A Tsunamit értsétek úgy, mint a metalcore hullámot a 2000-res évek elején... Hiszen előtte is volt zenei élet, még akkor is ha szarban voltak a metal bandák... Volt egy olyan banda, hogy God Forbid, játszották a jó kis "kobakaprító" zenéjüket. Szóljon az első dal a '98-as első hangzóanyagukról! Igencsak sallangmentes, zsigeri muzsika ez. Engem egyáltalán nem zavar, hogy a lábdob olyan, mint mikor a rotringoddal adod az ütemet az íróasztalon:) Az max. másokat idegel...;)

A fent említett a hullámról többek között a Killswitch Engage tehet, akik megtalálták a fater (hardcore) és a nagybácsi (dallamos death) gyurmakészletét és gyurmáztak egyet... Rengetegen váltottak vagy kb. azért ragadtak hangszert, hogy meglovagolják a szökőárat. Szerintem a God Forbidnak kár volt így tennie, és nem kellett volna a keverőpulthoz odaengedni, a "mindenhez odaszagolok" Adam Dutkiewiczt /KSE gitáros, "producer mágus"/, mert a mai God Forbid ilyen:

Nem véletlenül téptem a számat a KSE-t emlegetve /Killswitch Productions/... 

[Beszámoló a Budapest Fringe Fesztiválról]

/Robog a szekér, húzzák a marhák... Olyan menő ez a szekér, hogy már más is húzza, vagyis ez a poszt egy napilaci rajongó szösszenete... - Töki/

Mostanában, mivel az átlagosnál több szabadidővel rendelkezem, sűrűn szoktam figyelni a különféle programajánlókat, akár facebookon, akár egyéb weboldalakon, és ilyen módon bukkantam rá a Budapest Fringe Fesztiválra, ami április 1 és 3 között zajlott. A fesztivál keretén belül fellépési lehetőséget biztosítottak az első 250 jelentkező formációnak, lépjen fel akármilyen műfajban (színházi, zenei, táncos előadás). A fesztivál helyszíne a Nagymező utca és környéke volt, magában foglalva olyan helyeket, mint például a Thália Színház, a Rocktogon, és a Fogasház Kulturális Befogadótér.

Azt gondolná az ember, hogy az előadók jelentkezése után, mindenkit beosztottak olyan helyszínre, ami illik a formáció jellegéhez, például színházi előadást színházba, rockzenei koncertet klubba. De mégis voltak olyan előadások, amelyek ilyen szempontból formabontónak számítottak. Az időpontokról már nem is beszélve!

Én mindhárom nap kilátogattam a fesztiválra, már csak azért is, mert az összes program ingyenes volt. Leginkább azokat az előadókat hallgattam végig, akiket már korábban is ismertem, de volt kivétel is ez alól. A zenei programok fél órásak voltak, mindegyik után fél órás szünet következett az adott helyszínen.

A fesztivál legelső programja délután 3 órakor a Thália Színház Arizona Stúdiójában zajlott, ami egy elég kisméretű terem, kis színpaddal, és kb. 30 piros bársony ülőhellyel. A Rakéta zenekar adott koncertet. Ők egy rockos, és nagyon energikus zenekar, ez már a korábbi koncertjeiken is feltűnt, de ezen az érdekes helyszínen is ugyanolyan lelkesedéssel játszottak. Az énekes próbálta oldani a hangulatot, hogy nyugodtan legyünk lazák, álljunk fel, vagy majd leülnek ők.

Még ugyanezen a napon 5 órakor lépett fel egy együttes, akiket szeretek, így 4 órakor átsétáltam a Rocktogonba. Még azelőtt soha nem jártam ott, de rögtön megtetszett a hely hangulata (fa ülőhelyek, formás világítás). Végighallgattam a Scage zenekar koncertjét, amit rajtam kívül kb. 5 rajongó, és néhány zsűritag élvezhetett.

A koncertek közötti szünetben Greenday szólt, aminek én nagyon örültem, tulajdonképpen berakták az American Idiot c. albumot, mert a számok ugyanolyan sorrendben jöttek nagyjából, mint a CD-n.

5-kor következett a The PFL, akik különdíjban is részesültek az előadásukért. Ők is néhány ember előtt játszottak csak, pedig korábban már felléptek például a Dürer kert kistermében is. Nem ismerem az összes számukat cím szerint, de ebbe a félórába is bele tudták sűríteni a szokásos dallamokat, így én minimálisan mozogtam a zenéjükre. Az énekes mozgása viszont egyáltalán nem volt minimális, az összes szám közben egyedi koreográfiát követve mozgatta lábait.:)

A fesztivál második napján már nem 3, hanem 4 órára siettem a Fogasház nevű helyszínre, ami fentről lógó színes esernyőkkel egy ház belső udvarán, nem igazán a megfelelő helyszín egy rockos-metálos banda fellépéséhez. A dEScADOS gitárosa tett is valami olyasmi megjegyzést, hogy ez a koncert olyan, mint egy délutáni gyerekműsor, a sok színes dolog, és a székek miatt. A hangzása viszont egyáltalán nem volt az (a helyszín felé közeledve tudtam merre kell menni, csak követnem kellett a hangokat, ami hasznos is volt, mert korábban még nem jártam ott). Dögös rockos zene volt, sajnáltam, hogy a közönségnek székeken kellett ülnie, sokkal jobban el tudtam volna képzelni ezt a koncertet a Rocktogonban, vagy akármilyen más klubban. Tetszett, hogy a számokban ketten is énekeltek, és volt olyan szám, amiben az egyik (az énekes), és volt amiben a másik (a gitáros) srác volt a domináns. A koncert végén – ami nekem nagyon tetszett, pedig most hallottam őket először – az énekes felajánlott 5 ingyen CD-t annak, aki előrejön érte, és egy nekem is jutott.:) (Egy közönségdíj szerintem járna nekik, a teljesítményük és az érdekes körülmények miatt.)

Mindhárom este a Rocktogonban telt, ahol megfigyelhettem a különbséget az üres és a tele terem között. Pedig szerintem nem aszerint osztották az időpontokat, hogy akinek több rajongója van, az esti időpontot kap, de első este (pénteken) sokan voltak. Ezért történhetett valószínűleg az is, hogy többen ska zenére pogóztak. A jelenlevők száma a napok előrehaladtával csökkent, viszont ezzel ellentétben a koncertek után dj által leadott számok egyre jobbak voltak (az én ízlésem szerint).  Azon kívül, hogy meghallgattam az itteni esti koncerteket, minden nap sikerült új ismeretségeket is kötnöm. (Már első este megállapítottam, hogy kicsi a világ!) És rájöttem arra is, hogy létezik még rajtam kívül olyan ember, aki nagyjából ugyanazokat a zenéket szereti mint én, bár én mindig örülök annak is, ha már minimális átfedés van egy ember és az én zenei ízlésem között.:)

Konklúzió: ez egy jó kis 3 napos ingyenes fesztivál volt, sok érdekes fellépővel és érdekes helyszíneken. Megérte elmenni!

Schneider Éva

Nem hülye gyerek ez a Dave Grohl. A Foo Fighters-el egyre nagyobb sikereket ér el, és olyan szimpatikus húzásai vannak a zenekarnak, amit sokan tanulhatnának tőlük.Nemrég jött ki az új lemezük. Wasting light. Kritikát találhattok kismilliót a neten, és nem is érzem szükségességét annak, hogy erről írjak. Viszont a körítés, amivel promótálják a cuccot az hibátlan.

Ugye egyrészt kitették soundcloudra a teljes lemezt pár nappal (pontosan 10) a megjelenés előtt, ahol meg lehetett hallgatni. Aztán figyelve az itthoni rajongókra, a fészbukon írtak egy üzenetet a megjelenés napján, hogy hahó itt a korong.

A turné. Garázsokban fog játszani a banda, kevés embernek. Hibátlan eredeti ötlet.

És hogy felvezessék ezt az egészet csináltak egy videót. Alig hosszú, mindössze 49 perc. És hogy miről szól? Fogják, és eltolják a lemez összes számát ahogy hallhatóak a lemezen. Semmi csicsa, semmi nyáladzás, puszta rock&roll, ahogy 6 srác zenél a próbateremben.

Boozefighter

Zedzone Guettás posztjára szeretnék ezzel a szösszenettel reagálni... Jófajta elmerozzant kis Mischung... Az előadóról fogalmam sincs /havertól kaptam írott CD-n nagyon rég/. Aki tudja hogy ki jegyzi ezt a számot, azt a szerkesztőség meghívja egy pofa sörre...:)

Kocc

Itt a hétvége. Lassan véget ér a heti robot (valakinek már véget is ért), jöhet a jól megérdemelt pihenés.Ezért hát jöjjön egy kis lazulós muzsika.

Yuri Lane. Egy beatbox-os srác az államokból, Chicago-ból. De nem csak szimplán beatboxol, abban már lassan semmi extra nincs, bár igazi művészet az, amit azok srácok művelnek.

Ő még belecsempész egy kis szájharmonikát is a történetbe, létrehozva egy egyszemélyes zenekart. A totál lazaság mintapéldánya. Nem érdekelnek a világ gondjai, csak érezzük jól magunkat.

Az egyik első videója a srácnak. Blues harmonika, pufpuf beatbox :)

Nemrégiben csinált egy érdekes videót. Fogta a kalapját, meg a harmonikáját, és elindult Chicago utcáin. Zenélt a járókelőknek, kávézó embereknek, fiatalabbaknak, idősebbeknek, lányoknak, fiúknak, fehérnek, négernek. Mindenkinek egy kis jókedvet varázsolt az arcára.

Azért kíváncsi lennék, hogy ha valaki Pest utcáin kezdene egy ilyen akcióba, mi lenne a reakció. Én mindenesetre megállnék, és hallgatnám egy darabig az fix.

Jó hétvégét mindenkinek, csak pozitívan ;)

Boozefighter

Örömmel jelenthetem, hogy elkészült a Napilaci és társai első klipje! Megnézhetitek, hogyan cseperedik fel egy kis napraforgó, aztán elmegy bulizni... Bevallom némi időbe telt, míg elkészült a film /hiszen a napraforgó sem bambusz.../:) És a Vágónk valószínűleg nem ezzel a munkájával fog díjakat bezsebelni, de kezdetnek nem rossz:D

Avagy Poison The Well - a, the view from here is... b, a brick wall

Frenetikus az a, és b, rész diszharmoniája...

Akinek a lényeg, vagyis a zene elveszett, annak klikk ide /itt lehet hallani is/!

Amikor országjárásra indult a 8.b (azaz akkor már e). Szilvásvárad, 2 éjszaka faházakban, kilinccsel nyitható ikarus busz, 20 ft-os csocsó, foci a hvcs-kkel, citrom illatú dezodor a csajokon, csipsz, kóla, szotyi és kamasz öntudat (ha találkoznék akkori énemmel, gondolkodás nélkül fejbelőném:). A menőknek TETRIS -e volt, a még menőbbeknek walkmanjuk is. Én közepesen menő voltam, mert tesóm walkmanjával nyomultam. Egy kazettája volt mindenkinek, az Offspringtól az „Americana”. Azt már nem lehet kibogozni, hogy kié volt az eredeti kazetta, lehet, hogy az sem bolti volt már. Szóval kakaón kellett hallgatni, erősen a fülre szorítva a fülest, mert a másolat másolatának a másolatán már nem volt olyan erős a jel…

Így jutottunk el a szotyitól a vörösborig. A flörttől a szerelemig.

Anno mikor Olival elkezdtünk fesztiválra járni, mindig sasoltuk a műsorfüzetet, hogy Húúú na ezt és ezt muszáj megnézni!!! A vége legtöbbször az lett, hogy átsöröztük a jó koncerteket és maradtak a germán thrash csapatok... Ez a Szigetre fokozottan igaz volt, mikor még normális mennyiségű metal és rock zenét találhatott az ember, abban volt egy jó adag ilyen banda. Tehát germán thrash: Destruction, Dew-Scented, Kreator, Tankard. Én túlságosan kiszámíthatónak találom ezeket, de a Tankard-ban legalább megvan a sör metal koncepció... Egy idő után unalmas, mint a raklap pajszerral való ízekre szedése:) Azóta boldog-boldogtalan fesztivált csinál, de megfigyelhető, hogy hány ilyen bandával próbálják kiszúrni a "zenekari logokat biztosítótűvel a farmerdzsekire felerősítő" koncertlátogatók szemét. Amúgy nem ciki a zenei hovatartozást ily módon jelölni, gimiben én is évekig raktam rá a táskámra így a felvarrókat...:) Még mindig inkább ez szóljon a háttérben, mint a beszélő néger (Faithless), akinek bérelt helye volt a Sziget Nagyszínpadon... Sajnos feloszlanak ők is, ti is sajnáljátok ugye?:)

Szóval akkor a német fém egyik ékes példája következik, MrNapiLaci YT felhasználónak köszönhetően egy ínycsiklandó thrash zúzda... Figyeljétek az elején, hogy válaszolgatnak egymásnak a gitárok:)

Az élet mindig képes felborítani az előre eltervezett menetrendemet, már ami a szabadidőm beosztását illeti. Na de sebaj, ami késik nem múlik, a legnagyobb pofon után is fel kell állni.A fájdalom múlandó, a dicsőség örök.

Bár odakint hiába süt a nap,fúj a szél és hűvös van. Nem igazán az a kellemes tavaszi idő. Ezért elutazunk képzeletben délre. A Mississippi deltához, New Orleans-ba. Talán tudjátok, hogy nem csak a Szentekről,  a Crowbarról vagy a DOWNról, esetleg a Katrina hurrikánról ismert ez a vidék,  hanem igen komoly jazz élet is van arrafelé.

 A Galactic nevű jazz zenekar is itt kezdett el mozgolódni nagyjából a 90-es évek közepén. Szextett. Azaz 6 fős banda. Gitár, basszus, dob, Hammond-orgona, szaxofon és ének. Az első két lemezük még inkább az emészthetőbb, közönség barátabb jazz műfajában készült. Főleg instrumentális számok, 1-2 kivétellel, amikor már ének is van. Íme az első lemezükről egy száma 1996-ból, melyet a következő szöveg vezet fel egy kellemesen szétdohányzott hangú néger úriember:

„Ladies and Gentlemen! Welcome to New Orleans, Lousiana!...... Welcome to the thirld world!”

Aztán jött 1998-ban a következő lemez a Crazyhorse Mongoose. Játékosabb, groovesabb, déliesebb.

2000-et írtunk, mindenki az ezredforduló lázában ég, nem volt ez alól kivétel a Galactic sem. A late for the future albumuk merőben új felfogással készült el. Több torzított gitár, még súlyosabb basszus groovek. És feltűnt az egyik kedvenc hangszerem is pár számban. A szájharmonika. Ezzel a számmal ismertem meg, és váltam teljesen függőjévé a zenéjüknek. Hátradőlsz kényelmesen a székedben vagy elheveredsz a kanapén, netán keresztbe teszed a fotelban a lábad. Becsukod a szemed, feltekered közel maxra a hangerőt, és meghallgatod ezt az alig 1:41 hosszú kis szösszenetet. Mi az első kép, ami bevillan?

Nekem az, ahogy sétálok a vasút mentén a vadnyugaton, 40 fok meleg, fújja a szél a homokot és az ördögszekeret. Aztán egyszer csak hallom, hogy jön felém egy gőzmozdony. Pöfögve, fújtatva, egyre gyorsabban. Egyre közelebb és közelebb.

Ezután egy válogatás lemezt adott ki a zenekar. Vintage Reserve címmel. Minden jelentősebb, érdekesebb számuk hallható a korongon.  Ez a lemez, mintegy előre vetítette, hogy bizony stílus váltás lesz a zenekarnál, egy új fejezet fog kezdődni.

A 2003-as Ruckus című lemezük már másabb volt, mint az addigi dolgaik. 1-2 számban pár helyen finoman megjelent a scratch finom elektronika, sokkal modernebb felfogásúak voltak a dalok.

2007-ben aztán robbant a bomba. De akkorát szólt, hogy ihaj. Mintha valami afro-amerika nehézsúlyúval bunyóztam volna, és benyeltem volna egy félelmetes jobb horgot.

From the Corner to the Block  - A sarokról a háztömbbe

A lemezen szereplő dalok mindegyike vendég zenésszel készült. A számok sokkal funkysabbak, groovesabbak, a nagyközönség számára már tényleg emészthetőek, amennyiben fogékonyak az ilyesfajta zenére. És megjelenik a hiphop a számokban.

Rögtön a lemez nyitó száma - Nekem megvan (mire van szükséged?)

Figyeljétek meg, hogy a szájharmonika csak a háttérben van, nem a szóló hangszer szerepét tölti be.

Aztán a Hustle Up a mikrofonfejű Boots Rileyval. Akinek nem indul be a bugi a lábában az hülye vagy csak süket.

És végül de nem utolsó sorban két keményebb rapper által előadott nóta. Think back.

A zenekar legutóbb 2010-ben jelentkezett új koronggal a címe Ya-ka-May. Még jobban ráerősíttek erre a súlyosabb hipihopi témára, de ismét újítottak, és megjelennek latinos témák is. Így kell csinálni ezt gyerekek. 

Nem is értem, hogy ennyire jó zenekarok miért nem jutnak el szélesebb közönséghez. Azt a kérdést már nem teszem fel, hogy Magyarországra miért nem jönnek el koncertezni... Annyi bizonyos, hogy a franciáknál és hollandoknál fel szoktak lépni egy-egy jazz fesztiválon.

És ez egy olyan zene, amire még én is táncolnék :)

Boozefighter