4 évvel ezelőtt, április 30.-án egy koncert és egy üveg konyak után Jácint barátommal tartottunk visszafele a Bécsi úti Kandó koleszba sörért. A Margit-híd budai hídfőjénél vártunk az éjszakaira, amikor odajött hozzánk egy lány, hogy mivel tud kijutni Békásmegyerre. Meg voltunk lepődve, mert elég szakadtak voltunk még akkoriban. Értsd hátközépig érő hosszú haj, ápolatlan 3 hónapos szakáll.

Szegény kislányt elhívtuk sörözni a Flórián térre, ahelyett, hogy feltettük volna a buszra. Hajnalban felraktuk az egyik első HÉVre, ahol kiderült, hogy akkor még nem töltötte be a 18-at. Az idő elteltével én elég jóban lettem vele, mászkáltunk több koncertre együtt, voltunk bulizni. Egy nagyon értékes személyt ismertem meg benne, és általa is rengeteg új ismerősre tettem szert. Kis örökmozgó a csaj egyébként, el nem tudom képzelni, honnan van ennyi energiája.  

Neki mutattam anno a FISHt. A 100% hardpop zenekar ebben az időszakban még egyáltalán nem volt felkapott, sőt. A tini csajok akkor még nem fedezték fel maguknak a bandát, inkább az érettebb, 20-30as nők látogatták a koncertjeiket.  És persze az MR2 sem játszotta a számaikat. Azóta sok sör legurult a torkomon, a zenekar is változott. Az irányvonal maradt a funkys, laza RHCP szerű muzsika, viszont immáron magyar szövegekkel operál Krisztián a.k.a. Senior Hal. És nem mellesleg békési kötődése is van a csapatnak, mivel Binges Zsolti basszusgitáros gyomai, Gajda Matyi gitáros pedig békéscsabai. Róluk már volt szó korábban az Insipid és az MZ/X kapcsán.

De hogy vissza kanyarodjak a történet elejére.  Ez a kislány ma ünnepli a huszonkettedik születésnapját. Ezért ezt a korai FISH nótát neki szeretném küldeni sok szeretettel. Még legalább háromszor ennyi évet Domi!

Legközelebb május 14.-én szombaton csíphetitek el a srácokat élőben a Dürer-kertben.

Boozefighter

(A képet a zenekar fészbuk oldaláról loptam)

Ami számomra csodálatos az Opethben, az a progresszív melankólia, a hihetetlen súly ami rád telepszik ha elkezded hallgatni... És mikor végzel, akkor nem szétmarcangolva érzed magad, hanem jön egy jóleső megnyugvás, míg hallgattad a zenét végig is rágtad magad a gondjaidon és szebbnek látod a körülötted lévő pöcegödröt...

A svéd banda elég nyilvánvalóan mindig is Mikael Åkerfeldt-ről szólt... Miki bá tudja, mit akar és elég pontos elképzelése van, mit szeretne hallani egy-egy új Opeth lemezen... Jönnek is szépen sorba: '95 óta kiadtak 9 stúdió és 3 koncert anyagot...

2002 és 2003-ban került a boltokba egy elméleti dupla korongot /a dátumból is látszik, hogy nem egy tokban volt a két lemez...:)/. Az első volt a marcona, sok-sok hörgéssel, míg a második a "peacefaktor növelés"re ment rá...

Kezdjük a nyugissal, hátha ezzel rábírok valakit, hogy a másodikat is végighallgassa. Van benne egy adag szomorúság, de nagyon mélyen ott a remény /legalábbis nekem/...

Majd a második, mikor a lelked megvívja a harcot... Tökéletesen felépítve az utolsó rifforgiára... A szívből éneklés és a gyomorból hörgés magasiskolája egy számon belül:)

Ugye milyen szép a pöcegödör?:)

Avagy Turbótól Váczin át Palotára...

Ahogy, Zedzone is megmondta az előző posztban: ha kedved szottyan odaszagolni egy este több helyre, simán megteheted... Jazz után lenéztem a szokásos szerdai corvintetős rewindra: Fiúcskák vigyázzatok, mert nekünk már van belépő /600HUF/! Rá kellett ismét jönnöm, Palotai Zsolt egy állat:) Fikáztam már eleget a szeletelést, de el kell ismerni, ez a csávó megcsinálja a hangulatot. A keverő pult előtt kb úgy álltak a komák, mintha egy Mastodon koncerten lennének... Max villázás helyett más kézmozdulatok voltak:) Tőlem egyelőre ennyi telik az elektronikus zenéről... Viszont elkészültek a NapiLaci matricák és 2őt fel is csaptunk a falra... Aki megtalálja őket és ezt fotóval bizonyítja, az kap egyet vadi újat ajándékba;) Nem letépni ereklyének, hanem fotózni!:)

Sokkal szívesebben írok azt est elejéről, vagyis a CEN-es Turbóról. Tartsátok magatoknál a lejárt diákot, nekünk is sikerült így diákjeggyel bejutni, pedig nekem még Közgáz van ráírva nem Corvinus... 6 előtt a sör is olcsóbb volt, így ketten egy "Mátyáskirályt" megspóroltunk:)

Maga a koncert tényleg faszányos volt, igaz kevesen voltak a korai időpont miatt, de azok legalább ismerték a bandát... Tanka Balázs most tényleg kifejezetten mókás volt. Zedzone a kinézete alapján más hangra számított tőle, de megnyugodott hamar, hogy nem ordibálást fog hallgatni egy órán keresztül:) Dure vokálja és Jero basszfutamai halkan szóltak, de le van szarva, a helyszín és időponthoz képest teljesen zsivány buli volt. Jávorról meg folyton John Bonham jut eszembe... Remélem ezzel nem sértem meg;) A kollega előzőleg nem szólt Vígh Dávid gitárosról, pedig az ő játéka nélkül a Turbo nem lehetne az ami... Szerintem a zenekar most olyan kerek, mint a gömbrágó /nem bírtam megállni.../, az új számok meg kifejezetten ígéretesek, valamelyik letúrja a fejed:) Máj. 20.án lemezbemutató az R33-ban, ott a helyetek kispofáim!;)

Agyaltam, hogy mit rakjak ma ki... Egy olyan szám lett a befutó, aminek a címét magamra is vehetem:) Hiszen sokak szerint surmó vagyok... Ezt mindenki döntse el maga, mennyire igaz...

Van egy különleges lüktetése a dalnak és egy ordenáré jó refrénje... Mi kell még egy faragatlan fiúcskának?:)

Találtam egy videót, a tavalyi szigetes koncertről, pont erről a számról... Zseniális volt...

Az alábbi gyöngyszem az oszlásnak induló utolsó teknős tetemek tojásfészkéből való... Magyarul a 2004-es Versus albumról. Aki szereti az Ill Nino-t vagy a Roots érás Sepultura-t, netalántán a Soulfly-t annak be fog jönni. Aki nem érti, hogy miért dobálózok ezekkel a zenekarnevekkel, nem ismeri őket, az szégyellje magát, de izomból...:) Tehát egy kis ungabunga metál, két ütőssel, sörkilötykölős ugrálással... Imádom a perkával megtámogatott masszív dobalapokat, olyan szexi nem?:) Egyébként hiába a spanyol zenekarnév, magyarok a komák, csak már unták egymás pofáját és útjaik szétváltak: CDT helyett van valami mást játszó Mangod Inc. és sima Cadaveres... Nyáron zúznak majd eleget:)

Pénteken (ápr. 29.) volt a Nemzetközi Táncnap. Ezt onnan sikerült megtudnom, hogy este kilenckor egy fergeteges salsa-partyba csöppentem a Gödörnél...Óó, ha én ezt előre tudtam volna, akkor felveszem a piros blúzomat!!:D:D

Na, ez volt itt a reklám helye. Utólagosan pedig betolok valami pörgős-táncosat, hogy jól induljon a hét. Meg, hogy ne felejtsétek el ki a Király, aki a túlvilágról is kenterben veri az egész popipart. ;)

Ezt a csajszit meg lehet irigyelni. Én most el is kezdem.

Már épp kezdtem felvenni a cserebogarak, orgonabokrok és erdei békák bioritmusát. Kezdtem megszokni, hogy hallom azt, amit mondok az utcán mellettem haladónak. Kezdtem megszokni, hogy virág- és fűillat van a levegőben nem csatornaszag. Kezdetem megszokni, hogy szalonsör a csapoltsör…:) De azért jó ez a Budi Büdi Budapest is: minden szutyka ellenére igazán mókás, izgalmas rengeteg. Nem bírnám sokáig nélküle!

Szóljon hát a dal (P.A. szavaival élve) szeretvetiszteltfészkesfővárosunkról, a pezsgéséről és (be)rezonálásáról!

A videóhoz a képeket a gugliról vadásztam össze, igyekeztem a város legszebb pillanatait összeválogatni…;) (Remélem, nem sértek szerzői jogokat, nehogy már leszedjék kemény munkásságomat!!)

Amúgy a dal a Toy Division (magyar elektro lounge, egyszerűbben: nu jazz banda) egyik leghíresebb alkotása a legmenőbb korszakukból. Volt szerencsénk Oswaldo Komával egy frenetikus koncertjüket végig mulatni valamikor az ICWIP-en, dús lombú gesztenyefák alatt. Örök élmény, utólagos kézcsók a narancssárga-pólós énekesnőnek!:D

Gondolkodtam rajta, hogy Gyula egyik leghíresebb szülöttjéről, Himnuszunk zeneszerzőjéről, Erkel Ferencről írok valamit, de inkább maradok a könnyűzenénél, a komolykodást meghagyom Zedzonenak.

De azért most kicsit időutazunk, visszamegyünk kemény 20-30 évet.
Hevesi Tamás Gyulán született 1964-ben. A 80-as, 90-es években volt a legaktívabb zenei téren. (Azóta inkább a Fradi női foci szakosztyájánál edző.) Országosan ismertté a Névtelen Nulla nevezetű formációval vált. Tizenévesen nyaranta mindig Nagymamámnál voltam a tesóimmal együtt amíg a szülők dolgoztak, és hát mit is csináltam volna, mint előkotortam régi bakelit lemezeket, és azokat hallgattam szó szerint karcosra.

Az egyik első dal, amit így hallgattam meg a Diadal volt. Eszméletlen a klip. Azok a frizurák és ruhák :D A gitárról lelógó kis cetli már csak a hab a képzeltbeli tortára.

 A 90-es években aztán jöttek a szóló lemezek.  Az első sláger: Ezt egy életen át kell játszani.

A klipet Herendi Gábor rendezte. De a szavak helyett beszéljenek inkább a képek. Aki nem mosolyodik el, hát az tuti, hogy valami robot.

Jó pár száma van még Tamásnak, ami ismert, hiszen anno a Sláger Rádió is játszotta gyakran őket. Nem is szeretném mindegyiket megmutati, csak egyet.

„Zötyög az élet, dobog a szívem, köszönöm szépen, ez is elég!”

Szép hétvégét mindenkinek!
Boozefighter