Tökinger:
A zene jó:) Érsek meg egy önelégült faszkalap, akiről sztorizhatnék elég sok suttyó sztorit... (2013.02.12. 11:54)Akiken nem fog az idő
boozefighter:
:) Van még jó pár zenekar a képzeletbeli tarsolyban ;) Csak győzd majd végig hallgatni őket! :) (2012.11.22. 19:01)Dove reklám (Slavior)
Tökinger:
@zedzone: Azt csak én énekeltem fennhangon:) (2012.10.11. 12:36)Tokaj Művek
vidi:
Cseppet lemaradtam, de innen is boldogat! Remélem hideg volt az árpalé!
rnr: www.youtube.com/watch... (2012.07.02. 10:34)Buli lesz - Lemeztelenedve
A bossa nova jelentőségére már jó párszor utaltam, korábbi posztokban. A stílusról mindent leírtak már mások, szakértők, ehelyett inkább személyes bossa nova sztorimmal untatnám a nagyérdeműt. Az egész talán ott kezdődött, hogy kenyeres pajtásom, Oswaldo Bonfa társaságában elmentünk az első pécsi jazz párbajra. Ha jól emlékszem Nagy Karcsi Quartett vs. Four Go More Go volt terítéken, akkoriban ők táplálták szeretett városunkban a jazz örökmécsesét. (Aztán jött az IH Metronóm Klub és a szolid pislákolás lángoszloppá nőtt Udvardi Péter munkásságának köszönhetően…de ez már történelem.!:) Szóval a Dante poklában pincében illetve Bacchus múzsákat és aranyszegélyű söröskorsókat fialó jótékony félhomályában vesztettük el jazz-i ártatlanságunkat, pubertáskorunk delén.
Egy számot ismertünk címről: a Deasfinadót, ez volt az egyetlen amit kérni tudtunk kívánságműsor esetén. A számról aztán kiderült, hogy a bossa nova család címzetes tagja. Innen már csak Bassil Mendezz keresőtevékenysége szükségeltetett a családfa feltérképezéséhez, és az új dallamok megszerzéséhez. Évekig tartott mire némileg elszakadtunk ettől a boldog közönyt szülő ópiumtól.:)
Jöjjön tehát a NO.1., egyenesen a szerző, A.C.Jobim előadásában!
És ha már a családfáról esett szó: a stílus egyenes ági leszármazottja a szambának. Hogy jobban átérezzétek a feelinget, íme egy jelenet a Fekete Orpheuszból. A filmet amúgy minden latin zenére fogékony ember számára kötelezővé kéne tenni.
A NapiLaci szerkesztősége ott volt pénteken az R33ban... Turboék nagyon odatették magukat, ez nem vitás... De sajnos ki kell jelentsük, ilyen koncertre ez a hely alkalmatlan, pedig nagyon szimpatikus az egész elgondolás. Biztos, hogy megyünk még ettől függetlenül.
Arany péntekes alapozás közben pedig szintén egyetértettünk abban, hogy mostanában átmentünk lelkizős, személyeskedős megoldásba... Hiába szar a blognak neve /minden fogyi azt hiszi, hogy arról írunk, hogy épp mit reggeliztem/, tényleg a nem ratyula, lelkizős megoldás a lényeg, hanem a libabőrös, rafináltan zsivány zenék bemutatása a cél...
Mindezt szem előtt tartva /remélhetőleg mostanában utoljára/ némi személyes felhangja van a mai nótának /kíváncsi vagyok kiveszi majd magára, remélhetőleg a megfelelő emberek/. A számcím sokatmondó, a dalszöveg zseniális, az Akela meg Akela ugyebár... Nekem pl. libabőrös... Ezzel én a lelkizést dobom a kukába, a többiek meg azt csinálnak amit akarnak, leszarom, hiszen jókat írnak...:)
És mivel úgy csinálunk, mintha naprakészek lennénk, azt az infót is elcsöpögtetjük, hogy az Akela ott lesz pl. Tokajban is, mezítlábas Katona Főnök Lászlóstul, kaszával a kézben:) Na, erre igaz többek között a jobb oldali szemezgetőben található mezítlábas surmóság:)
Mivel klip nincs a számhoz, olvassátok alább a dalszöveget a zenét hallgatva, mert a '98as Fű alatt album idején sem vette meg Főnök az alkoholt, így hát élőben az artikuláció nem 100as...;)
A Dalszöveg:
Apámmal csalódtunk egymásban, És anyámmal hazudtunk egymásnak, De a töritanár is hazudott, Bibliának nézte a vicclapot. Nincs ártatlan és nincs szent! Kossuth, Rákóczi: disszidens, Féltette István a tökeit: A pápának eladta őseit! Azt Ady Endre megírta: "Az élet a szerelemtől tiszta" De hiába járt a pofája, Elvitte a vérbaj a picsába. És József Attila meg azt mondta, hogy szép nap jön rossz napokra. De aztán ő is begőzőlt, S megnézte alulról a gőzőst.
Vagy ott van az a Gagarin, Kit rakettája holdra vitt. Élőben a TV mutatta, közben ő is csak lentről ugatta.
Hol van egy kibaszott példakép? Egy templomjáró mintaférj, Aki dolgozik és jó apa, És szájából nem lóg ki a kapa.
Azt mondd meg: hogyan döntsek! Nem mindegy, kiben higgyek! Most azt mondd meg: hogyan döntsek! Nem mindegy, kiben higgyek! Mátyás király egy rút varangy, Liszt Ferenc nem beszél magyar, Petőfi kicsit Petrovics, És Bartók ezrese tök hamis. A Kodály- gyűjtés nagy lopás, Lekottázni őket: naplopás. A 48-as hős magyarok Nem hoztak (nekünk) szabadságot! Azt mondd meg: hogyan döntsek! Nem mindegy, kinek higgyek! Most azt mondd meg: hogyan döntsek! Nem mindegy, kiben higgyek!
Végre beköszöntött az igazi jó idő. Süt a nap, árnyékban 40 fok. Így a jó. A lányok egyre kevesebb ruhadarabot hordanak, én pedig azon töprengek, hogy honnan a fenéből került elő hirtelen ennyi szép nő. Vagy lehet, hogy a fényre jönnek? :D
De az ember mi másra is vágyna ilyen időben, mint egy korsó jéghideg malátalére vagy pohár kisfröccsre. Izzad a pohár, a buborékok lassan szállnak fel az oldaláról.
Garrett Dunton, művész nevén G.Love és zenekara az egyik személyes kedvencem. Ahogy keverik a bluest a hiphopot, funkyt, az egyszerűen zseniális. Egyik első nótájuk a Cold beverage. Nem semmi azért, hogy ’93 óta tolják a jófajta muzsikát. Persze itthon őket se ismerik túlzottan, de annyi baj legyen, majd most :D
És bár a legtöbb egyetemen már vizsgaidőszak van, a középiskolákban pedig még tanítás, szerintem a legtöbbünkben már körvonalazódnak a nyári tervek, melyik fesztiválra kéne lemenni, mikor kéne csobbani egy hétvégén a Balatonban. Aszalódni a tűző napon, várni a következő koncertet, esetleg táncolni valamelyik éppen elkezdődött mulatságon. A söröd tele lesz porral, és megmelegszik, de nem bánod, mert elmész újratölteni. És talán a szervezők vannak olyan jófejek, hogy lelocsolják a szórakozó tömeget vízzel.
Nem hittem volna, hogy Dr. Bubó asszisztensén kívül más is viseli ezt a nevet. Az illető ráadásul nem medve és nem is nő, hanem egy megszállott disc jockey az Egyesült Állomokból. Azt hiszem a zenéje pont passzol a péntekhez (ez meg alliterál, úgyhogy biztos igaz).
Emberek, ideje a fáradt gőzt kiengedni! Nyakkendőket félre, gallérokat meglazítani! Cipőket lerugdosni! Blúzokat kigombolni! Szoknyákat felsliccelni! Pihenj! Oszolj! :)
Vigyázzatok, mert az alábbi videót nem lehet nyugton végignézni, garantált a lábrángás és móka-cagás. Bizonyos részletek már ismerősek lehetnek a veterán blogolvasók körében, de ami jó, azt nem lehet elégszer megtapasztalni. Jó mulatást, TÁNCRA PER….DÜJJJJ!!!
Egyébként újdonsült cimboránk már többször járt Budapesten lemezjátszójával, ha nagyon akarjuk, talán nem utoljára.;)
A mai zenét küldeném azoknak, akik megnyugtatják a lelküket annyival, hogy megmentendő cicákról kutyeszokról raknak ki bejegyzéseket a facebookon és ezzel számukra az állatszeretet téma le is van zárva. Továbbá azoknak, akik szerint minden rocker elmebeteg és kecskevért iszik reggelire... Olvastam a heavymetal.hu egy érdekes hírt,melynek szövegét teljes egészében bemásolom:
Obituary – Tardy, a cicamentő [2011-05-16]
Az Obituary dobosának, Donald Tardy-nak több, mint 140 macskája van, melyek elvadult állatok. A tampai szociális segítők szerint kb. 200.000 otthon nélküli cica él Hillsborough megyében. Tardy 20-nál is több kolóniának viseli gondját, van közük két fős és van, ami majdnem 30 macsekot jelent. Figyeli a helyüket, és minden nap „csekkolja a bandát”, megeteti, és ha szükséges, állatorvoshoz viszi őket. „ Meredek lehet belegondolni, hogy itt ez a fickó, aki headbangel és death metalt játszik a színpadon, miközben minden nap enni ad a vad cicáknak. Ha csak rájuk gondolok, összeszorul a szívem.” - mondta Donald.
Valahol itt kezdődik az állatszeretet szerintem... Ehhez, jön még az, hogy zsírdisznó zenét is játszol és a világ egyik legismertebb death bandájában "csörömpölsz"... Na, akkor talán király vagy:) Evidens lenne egy Obituary nótát ide böffenteni... de helyette szóljon a dal a Tardy Brothers című formációtól:
Miért Tardy Brothers a banda neve? A helyes megfejtők Napilaci matricát kapnak:)
Tudtátok, hogy ma van a Férfiak Napja (stílszerűen IVÓ neve napján:)?? Persze ez nem tuti, mert a május 19. mellett sok helyen november 19-ét és május 5 -ét tartják annak…a szégyenletes április elsejéről nem is beszélve. Ebből is látszik, hogy mind erőtlen próbálkozás csupán, értelmetlen az egész: amúgy is férfi-soviniszta a világ. A virág- és csecse-becse árusoknak ez különben sem üzlet, maximum a sör-bor-pálinka ipar nyomulhatna a témára. De minek, ha a szesz amúgy is fogy?!:D
Mindenesetre én roppant mód megörültem az alkalomnak, végre indokoltan közzétehetem a nőnapi poszt inverzét. Magyarán a gombhoz megtaláltam a kabátot..
Következzék tehát a férfi dal-párbaj! A választott nóta a közismert My way (magyarul Májas út Vajam), mely elegendő lehetőséget szolgáltat egy kis marhás bikás bőrülésre bődülésre. (Én kérek elnézést, mostantól leállok.)
Az első versenyző nem lehet más, mint aki a dalt sikerre vitte: a sármos maffiózó, Frank Sinatra! GO BABY!:)
Tisztességes munka volt Frank, mehetsz a lihegőbe!
Az első kihívó a fiatal Paul Anka, aki nem csak előadói, hanem dalszöveg írói/fordítói minőségében is jogosult a megmutatkozásra. (Az eredeti dal címe egyébként: Comme d'habitude , szerzők: Claude François, Gilles Thibaut és Jacques Revaux).
Nagyszerű performanszot kerekített Paul!! TAPS TAPS (bár az öngyilkos jelenet nem volt teljesen meggyőző..)
Korunk ifjúságát a mami kedvence, Robbie Williams képviseli. Félretéve minden Take That-es előítéletet, azért nem semmi a srác hangja. Holmi érett szerénységet persze ne várjatok tőle, de hát ő mégiscsak faszagyerek, a lyányok robiiijjjaaa..!!!
Hát igen, 3:20-nál meggyőződhettünk a bakfis korban vett balett/műkorcsolyaleckék eredményéről is!!
Végül és utolsósorban következzen a szánalom-bohóc lelkes amatőr kategóriában induló versenyző a Sex Pistols-ból: Sid Vicious.
Hajjajj, kicsit túlreagálta a dolgot Sid…ebből még baj lesz!
Az imént likvidált zsűri hiányában nem maradt más hátra, minthogy Ti, a lelkes hallgatóság döntsetek a győztes személyéről. Tehát szavazzatok, szavazzatok!!!!!!
A múltkori poszton felbuzdulva – bizony, ez esetben az önbuz(d)ulás esélye forog fenn–Janet nóták hallgatásába fogtam. Derült égből villámcsapásként ért a felismerés, a címében egy Madonna számra kísértetiesen emlékeztető dalnál: a kis Jackson lány minden bizonnyal lelkesen látogatta a vasárnap esti gyermek és pubertás gitáros miséket. Azonnal bebizonyítom:
Hallgassuk meg a dalt:
(0.50 – 1.10-között különösen tessék figyelni!!)
Majd ezt:
(Elég, ha 0.55 –ig hallgatjátok, nem kell tovább kínzódni..:)
A súlyosan átszellemült ifjúság alá-fölé-mellé tercelése kicsit bezavar, de azért a vezérdallam kivehető maradt...
Május 20., péntek este minden jóérzésű koma osztódni fog, hiszen két lemezbemutató koncert is lesz... Dürerben a Room of the Mad Robots magyarázza el miért is indiferens az univerzum, méghozzá ingyen. Elég jó nem? Továbbá a Vágóhídon /R33/ TURBOék húzzák a talpalávalót potom egy, azaz 1 ezer HUFért. Nehéz döntés mi? Napilaci nem mondja meg, mit válasszatok. Csak erősen ajánlja, hogy ne a ratyula gumipophoz vegyétek fel a feszülős nacit és a nyakkendő, mellény kombót... Addig is kitartást a léhűtőknek, szorgalmat a workaholicoknak!
Bárhova szagoltok oda, velem tuti ihattok egy sörikét;)
Kevés olyan előadót tudnék nektek mondani, akire bulizna a metálos és az alteros is. És itt nem a feldolgozásokra gondolok, mikor valami lassabb táncdal alá bepakolják a zs-re hangolt gitárt és a kétlábgépet. Hanem mikor a maga egyszerűségében, torzítatlanságában egy az egyben szól a dal. Nemrég a saját magam tapasztaltam, hogy ez lehetséges. De ne rohanjunk ennyire előre. Lássuk kis is Johnny Cash, hátha valaki nem ismerné.
Eredeti nevén J.R. Cash 1932-ben született. Vallásos családban, ami később is nagy hatással volt a zenéjére.
Első lemeze 1955-ben jelent meg, rajta a Cry,cry,cry. A korai Cash-re még inkább a country a jellemző stílus, és a számomra legkedvesebb számai is ebből az időszakból származnak.
De hogy kicsit visszakanyarodjak a poszt elejére. Pár hete egyik kedves ismerősöm szólt, hogy nincs-e kedvem elmenni vele a barátjának a koncertjére. És bár sok dolgom volt, de azt mondtam, hogy megyek, miért ne. És nem bántam meg. Bár a zene, amit a Meztelen diplomaták játszottak egyáltalán nem az én műfajom. Képzeljetek el 5 srácot a színpadon. Mindenkin vászonnadrág, ing és kötött vagy sima mellény. Mindenkinek belőve a haja, ahogy illik. Ha egy fekete-fehér ’60-as évekbeli koncertfilmet láttam volna, akkor totál passzoltak volna a képbe. A másik teremben épp valami hardcore koncert ment, én meg kint álltam a folyosón és kortyolgattam a sörömet, szívtam a cigit. És ekkor felcsendült egy ismerős dallam.
Nekem kiült az idióta vigyor a bamba pofámra, bent az emberek olyan táncolásba kezdtek, hogy csak lestem. De a legérdekesebb az volt, hogy a másik koncertről kikeveredő fültágítós, csuklótól csuklóig tetovált emberkék is megálltak arra a 3 percre, amíg végig tolják a számot a színpadon. Leírhatatlan volt mindezt látni.
Na de még pár szó a törvényenkívüliről. Johnny talán azért is lógott ki ennek az időszaknak az előadó közül, mert nem csak a csajoknak és a koncertjeire járó jólfésült gyerekeknek adott koncerteket. 1968 januárjában a Folsom börtönben lépett fel. Elment, hogy a raboknak játszhasson. Ez a koncert volt a visszatérése a súlyos drog és alkohol problémáiból. És hogy mennyire volt népszerű ez a koncertlemez? A májusi megjelenését követően augusztusra több mint 300000 példányt adtak el belőle; két hónappal később ez a szám már félmillió felett járt. A lemez zenei fontosságát mutatja, hogy 1996-ban a harmadik legnagyobb country albumnak választották, a Time magazin pedig beválogatta minden idők 100 legjobb lemeze közé.
Cashről rengeteget lehetne még írni. Én bevallom töredelmesen már nem igazán tudok. Annak ellenére sem, hogy ott vannak élete nagy szerelmével, June Carterrel készített lemezek. Vagy a Willie Nelsonnal készített albumok. Cash életműve akkora, hogy arról nem hogy 1 de talán 10 posztban sem tudnék rendesen megemlékezni. 96 teljes hosszúságú album, 153 kislemez. Rengeteg díj és elismerés. És bár 2003-ban Johnny távozott az élők sorából, posztumusz lemezei továbbra is hatalmas sikernek örvendtek.
Mit is mondhatnék így a végére. Talán semmit. Inkább nézzétek meg a Walk the line életrajzi filmet,ha még nem tettétek volna meg. joaquin phoenix és Reese Witherspoon a főszereplője. (Reese kisasszony ezért az alakításáért kapta meg az Oscar-t.)