Az Obituary a death metal Velorex-e, egyrészt a műfaj úttörői és veteránjai, másrészt olyan egyediek, mint az a 3 kerekű bőrkasznis csoda:) Emlékszem a '98-as Dead című búcsú koncert albumot a Déli pu.-val szembeni cd boltban vettem meg Dubányival a 2000-res évek elején kb. 800 HUF-ért. "Hát ezek tiszta hülyék, egy ilyen kult albumot ennyié?" Pedig, akkor sztem még Discman-em sem volt... De muszáj volt!!!

A 2005-ös reunionnál még a csapat tagja volt Allen West gitáros, de miután ötödszörre is elkapták ittas vezetéséért és bekasznizták (emiatt, turné paráik is voltak), a zenekar úgy döntött a szabadulás után sem kiváncsiak rá. Főleg, hogy koncerteken sem volt józan...:) Így a SFU-t is megjárt zenész sajátos gitártémái és játéka, az utolsó albumon már nem hallható. De ott vannak a szintén alapító Tardy tesók: Donald "csörömpölését" imádom, tökéletesen illik, akár a lassú, akár a döngölős témákhoz... És John hangja az egész fémszíntéren egyedi... Mikor még nem láttam róluk fotót, azt hittem egy kis csöködt véznabéla... Hát nagyon nem:)

Kaptok két konci felvételt a közelmúltból: Az első az utolsó előtti albumról való, amit még West gitározott fel, de a koncert idején valószínűleg a sitten főzte a cefrét:) Sasoljátok, ahogy John besegít a tesónak a dobolásban...

A második pedig (ugyancsak a Wacken-ről) 2005-ből az állandó koncertzáró dal. Aranyos képet festenek az ázott, bőrkabátos Fritz-ek. Van egy kis dokumentum film jellege a képi világnak. Érdemes figyelni, hogyan épül fel a dal, hogy növelik a sebességet... A kis kopasz krapek meg az alkesz Allen West:)

Kellemes hétvégét és Kocc:)