálás, taxival az első IC elérése... Délután 4kor döntöttük el kb., hogy lemegyünk, reggel 8kor már itthon is voltunk:) Azt kell mondjam megérte, hiszen láthattuk Flynn-éket... Zsivány egy koncert volt az tuti;)

Ebből a felvételből kiderül milyenek is élőben, pedig délutáni időpont, nem is főműsoridő, mint a Tisza parton... Folyamatos kontakt a nézőkkel, libabőrős refrén közönség énekeltetéssel, virgázás 3000rel, másnapi nyakmerevséget okozó headbang, meg ami kell...

Robb Flynn kiváló frontember és nem is olyan randa, mint az átlag rocker. Dave McClain dobost csak polipkezűnek hívnám Szaki után szabadon, És a videó külön érdekessége, hogy a virgás Phil Demmel itt nem ájul el szóló közben, mint ahogy sajnos sokszor előfordult már vele, mindig ennél a számnál, mindig ugyanakkor... "Katasztrófa turisták" egy ilyen ájulást megnézhetnek itt...

Általában nem szeretem Madonnát. Szerintem mint nő sem szép, de a zenéi sem azok, amiket túl gyakran hallgatni szoktam. Azonban mindenképp becsülendő, sok más énekessel együtt, hogy a koncertjein élőben játsszák el a számokat. A mostani turné gitárosa egy Monte Pittman nevű figura, aki nemcsak hogy tanította Madonnát gitározni, de mellékállásban a Prong nevű pincébe hangolt indusztriál metál bandában is basszerozott.

Maga a Hung up nóta sokak számára ismert, a rádiók rongyosra játszották, viszont élőben hát…

Kellemes csalódás. A végére még egy Pantera szám, a New level főtémája is előkerül, tisztelegve Dimebag Darrell (1966 – 2004) emlékének. Nem kis szó szerintem egy pop előadótól, hogy egy népszerű ám ennek ellenére réteg zene egyik legnagyobb előadójának így ró tiszteletet.

4:27-től kezdődik a teljes megőrülés. Hallgassátok szeretettel és emlékezzünk együtt a modernkori gitározás egyik legnagyobb alakjára!

Boozefighter

Szó volt tegnap kívánságok teljesítéséről a Napi Laci "arckönyv" csoportjának üzenőfalán... Ha mindent pontosan és zökkenőmentesen teljesítenénk, akkor túl kiszámítható lenne a blog...:) Remélem Shaftee-nak tetszeni fog a mai dal, nem Mr. Bungle, de hátha felismeri a frontembert (úgy címkézem a posztot, hogy rá is lehessen jönni;) Sőt, talán mutatok neki valami újat... Hátha:)

Esetleg vannak olyan látogatóink is, akik nem spanságból nézik a szerencsétlenkedésünket, hanem tök más úton módon jutottak el hozzánk (hiszen ezért is hoztam létre a blogot). Azoknak ajánlanám figyelmébe a fent említett nyílt csoportot, melybe ITT "kéreckedhetnek" be. Ott folyamatosan értesülhetnek a legfrissebb posztokról...

Visszatérve a mai klipre: vonhatnánk némi párhuzamot a dal és a blog kabalaállata között, de nem... Egyik egy cuki madár, míg ez a szám frenetikus a Mestertől, aki sosem hibázik;)

Ilyen videókat látva sajnálom, hogy Anyámék a hittan helyett nem a zenélést erőltették rám...:) Megrögzött ateista lévén pláne semmi értelme nem volt, a sportban sem értem el "Hungary-melegítős" szintet...:) Ha nem huszonévesen próbálkozom meg először a dobbal, talán a színpadon "csörömpölés" egy zenekar tagjaként is összejöhetett volna már... De ami késik nem múlik, amúgy meg a fürdős kurva megoldásból is bőven sok lesz!;)

Howard ilyen fiatalon már a színpadon tolja, karácsonyi pláza fellépés:) Annyira látszik rajta, hogy élvezi, hihetetlen! Bár én azért egy fülvédőt a fejére raknék, nehogy később gond legyen... 1:50-től meg úgy beindul, mint egy 3 éves...:) Egy mosollyal nyugtázza, ahogy összeakadnak a verők, néha kiesik az ütemből, de hamar visszatalál... Zseniális és a fültől fülig vigyor ott figyel az arcán!!!:) Remélem ezzel a videóval frankón indul a hetetek!

Íme: Jay Kay, a brit indián, a sapka és Ferrari gyűjtő fenegyerek. Korábban bűnözésben is ott volt, aztán fölös energiáit inkább a fokozatosan elfánkosodó acid jazzban élte ki. Meg a gyorshajtásban. Szóval nem egy matyóhímzés a srác, de ez legyen a legnagyobb probléma, amíg így pörgeti a ritmust.

Gyerünk, kövessétek a példáját, csak semmi hétfői bepunnyadás! Unalmas otthon? A munka elviselhetetlenül egyhangú?? Utaznátok inkább??? Jó hírem van, ezt bármikor megtehetitetek. Lehunyva a szemeteket, vagy a plafont bámulva, lényegtelen. A csórók utazási irodája: TRAVELLING WITHOUT MOVING!! :)

Ezzel a friss fánkkal kívánok elviselhetőbb hétfőt a nyájas olvasónak!

Ja és felhívom a figyelmet, hogy 0:58 nál AZ IKON előtt tesz le tiszteletét egy szerény mozdulatsorral...!

Az Obituary a death metal Velorex-e, egyrészt a műfaj úttörői és veteránjai, másrészt olyan egyediek, mint az a 3 kerekű bőrkasznis csoda:) Emlékszem a '98-as Dead című búcsú koncert albumot a Déli pu.-val szembeni cd boltban vettem meg Dubányival a 2000-res évek elején kb. 800 HUF-ért. "Hát ezek tiszta hülyék, egy ilyen kult albumot ennyié?" Pedig, akkor sztem még Discman-em sem volt... De muszáj volt!!!

A 2005-ös reunionnál még a csapat tagja volt Allen West gitáros, de miután ötödszörre is elkapták ittas vezetéséért és bekasznizták (emiatt, turné paráik is voltak), a zenekar úgy döntött a szabadulás után sem kiváncsiak rá. Főleg, hogy koncerteken sem volt józan...:) Így a SFU-t is megjárt zenész sajátos gitártémái és játéka, az utolsó albumon már nem hallható. De ott vannak a szintén alapító Tardy tesók: Donald "csörömpölését" imádom, tökéletesen illik, akár a lassú, akár a döngölős témákhoz... És John hangja az egész fémszíntéren egyedi... Mikor még nem láttam róluk fotót, azt hittem egy kis csöködt véznabéla... Hát nagyon nem:)

Kaptok két konci felvételt a közelmúltból: Az első az utolsó előtti albumról való, amit még West gitározott fel, de a koncert idején valószínűleg a sitten főzte a cefrét:) Sasoljátok, ahogy John besegít a tesónak a dobolásban...

A második pedig (ugyancsak a Wacken-ről) 2005-ből az állandó koncertzáró dal. Aranyos képet festenek az ázott, bőrkabátos Fritz-ek. Van egy kis dokumentum film jellege a képi világnak. Érdemes figyelni, hogyan épül fel a dal, hogy növelik a sebességet... A kis kopasz krapek meg az alkesz Allen West:)

Kellemes hétvégét és Kocc:)

Avagy szarból nehéz várat építeni...

Én nem tudom ki szeretheti Avril-t... Tán tini lányok, vagy fiúk? Mindegy is, nem ez a lényeg, ma rágyúrok kicsit a nézettségre, lehet túl sok volt a metal mostanában:) A srác rengeteg videót pakol fel a youtube-ra, ahol ennél jóval tökösebb, ismert számokat dobol le, mégis erre esett a választásom, hiszen ezt azért elég rendesen megfűszerezte...:) Kellett is, mert az eredeti egy fostaliga, ezt is csak MachineGunSmith miatt érdemes végig nézni...

Melós a várépítés, ez így is max. egy disznóól;)

Kérdés: hogyan lehet a zenei igényességet megőrizve, felemelő, közösségi élménnyé teremteni a jazzt? A recept a következő: az irgalmatlan zenéhez tégy forró, latinos lüktetést, bossanovás kopogást, adj neki olaszos dallamot és mindezt a legprofibb zenészekkel, bársonyos hangú énekesnőkkel interpretáld. (Az, hogy a daloknak még értelme is van már csak hab a tortán.) És kezdődhet a tánc hajnalig, nem csak drogosoknak!!:) Következzék az ember, aki túllépett az öncélú, érfelvágos jazz-klimaxon: a talján nu-jazz király, Nicola Conte!

A közelmúltban többször látogatta kishazánkat (A38, Balatonsound) és felejthetetlen élő bulikat csapott zenekarával. Ő maga pengetősön nyomta, de azért magasba inkább a zeneszerzői képességei emelték…

A dal amúgy a „Rituals” albumról származik, ami dugig van ilyen ínyencfalatokkal.