Avagy Áron Apey Andris minden jóhoz odaszagol...

És nagyon jól is teszi;) Apey nevét én még a Remembering The Steel /Pantera Tribute/ révén ismertem meg, de már előtte is ügyködött a Kelly Hits The Blue Sky pocsék nevű bandában /azt hiszem több volt Táncsicsos diák is zajongott itt/. Ma már többek között a Neck Spain-ben kajabál, nem is akárhogy... De a teljesség igénye nélkül ott vannak még további bandák: Apey & the Pea, Trillion (A grunge frizurás Szabó Lacival a Grand Mexican Warlock-ból). Muzsikált egy szál gitárral a Rocktár megmentéséért. És a múlt pénteki Turbo lemezbemutatón is ott figyelt másodgitárosként, vokálosként...

Ma szólókarrierjére helyezném a hangsúlyt, vagyis az egy szál gitárral megoldásra:

Magyarázat, modoroskodás tök felesleges, a hangja, zenéje magárt beszél... 2 dal rögtön egymás után;)

De hogy miért is überzsivány, mert tud ilyet is a Neck Sprain-nel:

Illetve, hogyan is tolták a legendás Pantera számokat:

A mai játékhoz tartozó kérdés: Ki nyúzza a gitárt az utolsó videóban? A helyes megfejtők a szokásos Napilaci matricával lesznek gazdagabbak;)

Apey facebook oldala, és honlapja!!!

Már több mint egy hónapja annak, hogy Kovács Kati elkezdte a fesztivált, úgyhogy ideje folytatnom a sorozatot. Még a végén felmerül a félrevezetés, a felelőtlen felizgatás gyanúja… Megfogadom, hogy minden holdciklusban jelentkezek egy új darabbal, persze csak a készlet erejéig.:)

 (Ezúton kérek elnézést a szegényes képanyagért, de a többi minősíthetetlenül cseppfolyós volt.. tényleg, a jó zenei ízlés miért nem jár mindig együtt a jó vizuális ízléssel is?) 

A birminghami Black Sabbathot nem hiszem, hogy be kellene mutassam. Ozzy, Tony Iommi, Geezer Butler és Bill Ward olyat tettek le az asztalra a 70-es években, ami nemcsak az utána következő zenész generáció életét befolyásolta maradandóan, hanem a mostani viszonylag új zenekarok is előszeretettel hivatkoznak rájuk. Nem is ok nélkül.

Felesleges pazarolnom a szavakat, inkább hallgassátok a kedvenc számomat tőlük. Élő performansz 2005-ből. Hihetetlen, hogy az 1970-ben kiadott nótának még 35 évvel később is mekkora ereje van.

Boozefighter

Gondolom Avril Lavignet nem kell bemutassam nektek. Ha valaki mégse ismerné, keressen rá bátran, hallgassa meg a zenéit. De ez a poszt nem róla fog szólni.
Ellenben egy hasonló zenét játszó ausztrál csajról.

Orianthi pofátlanul fiatal, és eszméletlen módon gitározik mellé.  Nem mellesleg elég szemrevaló teremtés. Jacko turnégitárosa ő lett volna, ha el nem távozik a pop királya.  Első lemeze 2007-ben jelent meg, de nem keltett akkora visszhangot. Ellenben a második, ami 2009-ben került a lemezboltok polcaira.  A Believe című lemez 11 laza rockdalt tartalmazott. Íme a nyitó nóta:

Nem mondom, hogy gyakran hallgatom a lemezt, azért én ennél tökösebb zenéket szeretek, de ha elszól a háttérben nem veszem ki a lejátszóból.
Na de hogy mennyire is tud gitározni a csaj valójában?  Itt a Steve Vai gitáros legendával készült „párbaj” nóta. Örülnék, ha én fele ennyire tudnék valaha is gitározni.

 Boozefighter

Egy ideje lehetett olvasni a különböző metál portálokon, hogy a Hatebreed/Kingdom of Sorrow énekes Jamey Jasta szóló lemezt fog kiadni. Érdeklődéssel várom az anyagot továbbra is, mert az első szám amit közzé tettek elnyerte a tetszésem. Aztán pár napja belefutottam a Zakk Wylde ex-Ozzy band/BLS gitárossal készített számba. Ezt vártam a legjobban, mivel Zakk papa a kedvenc gitárosaim egyike. De valahogy ez a szám nekem nem nyerte el a szimpátiámat. Sokkal többet vártam riffek, groovek terén, de ez valahogy most elég langyos.

El nem tudom képzelni, hogy mi történhetett Zakk fejében mikor ezt a számot írta. Lehet a sörmegvonás vagy a sok turné... Mert az új BLS album végre egész jó lett, a nemrég megjelent akusztikus korong pedig egyenesen zseniális. Sőt, még az American Idolban tett vendégszereplés is fasza volt.

De ez a Jasta szám, hááát...
Mindenesetre kíváncsi leszek a teljes korongra.

Boozefighter

Bárzongorista. Ritka szakma. Van egyfajta bája.
Ülsz a barátnőddel valami hangulatos kávézóban. Körülöttetek zajlik az élet, a frissen főzött kávé illata terjeng a levegőben. Melletted az idős bácsika tartja az újságtartón az aznapi Nemzeti Sportot, előtte egy krémes és egy presszó kávé. A pincérlányok fekete rövid szoknyában, fodros fehér köténykében rohangálnak asztaltól asztalig. A pianínó a sarokban van felállítva. Előtte ül egy kissé görnyedt hátú, csokornyakkendős bajuszos tag, a fején kalap vagy sapka. És játssza a jazzt. Te pedig nem foglalkozol a napi gondokkal, a rohanással, csak egy rövid időre kiszakadsz a pörgős hétköznapok rideg valóságából, és átadod magad az élménynek.

John Paul Larkint szerintem mindnyájan ismeritek. Ha nem is ezzel a névvel, de ha azt mondom Scatman John, akkor biztos kiül a mosoly az arcotokra. Ő is bárzongorista volt, bár a siker inkább a hülyébbnél hülyébb gyorsabbnál gyorsabban kimondott szavainak köszönhető.

John már az égi zongorán nyomogatja a fekete-fehér billentyűket jó pár éve. De a munkássága, az a pár száma, - amit játszottak anno a TVk, rádiók - szerintem még hosszú éveken keresztül nem fogja elfeledtetni a bajszos, kalapos emberkét.

Boozefighter

Volt idő, mikor még létezett Táncsics Mihály Gimnázium a Kiss János altb. utcában. Volt idő, mikor a Subsrcibe THC /TáncsicsHardCore/ néven futott. Volt idő, mikor Sipos András Tanár úr jóízűen fogyasztotta el ebédjét a menzán. Volt idő, mikor a THC néhány órával Sipos Tanár úr ebédje után Rage Against The Machine számokat tolt ugyanabban a helységben ahol Sipos Tanár úr jóllakott. Volt idő, mikor a THC a Blind Myself előzenekara volt. Magyarán, volt idő, mikor a Blind Myself gimi menzán lépett fel.

Ma már se Táncsics Gimi, se THC, és a Blind Myself se ilyen zenét játszik... Van helyette Budai Középiskola köszönjük szépen dr. Ács Katalin igazgatónő és van helyette ugyebár Subscribe. Én is megnőttem, és már nem törik le a fogamból egy-egy darab ilyen bulikon...

Csodálatos egy korszak volt;) A változások közül egyedül a Subscribe sikerének örülök, a többi meg kuka... Szóljon hát a konyhás néni szagú, legelső Blind Myself nóta!

Ha ellenállhatatlan vágyat éreztek a belepusztulás iránt, azt javaslom inkább a zenét válasszátok ilyen célra. Így kisebb horzsolásokkal megúszható a dolog, és másnap újult erővel pusztulhattok bele bármibe;)

Nem  feltétlen gondolom, hogy ha egy zenész szóló projektbe kezd az anyabandán kívül, akkor abból feltétlen jó sül ki. De valahogy ha egy basszusgitáros teszi ezt, akkor abból meglepő végeredmények születnek.

Itt van rögtön elsőnek Nikki Sixx. Eredetileg a Mötley Crüe-ben pengeti a négyhúrost, de miután kiadta a Heroin Dairys című önéletrajzi kötetét, rittyentett maga mellé egy bandát is és mintegy aláfestő/kiegészítő dologként elkészítette a könyv soundtrackjét, hogy ilyen szép angol szavakkal éljek.

Elég morcosan kezdődik az album, dörmög Nikki a mikrofonba, majd felcsendül a számomra leginkább unszimpatikus karácsonyi dallam, kissé metálosítva.

De a lemez harmadik száma, hát mindent visz. Amennyire pozitív a szöveg, számomra annyira hordoz kissé szomorkás hangulatot a dallam. Pont mint egy rossz nap, vagy kellemetlen érzés az ember életében. De ha kinyitod a szemed meglátod, hogy milyen gyönyörű az élet.

Boozefighter

Egyik kollega a szerkesztőségben, bombáz a kiváló de szinte ismeretlen zenékkel és mondogatja: Vágod, erről én fogok írni! Lassan ellehetetlenít... Amúgy nem, csak max. kiidegel, mert oké, hogy lassan 20 zenekart mutatott, indoka mindig van, hogy miért nem írja meg hozzá a posztot... ;) Szóval dolgozzál koma!:D

Remélhetőleg a mai zene, mindenkinek új lesz, bár biztos itt is vannak elvetemülten mélyre ásó zenehallgatók... Korogék ezt írják magukról:

A Korog nem meghatározó szereplője a világ, Európa vagy Magyarország metal színterének. A járt út mellett futó ösvényeken túl, a bozótósban halad előre. A maga választotta utat vállalva élvezi az együtt zenélés és alkotás örömét. Az útja során eddig három lemezt hagyott maga mögött a zenekar, néhány koncertet és egy komolyabb turnét. 

A Korog zenei világát a tört páratlan ritmusok jellemzik. Az egyedi dobritmusok, a technikás gitárjáték és a virtuóz szólók mellé brutális ének párosul. Habár közönsége szerint már-már az emészthetetlenségbe hajlik a zenekar produkciója, a Korog vallja, hogy zenéje egyszerű rock’n'roll, kicsit egyedi felfogásban. Kategóriába gyömöszölni ettől függetlenül nehéz, magát growl’n'roll zenekarként azonosító a Korogot. Minden infót megtaláltok róluk itt!

Én még gimi alatt ismertem meg a bandát, az Álmodj makkal album idején /sajnos erről a lemezről nem találtam neten fellelhető zenét és nekem is csak kazin van meg/, amikor még a jó öreg Csihar Attila távolról sem szagolt oda a zenekarhoz... Hanem egy hajhálós, karcsiszemüveges koma /Simon Gábor/ totál bemariskázva ontotta magából a -szövegkönyvet olvasva sem feltétlenül helyesen értelmezhető- sorokat...:)

Szóljon ebből a korszakból a nóta a Próbáld újra! korongról:

Akinek megvan CDn vagy digitálisan az Álmodj makkal! lemez és eljuttatja hozzánk, annak fizetjük egy esti sör adagját!;)