Tökinger:
A zene jó:) Érsek meg egy önelégült faszkalap, akiről sztorizhatnék elég sok suttyó sztorit... (2013.02.12. 11:54)Akiken nem fog az idő
boozefighter:
:) Van még jó pár zenekar a képzeletbeli tarsolyban ;) Csak győzd majd végig hallgatni őket! :) (2012.11.22. 19:01)Dove reklám (Slavior)
Tökinger:
@zedzone: Azt csak én énekeltem fennhangon:) (2012.10.11. 12:36)Tokaj Művek
vidi:
Cseppet lemaradtam, de innen is boldogat! Remélem hideg volt az árpalé!
rnr: www.youtube.com/watch... (2012.07.02. 10:34)Buli lesz - Lemeztelenedve
Avagy ZP, ahova koncertre érdemes lemenni, bulizni kétséges...
Én nem tudom mennyi lehet a zöldfelületi minimum a Petőfi híd budai oldalán, de a Zöld Pardonban tuti nincs meg, minden le lett már deszkázva... De van helyette négyszázé koncert 460-as sör mellett. Ennyiért érdemes venni a fáradságot, hogy kikukázd a tenyészidőszak összes fellépői közül a néhány igényesebb együttest. Tavaly voltunk is ősszel egy zsivány bulin, az előzenekart a szokásos módon lekéstük, de helyette megkaptuk az Incognito-t... Oltári buli volt az fix, skatulyailag ez a szekció nem az én reszortom, hanem ZedZone-ééé, ettől függetlenül akárki meghallgatja a lenti muzsikát, elkezd mozogni a lába még ülve is... Itt kérném fel a mestert magyarázatra, hogy milyen egyéb előadói áthallásokat vél felfedezni a számban:)
Tehát meghallgatod a fellépőt aztán iszkolsz tovább, mert ennyiért állva sört inni, mint a lovak - úgy, hogy az elcsépelt bulizenék egyszerre két oldalról támadnak és a kisszínpad előtti Betonon Buffaloban Breakelő Brazilok mulatják az időt - nem érdemes...
Nyakunkon az a szezon, amiből valaki sosem nő ki, valaki meg sosem nő be... Az az embertípus, akinek nem jön be a - tévhitekkel körüllengett - sárban fetrengés, bokáig húgyban állva pisálás, vagy "ganajrészeg" 3 perces barátságok fillingje, az habzó szájjal szidja a fesztiválokat, vagy esetleg letipeg magassarkúban / lecipel az 50 centis karjai alatt két 12 kilós görögdinnyét a zamárdi strandra... Mintha ott nem lenne kosz és por és "amöbaagyú" beszélgetések tömkelege... de legalább reggel 10-ig simán lehet varázsolni, valami tuti zenére...:)
Bevallom én tavaly túl voltam a 20. feszkómon és hihető, hihetetlen, galád és kedves sztori van elég...:) Egyik legkedvesebb élményem köthető a mai zenéhez: 3 éve Volton odamentem egy lányhoz egy irgalmatlan surmó szöveggel /amit nem részleteznék most, talán egy másik poszt alkalmával...:)/, aminek a vége az lett, hogy sikerült elrángatni 30y-ra, "Hiszen ott lehet csak igazán tini csajokat felszedni" dumával... A koncertet természetesen lekéstük, bár zeneileg sosem estem tőlük hanyatt... De legalább megismerkedtem a lánnyal, nem 3 perc erejéig...;) Neki küldeném ezt a számot és minden tini lánynak ill. tinilányra vadászó barátomnak...:)
Továbbá ha van kedvetek kommentben írjátok meg a legviccesebb, legrészegebb, leghihetetlenebb fesztiválsztoritokat vagy ha még nem voltatok akkor idén menjetek el egyre...:)
Egy átlagos nap átlagos kezdete: az ember dagadt szemekkel, kócos fejjel kicsoszog a konyhába. Unottan belenéz a hűtőbe. Hosszan elmélázik a sajtok, parizerek, a húsvéti sonka romjai és néhány félresikerült hímes tojás felett…mintha aznapi teendőit venné számba. (de csak mintha!:) „Le kéne menni az újságért.”- gondolja, de a felismerést nem követi tett. Még nem érez elegendő erőt egy ilyen bizonytalan kimenetelű utazás megtételéhez. És ekkor megpillantja – mint fényt az alagút végén - szeretett kávéfőzőjét! Minden erejét bevetve friss őrleményt és tiszta vizet ad a gépnek. Gyorsan lezárja és reszkető kézzel megnyomja a gombot. Elégedetten dől hátra a székben. Lehunyt szemmel várja a reggeli csodát: néhány perc és szaglójáratai megtelnek a frissen kicsorduló kávé illatával. Nő a feszültség, az egész helyiséget megtölti a nagynyomású gőz sikoltása. Hősünk megvárja az utolsó szusszanást is, majd jól begyakorolt mozdulattal nyúl a csészéért. Még egy mozdulat és a fekete nedű ott gőzölög az orra alatt. Agya megtelik az aromával, ereiben boldog reszketés kezdődik. És….belekortyol. Ekkor minden a helyére kerül, a Nap engedélyt kap az elkezdéshez…:D
Valahogy úgy, ahogy az alábbi zene:
A filmet (mivel a jútyúbon nem volt elérhető) kénytelen voltam jómagam ma reggel leforgatni. Ezúton is hálás köszönet a Magasháznak, hogy nem dőlt össze a forgatás idejéig. És még nagyobb köszönet tiszteletreméltó Cooper ügynöknek, hogy vállalta a felkérést. Aki a színészi játékot kérné számon, kérem vegye figyelembe, hogy a felvétel az első korty előtt készült!!
Amúgy a dal címe: Good news, a szerző a Trió névadó zongoristája (Lenni-Kalle Taipale), aki mellesleg finn és a képen megtekinthető társaival egyetemben (Ő jobbra található, a reggeli fésülködés előtt). Két albumukat ismerem, mindegyik tele van fülbemászó (és nem érfelvágós!) jazz-dalokkal.
Most pedig mindenki tegye azt, amit tennie kell…én mindenesetre főzök egy kávét;)
Az a szép a zenében, hogy ha nem vagy egysíkú, földhözragadt, van tehetséged, elszántságod, akkor bármire képes lehetsz... Vagy csak akkor, ha egy félisten vagy... Számomra Peter Wilhard Ingvar Dolving az. A koma 41 éves, '93 óta teszi oda magát különböző projektekben, a teljesség igénye nélkül: a hardcore alapú Mary Beats Jane, The Haunted, Peter Dolving Band. A debüt Haunted album után Peter úgy döntött ő valami másra vágyik és kilépett. 2003-ban látott napvilágot a Bad Blood nevet viselő munka a neve alatt... Ez azért lényeges, mert ezen a korongon nincsen ám egy hangos szó se, pedig Ő az, aki le tudja ordítani a fejed és minden mondatát el is hiszed... Néhány példa az ordításra itt és itt. 2004-ben visszatért Björlerékhez és a RevolveR-en az eddigi hivatkozásokhoz képest is durvább volt, majd a Dead Eyes albumon kezdett szárnyakat bontani... Az utolsó albumra sikerült rábeszélni a többieknek, hogy: -Énekeljél mááááár!!!:) Énekelt is, nem is akárhogy: 1és 2.
Na és most jön a lényeg /remélhetőleg senkit nem tántorított el az eddig elhangzott, vagy lusta volt a hivatkozásokra kattintani:)/, a Peter Dolving Band más, nagyon más. Én, az állítólagos "skatulya király" a mai zenét nem rakom sehova, ha van ötletetek, hogy hova raknátok, írjátok meg kommentben...!:) Egy faja interjú eme intelligens emberrel itt!
Hát, hát, hát. Az élet mindig egy hatalmas fityiszt mutat a terveimnek. Erre a rövid hétre vissza szerettem volna térni egy kicsit keményebb zenei irányba, „ó-ó-ó dél felé-é-é-é” , ahogy a klasszikus mondja, de ismételten nem jön össze.
Talán többen tudjátok, hogy eredetileg gyulai vagyok. Bár már több mint 10 éve nem élek otthon, mindig is gyulainak vallottam magam. Akár tetszik egyeseknek, akár nem. Kaptam érte már hideget, meleget az évek folyamán.
Most, hogy otthon voltam húsvétkor rájöttem újfent, hogy mennyivel nyugisabb a vidéki élet. Mintha minden picit le lenne lassulva, frissebb a levegő, virág illat van az utcákon. Persze már 1 nap után hiányzott a pesti nyüzsgés, hogy még este 11kor is van élet, hogy a legtöbb bolt akár este 8kor is nyitva van. De néha azért jól esik picit lelassítani és élvezni a békét.
Szóval a héten olyan zenekarokat mutatok Nektek, akik vagy gyulaiak de legalábbis Békés megyeiek.
Kezdetnek jöjjön az Insipid. A gyomai zenekar sajnos már nem aktív ebben a formában, mivel a basszusgitáros Binges Zsolti azóta a Fish! nevű hard-pop formációban tépi a basszusgitár húrjait.
(A halról még lehet, hogy fogok írni ebben a sorozatban, mivel a zenekar fele már békés megyei, lévén a gitáros Gajda Matyi a békéscsabai emzéperiksz gitárosa is, de ne szaladjunk a dolgok elébe.)
Szóval a banda hosszú múltra tekint vissza. Ha jól emlékszem egy korábbi interjújukból talán ez volt a tagok első zenekara, hosszú éveken keresztül zenéltek együtt, melynek megkoronázása a 2008-ban kiadott Hazafutás című nagylemez volt. Én mintha láttam is volna koncerten őket ebben az évben.Sajnos az élmények már a múlt homályába vesznek, de az biztos, hogy tetszett amit csináltak.
Készítettek egy klipet is, a Bevadulok című dalukra, íme:
Említettem vala, hogy ők sajnos már nem zenélnek Insipid név alatt. Helyette csináltak egy hiánypótló tribute zenekart Monkey Ranch néven, akikkel a Foo fighters számait játsszák.
És hogy miért velük kezdtem az egész sorozatot? Tökinger hívta fel a figyelmemet, hogy a zenekar énekese, Erik, írt a NapiLaci fészbuk falára.
Még a hónap elején pedig a Locust on the saddle zenekar gitárosa kommentelt a róluk szóló poszthoz. Tőle ezúton is szeretnék elnézést kérni, hogy nem válaszoltam neki, sajnos lusta dög vagyok, és nem követem figyelemmel a posztjaim utóéletét. De igyekszem ezen változtatni. Stay tuned!
Azon túl hogy locsolkodunk, sonkát és főtt tojást zabálunk elvileg azt is ünnepeljük, hogy egy fószer feltámadt 1978 éve... Vagy tévedek? Valaki meg arra gizdul, hogy néhány koma kiszabadult az egyiptomi fogságból, esetleg termékenységi ünnepet tart... Választék van bőven... Én addig csipáztam a húsvétot, amíg izomból kaptam a csokit és dugdosták a zsetont az ingzsebembe:)
Mivel a fenti dolgok nem csigáznak fel, ezért én egy nyuszis videóval szeretnék kedveskedni nektek:
Elég komoly, mikor leszakad a feje a hajszárítótól...
A zenei aláfestést a Decapitated biztosította. Itt szeretnék megemlékezni Witold Kieltyka-ról, eme lengyel death metal zenekar dobosáról, aki borzasztó fiatalon hunyt el egy turnén buszbalesetben, azt hiszem a fehérorosz határon 2007-ben. Nagyon tehetséges dobos volt. Szóljon ez a nóta a tiszteletére az utolsó, 2006-os Decapitated albumról. Abban az évben született, mint én és így tolja... Zseniális! R.I.P. Vitek!
Nyakunkon a Húsvét..…ennél igénytelenebb bevezető nem is létezhetne, de szerencsére mindjárt túlesünk rajta. Kitartás fiúk, még két-három szó és rátérhetünk a poszt érdemi részére! Ez már sok is. Most törölni kéne, de igazából nincs szívem kárba veszejteni az elmúlt két perc… két és fél perc…közel három perc termését.:)
Tegnap volt szerencsém élőben hallgatni az Isteni Bach muzsikáját. A Belvárosi Szent Mihály templomban adták elő a Máté Passiót. Nagyszerű koncert volt, nagy taps mindenkinek (a koncert fellépőit itt megtaláljátok)!! Külön kézcsók jár Megyesi Schwartz Lúcianak a gyönyörű szólóért, jutalmul szereplést nyert nívós blogunkon. :) Következzék a műből az egyik legcsodálatosabb rész, a 47. ária!
Íme a szöveg, hogy jobban átmenjen:
47, Ária (alt és tenor):
Erbarme dich,
Mein Gott,
Um meiner Zähren Willen,
Schaue hier,
Herz und Auge weint vor dir
Bitterlich.
Irgalmazz nekem
Istenem, könnyeimért;
Nézd, itt előtted
Szívem és szemem keserűen
Zokog.
Irgalmazz,
Istenem, könnyeimért !
De adjunk sanszot egy tenornak is: Michael Chance szólózik.
És, végül a Finale. Aki még bírja szusszal, hallgasson egy kis Bach-i Brutalitást:
Donovan nem az első szörfös, aki jó zenét csinál. A kaliforniai tag országos cimborája a hawaii Jack Johnsonnak. Róla talán már többen hallottatok, hiszen az MR2 is elég gyakran játssza az utóbbi időben néhány számát, de előbb-utóbb a blogon is szerepelni fog legalább egy poszt erejéig. Na de kanyarodjunk vissza a mai előadónkhoz és dalunkhoz.
Donovan barátunk amellett, hogy lejárkál szörfözni a Csendes-óceánhoz igen aktív zenei téren is. 2001-ben kezdett szóló karrierbe, azóta kiadott már jó pár lemezt, EP-t sőt egy koncert DVD-t is, amit a méltán híres Abbey road-on vettek fel.
És hogy mi jellemző a zenéjére?
Vidám dallamok, laza ritmusok. A szövegei pedig életigenlőek, pozitív hozzáállás ilyesmi.
Bár mit is várhatnánk egy szörföstől :)
(Ma a Csillák ünneplik névnapjukat. Az utóbbi néhány évben, hónapban a lányokkal akiket megismertem 80%-ban Csillának hívták. Ezért ezt a számot szeretném kifejezetten Nekik küldeni, nagyon szép napot kívánva.)
Tegnap lenéztünk a vágóhídra, hiszen Isten Háta Mögött koncert volt az R33-ban... Sosem voltam még ott - legbelül felakasztott féldisznók és marhafejek melletti buliról álmodoztam - de kellemeset kellett csalódnom. Elkerített épület próbatermekkel, maga a koncert meg egy régi bálteremben volt. Lomtalanításból szalajtott kanapék, de legalább nem "romkocsmafíling", 300 a sör, korrekt kis hely, egyetlen baja, hogy messze van /Nemzeti mellett/. Nem sokszor törekszem előzenekarokra odaérni, most is ittunk az Angyalban két söcit előtte, mégis sikerült kezdés előtt 5 perccel megérkezni... Pálffynak igaza volt, jó cucc ez az MZ/X, ahelyett, hogy pofáznék róla, itt egy szám:
IHMék meg toltak egy másfél órás koncertet, bizalmi alapú 500HUFos belépővel!!! Érdemes volt Feka ehelyett a gyurmázást választanod, mert lejár a kondibérletet...;)
Igazából ez egy 28 éves fiatalember szülinapi zsúrja volt, mint kiderült... Egy szám erejéig leült ő is a cájg mögé... Boldog szülinapot "grunge frizurás" Szabó Laci! Emiatt a buli miatt sárgulok, de az irigységtől és nem a piától;)
(Igyatok KV-t mert hosszú lesz!!)Ezúttal egy újabb sorozat elindítására vállalkozok. Úgy gondolom eddig méltatlanul mellőztük énekes nagyjainkat, abból az időszakból amikor még énekelhető dalok születtek, igényes szövegekkel és hangszerelés mellett.
Hölgyeké az elsőbbség, Ő meg amúgy is nagy kedvencem. Kovács Katival a napokban láttam egy interjút, ami nagyon fellelkesített. Eddig is rajongtam a zenéjéért és hangjáért, most már az emberért is rajongok. Hátborsódzgató (kérem felvenni a wordszótárba!!) érzés, amikor valaki olyan energiafelhővel bír, hogy képernyőn keresztül „átjön”. Benne van szerintem a boldog szabadság, szabad öntörvényűség, öntörvényű lázadás, lázas jelenlét a pillanatokban, örök ifjúság…elnézést, elragadott a frazeológiám.:)
De komolyra fordítva: ez egy nagyon ritka, érzelmekben gazdag lélektípus, én eddig csak egy ilyet ismertem meg és ezt óriási ajándéknak tartom. A profizmusa pedig mindent elmond a zene iránti tiszteletéről. Kiérdemelte, hogy a legjobbak írjanak neki slágereket.
Most, hogy kieresztettem a gőzt, beszéljenek az örökzöld dalok:
Először az, amivel befutott 1966-ban és amelyiket torokvérzésig énekelt (Doki ez komoly??? Igen kisfiam.).
Nem fukarkodtak a zenei aláfestéssel, odarendeltek egy komplett orcsesztrát.Az, mondjuk kár, hogy a videó felében Kati hátát, de méginkább az amúgy tiszteletreméltó szerzőpárost (Gyulai Gaál J., Hajnal I.) mutatják (ők kivételesen nem az ügyeletes párttitkárék.:)
Talán ennyi idő alatt sikerült regenerálni Kati hangszálait, lépjünk a következőre számra.
Ez egy rockosabb, abból a korból, amikor még nem került be a dalskatulyába. (Megjegyzem én nem bánom, nekem jobban tetszenek azok.) Bitang jól táncol, nyomokban MJ-t tartalmaz (pedig Ő akkor még sehol nem volt.) Ja, a szerző Presser Gábor.
Most már azt is tudjuk honnan nyúlta a Tóth Gabi a séróját. (Egyébként egyszer nekem is volt ilyen frizurám amikor belevágtam kisollóval.)
A következő nagyon szuggesszív zene, köszönet Verának, hogy megmutatta. Annyira változatos ritmus és dallam, ebből egy élelmes zenegyáros legalább 3 számot készítene manapság. Amúgy Albertelli és Riccardi nevű olasz szerzők írták az eredetit.
Egyébként nem hinném, hogy létezik ember a Födön, aki ennek a zenének hallatára elringatódna, sokkal inkább esélyes egy szolid szívinfarktus…Csak még egy kérdés: miért szerepel a hasonló videók között a „Támadás helikopterről” című??! Magyarázatot kérek az indavideo-tól!:D
Jöjjön, egy rövid dal, melyben a dúr harcol a mollal (mondhatni durmol..piff). Nagy nehezen sikerült találni egy videót, ahol nem csillám-szárnyú pillangók és rózsaszín egyszarvúak szerepelnek az előadó helyett. A szám olyan rövid, hogy mire elkezdődik, már véget is ér. De a fülünkben garantáltan napokig nyomot hagy. Mint mindig, most is puskáztam: A Summer of ’42 (Kamaszkorom legszebb nyara) című film slágerdala, Michael Legrande szerzeménye.
Mielőtt mindenki belefojtaná magát az első úton álló pocsolyába, hallgassunk valami vidámabbat is:
Hát, azért a szöveg itt is inkább szomorú, asszem jobb is, ha befejezem mára..:D
De még folytathatnám a sort a többi szép nótával pl. A régi ház körül, Találkozás egy régi szerelemmel, Ha legközelebb látlak, Hull a hó a kéklő hegyeken, Úgy szeretném meghálálni, Rojtos arcú Hamvas arcú kisgyerek, Indián nyál nyár stbstb., így is túlléptem a keretet, elnézést érte, de nem volt szívem kihagyni egyiket sem!