Tökinger:
A zene jó:) Érsek meg egy önelégült faszkalap, akiről sztorizhatnék elég sok suttyó sztorit... (2013.02.12. 11:54)Akiken nem fog az idő
boozefighter:
:) Van még jó pár zenekar a képzeletbeli tarsolyban ;) Csak győzd majd végig hallgatni őket! :) (2012.11.22. 19:01)Dove reklám (Slavior)
Tökinger:
@zedzone: Azt csak én énekeltem fennhangon:) (2012.10.11. 12:36)Tokaj Művek
vidi:
Cseppet lemaradtam, de innen is boldogat! Remélem hideg volt az árpalé!
rnr: www.youtube.com/watch... (2012.07.02. 10:34)Buli lesz - Lemeztelenedve
Holnap a fiúkáknak elég lesz estére kipucolni a bakit és lesétálni a Dürerbe. Ropnak egyet és ha a párválasztási tánc sikeres lesz, akkor hazavihetnek egy Mikulássapis mennyecskét... A lányok a topánka tisztítást azonban ejtsék meg reggelig, hátha kapnak bele egy Danko Jones jegyet a nagyitól. Aztán ott pörgessék, dobálják a színpadra vagy a kiszemelt férfiállat fejére a tangájukat!
Danko Jones dec. 6.-án megtartja első klubbuliját Magyarországon, ehhez a zenéhez jobban is illik egy kisterem, mint egy Sziget vagy SZIN színpad. Szerintem. Aki nem ismeri a tényleg "feelingbetyár" zenéjüket, annak van kb. 30 órája, hogy pótolja a hiányosságot, mint zeneileg, mind takarítás ügyileg... Aki meg lusta disznó, annak nyugodt szívvel ajánlom, hogy látatlanba/hallatlanba látogasson el a punamágnes mágus és zenekara rock'n'roll bulijára!
Az elmúlt időkben rengetegszer kívántam mámoros, boldog "aranypénteket". Nos ma nosztalgiázok egyet, hisz hiába a Letlive a jelenlegi szerelmem, egy örök elválaszthatatlan kapocs tart minket össze a Lamb of Goddal. Ahogy, régen, nagyon régen egy exem kifundált egy koncepciót, miszerint: Találsz egy lányt, aki mellett normális ember válik belőled és miután ez megvalósult, majd újra összejövünk... /Nagyon okos, korrekt gondolat volt ez, de nem teszek én sok pénzt arra, hogy ez így is lesz:)/ A Lamb Of God koncepciója velem, hasonló, úgyis tudja, hogy a szívem igazából érte dobog, hiába a viharos románc a Letlive-val. A nosztalgiám másik része pedig ma nem az "aranypéntekre" irányul, hanem sokkal korábbra nyúlik vissza, mikor egy péntek délután nem azt vártuk, hogy jól kirúgjunk a hámból, hanem...
Hiába mondja a videó elején Randy: Cheers, motherf.ckers...!!! Ne vegyétek komolyan, hisz ezen DVD elkészülte után a többiek majdnem kirakták a bandából az énekest, mert az alkoholhoz való hozzáállása már az élő fellépések rovására ment. Szóval nem kell annyiszor mondani, hogy Kocc, vagy lehet azt mondani limonádéval is;)
2:17-nél sokkal nagyobb bölcselet hagyja el a száját: Nyissátok ki a kört...!!! Igen, barátaitokkal együtt álljatok szépen körbe, fogjátok meg a mellettetek álló kezét, énekeljetek és táncoljatok együtt! Építsétek egy régi módszerrel a közösséget!;)
2:55 után nézzétek meg, hogy figyel egymásra a két gitáros Mark és Willie...! Ahhoz, hogy kiválóan szóljon a nóta, ez elengedhetetlen. Ti is figyeljetek barátaitokra!
Ezekkel a kérésekkel szeretnék mindenkinek kellemes, hasznos, boldog hétvégét kívánni!!!
Ha van időtök hallgassátok meg a fedélnélküli jazzt is a Letlive-tól:
Nyugodt szívvel copy/paste-elek, főleg a napilaciról...:) Egyrészt mi/én írtuk/írtam és még most is helytálló a gondolat, másrészt lusta vagyok, mint a magyar építőipari segédmelós. Harmadrészt márciusban nem sokan olvashattátok a blogot /ill. remélhetőleg ma már többen/:
Amerikában durva lemezeladási számaik vannak, azt mondják ők az új Slipknot...Legalább nincsenek kibaszott maszkjaik...Amúgy kicsit nyúlás, kicsit klisés a zene is a klip is, de azért jó, sőt...Egy kis érdekesség, hogy a felmosóhajú gitáros hazánk fia...Kiment egy szál gitárral és megcsinálta magát, meg az amerikai álmot...Nesztek:) (via Napi Laci:)
De, hogy írjak is informatívat: a debüt, 2007-es The Way of the Fist (a zenekarnév után, ezen is rengeteget agyalhattak:) albumukat az USA-ban több, mint fél millióan vették meg, míg a 2009-es War Is the Answer a billboard lista 7. helyéig kúszott...
A felmosóhajú gitáros Báthory Zoltán, 33 éves egykori szentendrei lakos. '95-ben ment ki az álmok földjére és ahogy olvastam róla, meg is csinálja az álmait: dolgozott űripari cégnek, fekete öves judos, saját jiu jitsu felszerelést gyártó cége is van (Alpha Dog Combat Gear). És emellett ott van a Five Finger Death Punch zenekar, melynek nevét a Kill Bill filmekből "nyúlta". Mikor nem a világ világot jelentő deszkáin figyel, akkor Las Vegasban üti el az időt...
2011-ben jött ki a 3. album: American Capitalist. Nem rejtik véka alá, hogy szeretik az Egyesült Államokat és annak egyik legfontosabb működési elvét. Sőt, simán "patrióták", és támogatják a külföldön állomásozó "honvédőiket" támaszpontos haknikkal... Én az utóbbival nem értek egyet. De az becsülendő, hogy nem rinyálnak, azért mert kurva jól élnek, hanem elismerik, miért fut jól a szekér...
Az új albumhoz tartozó klip meg arról szól, miért is zsivány élet a befutott rocker élet: verdák, csöcsök, seggek, csajok, bulik... Sokan ilyen dolgokért kezdenek zenélni, nem a zene szeretete miatt. Zoli koma véleményem szerint a zene miatt csinálja és hát valószínűleg összejött neki a többi is. /Egy punettit küldhet haza nekem is;)/ Én ehhez szívből gratulálok, mert elérte az álmait és további sikereket kívánok neki! Előbb neki, mint mondjuk Teller Edének kívántam volna...
Tudom, ez nem a hogyvolt-blog, de hétvégén volt szerencsém életemben először végignézni az ertéelklub tehetségkutatóját, és muszáj megosztanom élményemet. A rajongóktól előre is elnézést kérek…;)
Szóval ott kezdődött a parádé, amikor Ördög Nóri sütésre előkészített állapotban (alufóliába csomagolva, buksi feje tojássárgájával lekenve) a tepsi alól kikandikáló virgácsait lehordta a nagyérdemű elé és közölte, hogy milliók nézik a műsort. Ez végülis igaz, mert a kettő már többes számot érdemel, ráadásul pluszban ott voltam én is, mint váratlan látogató…
Aztán jöttek a dalok, amik szóltak időjárásról, meg időről, meg évszakokról, meg tűzről…szóval teljesen következetes volt a témaválasztás, mondhatni zseniális, a feltalálója megérdemel minimum két belépőjegyet a Nemzeti Cirkuszba!
A zsűri nem fukarkodott a dicsérettel, amit méltán érdemelt ki a legválogatottabb, újgenerációs énekes közösség (hiszen csak elvétve énekeltek hamisan és alig maradtak el az eredeti előadók színvonalától).
Imígyen szólt az építő kritika: "Te, figyelj ez annyira jó volt, hogy besz#rok!"
Vagy eképp: "Te egy megasztár (ja nem, az egy másik műsor)…te egy mega-giga krokoszaurusz (!) vagy. Nedves lettem…!!"
Esetleg ily módon: „Benned van a milikloriád az x-fuck-tor, dzsedi vagy!!”
De, ha valaki esetleg lelkifurdalást érzett volna a túlbiztatás miatt, ennyivel is kivághatta magát: „Én erre nem tudok mit mondani, elakadt a szavam.”
Szóval igyekeztek minden feneket szárazra nyalni, de nem hibáztathatjuk őket, ez a show része, hogy jöjjön sok sms…
Mondjuk azt valaki megfogalmazhatta volna, hogy a minőség nem a hangerővel egyenértékű, azaz nem decibelben mérik a tehetséget. Néha olyan érzésem volt, mintha páviánok párzási rituáléjába csöppentem volna. Íme egy óbégatás a felajzott alafahímek torkából:
Azért a helyükben jobban odafigyelnék az aranyér-veszélyre… (Vö. az eredetivel itt!)
Na, és itt van még egy botrány. A cuki fiú egy percig próbálkozik a mélyhang-intonációval…sikertelenül. Inkább bepróbálta a Muse-os vinnyogást. Ami majdnem olyan jó volt, de mégsem. Szóval meg sem közelíti Matthew Bellamy-t.Akkor meg mi értelme?
Na, hogy valami szép is történjen ma, mindez korrektül, nyálveregetés nélkül (jár a vállveregetés:):
Ja, a korrektség kedvéért fontos megemlíteni, hogy a csajok egészen jól tolták!
Ha minden jól megy csütörtökön harmadszorra hagyhatom el az agyamat egy Skindred koncerten. Nyugodt szívvel dobom majd be a ruhatárba és az sem érdekel, ha lába kél koncert közben, hisz a zene szeretete mindenkinek a szívében lakozik.
És a Skindred igazi szívből jövő, zsigeri muzsika. A frontember, Benji tudja mitől döglik a légy. Úgy irányít egy sátornyi embert, hogy észre sem veszed, hogy ha arra kérne ugorj a kútba...;) Megmutatta ezt tavaly a Szigeten és idén Miskolcon a Gyár fesztiválon is:
Én nem tudom, ki az a hülye, aki beerbongot visz egy koncertre és lobálja ész nélkül. De helyette kérnék elnézést a Concertphotos munkatársától;) Bár lehet, hogy a felhőtlen hangulat velejárója:D Aki szereti az ugrabugra metal-t, aki szereti a ragga-t annak ott a helye csütörtök este a Barba Negrában. Ha valakit nem győzött meg az alábbi kis élő felvétel, annak itt a Warning című tétel az utolsó, Union Black albumról.
Ha ez sem elég, akkor a brit Deaf Havanna mellett előzenekarként fellép a magyar Cadaveres Bölcsföldi "Imádom Selena Gomezt" Zoltánnal a mikrofon mögött;) A legújabb, ropogós klipjük pedig:
Tegnap este, miközben a táncdal-morzsáimat majszolgattam, történt, hogy szeretett jútyúbom önállósította magát, és soha nem hallott MP-slágereket kínált fel nékem. Hiába, fejlődőképes oldal, idővel ráérez az ember ízlésvilágára.:) Kicsit haragudtam is rá: igazán szólhatott volna előbb is!
Szóval nem hagyott nyugodni a lélek: mennyi nagyszerű dal kimaradt a listából! Egy darabig titokban csempésztem a morzsák közé egy-két új linket. De ma reggel beláttam, csak akkor alhatok ismét nyugodtan, ha bepótlom a hiányokat és kivételesen egy külön posztot szentelek az elfeledett daloknak.
Természetesen nem akarom túlzásba vinni. Mindösszesen három darabra szeretném külön felhívni a figyelmet.
Egy Gyulai Gaál szerzemény a korai időkből, figyelemre méltó tétova zongora alábillentésekkel:
Egy ritkán hallott szív (és orr) facsaró sanzon:
És végül egy fantasztikus Vámosi János dal-feldolgozás, melyből kegyetlen rockzenét lehetne csapni, koncentráljatok 1:32-től!!!KOLOSSZÁLIS!
Kicsit elhavazódtam feladatokkal az elmúlt időszakban. De rájöttem, hogy muszáj írjak valamit. Mert jó. Pont. Akik zenekarok jönnének a képzeletbeli listámon azokról inkább házidogát fogok írni nem csak egy gyors posztot, így most egy régi kedvencemet vettem elő. Meg lehet kövezni érte, de igenis néha jó csak úgy betenni egy laza rock lemezt vagy elmenni egy koncertre a haverokkal, hogy na akkor ma iszunk, csajozunk jól érezzük magunkat.
A felvidéki Rómeó vérzik zenekart is így fedeztem fel. A megboldogult Ráday klubba keveredtünk le még anno akkori lakótársaimmal. Csinált a zenekar egy olyan bulit, hogy utána kötelező jelleggel részt kellett venni a koncertjeiken ha pesten voltak. Persze azóta azért felnőttem én is, a hosszú haj ápolatlan szakáll párosból mára csak egy igényes ápolt(?) szakáll maradt meg, a haj már rövid. A zenei ízlés is formálódott, de néha azért vágyom arra, hogy lemenni egy rómeó koncertre és rázni egy kicsit a hajat a vad zenére. Kommentár nélkül újra klippek szép számmal.
A minap, amíg csirkefarhátért álltam sorban a Fehérvári úti Vásárcsarnokban a következő – két kisnyugdíjas között zajló – beszélgetésre lettem figyelmes: „Tudod Rózsikám én megértem, hogy a black metálos múltad miatt meg vagy elégedve a Napi Lacival. Én azonban, főként mióta nincs táncdalfesztivál, nem tudok azonosulni a zenei felhozatallal.” Erre én hátrafordultam és … belelógott a kezem a bilibe. Kéjes álom volt csupán. :-))
De most megpróbálom behozom a féléves lemaradást, hátha mégis betörünk a nyugdíjas pop-piacra!!
Miért épp Máté Péter? Mert meghatározó alak a táncdal-korszakban: énekes, hangszerelő, zeneszerző és zongorista, közel 150 dal szerzője és előadója. Másrészt zenéje kiválóan illik a borús, bánatos őszi időjáráshoz.
Elsőként jöjjön egy stúdió-gyanús felvétel abból az időből amikor még legális volt a képernyőbe pöfögés és a (nem mangalica) szalonna. A séró viszont most épp ugyanolyan trendi…
Rövid életéből megpróbálta a legtöbbet kisajtolni, kiadni mindent bele a nagyvilágba- talán éppen ezért lett az olyan rövid. Két csodaszép szerelmi gyötrődés következik:
Figyelem, ez szívtipró walking bass lesz a javából!
És egy hitvallomás attól, aki inkább belepusztult, de élt.
Természetesen nem célom a frissen megszerzett hallgatóközönségtől megszabadulni, az életük védelmében kerestem valami vidámabbat is, abból az időből, amikor még nem kellett szabványosítani a játszótereket. A videó feltöltő volt olyan kedves, hogy a kliphez azonnal csatolta a karaoke-verziót is, dalos kedvűek ne fogják vissza magukat!
Khm, oké ez nem volt elég vidám, ne erőltessük a dolgot. Inkább lamentáljunk a hulló faleveleket bámulva!
Végezetül egy duett, igazi csemege, mely előrevetíti következő epizódunk hősének személyét:
Ja, és vannak még a szokásos morzsák, a további andalgásra éhes közönségnek. Nem lehet panasz, elég szép zsíros morzsák maradtak!;)
Ez a bejegyzés kicsit megkésett, még valamikor szeptemberben szerettem volna közzétenni egy koncert apropójából.
De legalább ebből is látszik, hogy blogunk a maga ráérős stílusában nem kíván a napi aktualitások után szaladgálni, a szerzők hagyják, hogy az idő megérlelje mondanivalójukat.:)
Szóval néhány napja még szeptemberben koncertet adott Caramel bácsi (aki azon "megasztárok" közé tartozik, akik élőben is tudnak tisztán énekelni) a kulturális pezsgés vidéki sarokbástyáján, azaz Pécsett. :) Nem tudom előadta-e az alábbi dalt, mert úgy alakult, hogy nem voltam a koncerten. De, ha ott lettem volna és én lettem volna ő, biztos előadtam volna, mint az egyik kedvencemet.
Rövidre fogva: a Nyugalomterápiáról nekem ez a szám jön be legjobban, mert nagyon szép.:) Azaz, szépen kiforrott, minimál árenbí kíséret-kísérlet szól benne. Talán nem is egy zajos koncertre való, sokkal inkább egy félhomályos klubban tudom elképzelni, vagy egy fejhallgatóban ami elválasztja a hallójárataimat a nyugalmas táj atmoszférájától.
Egyetlen kifogásom az énekes kissé tán erőltetett dallam-hajlongatásai ellen van, de ezt egy belevaló roma csávó kötelező stíluselemének tekintem. Illetve a szöveg szerintem kicsit nyers, de még mindig messze felülmúlja egy átlagos Beatles dal üres frázisait.:D
A zene szépen beilleszthető a világbéke vonalba, nekem rögtön az alábbi klasszikus jutott eszembe róla. (Ez nagyban köszönhető Caramel Stevie Wonderre emlékeztető hangszínének)
Most pedig mindenki ölelje meg a mellette lévő embert vagy kutyát (de minimum adjon neki egy pacsit!:)