Kérdés: hogyan lehet a zenei igényességet megőrizve, felemelő, közösségi élménnyé teremteni a jazzt? A recept a következő: az irgalmatlan zenéhez tégy forró, latinos lüktetést, bossanovás kopogást, adj neki olaszos dallamot és mindezt a legprofibb zenészekkel, bársonyos hangú énekesnőkkel interpretáld. (Az, hogy a daloknak még értelme is van már csak hab a tortán.) És kezdődhet a tánc hajnalig, nem csak drogosoknak!!:) Következzék az ember, aki túllépett az öncélú, érfelvágos jazz-klimaxon: a talján nu-jazz király, Nicola Conte!
A közelmúltban többször látogatta kishazánkat (A38, Balatonsound) és felejthetetlen élő bulikat csapott zenekarával. Ő maga pengetősön nyomta, de azért magasba inkább a zeneszerzői képességei emelték…
A dal amúgy a „Rituals” albumról származik, ami dugig van ilyen ínyencfalatokkal.