Már épp kezdtem felvenni a cserebogarak, orgonabokrok és erdei békák bioritmusát. Kezdtem megszokni, hogy hallom azt, amit mondok az utcán mellettem haladónak. Kezdtem megszokni, hogy virág- és fűillat van a levegőben nem csatornaszag. Kezdetem megszokni, hogy szalonsör a csapoltsör…:) De azért jó ez a Budi Büdi Budapest is: minden szutyka ellenére igazán mókás, izgalmas rengeteg. Nem bírnám sokáig nélküle!

Szóljon hát a dal (P.A. szavaival élve) szeretvetiszteltfészkesfővárosunkról, a pezsgéséről és (be)rezonálásáról!

A videóhoz a képeket a gugliról vadásztam össze, igyekeztem a város legszebb pillanatait összeválogatni…;) (Remélem, nem sértek szerzői jogokat, nehogy már leszedjék kemény munkásságomat!!)

Amúgy a dal a Toy Division (magyar elektro lounge, egyszerűbben: nu jazz banda) egyik leghíresebb alkotása a legmenőbb korszakukból. Volt szerencsénk Oswaldo Komával egy frenetikus koncertjüket végig mulatni valamikor az ICWIP-en, dús lombú gesztenyefák alatt. Örök élmény, utólagos kézcsók a narancssárga-pólós énekesnőnek!:D