A minap, amíg csirkefarhátért álltam sorban a Fehérvári úti Vásárcsarnokban a következő – két kisnyugdíjas között zajló – beszélgetésre lettem figyelmes: „Tudod Rózsikám én megértem, hogy a black metálos múltad miatt meg vagy elégedve a Napi Lacival. Én azonban, főként mióta nincs táncdalfesztivál, nem tudok azonosulni a zenei felhozatallal.” Erre én hátrafordultam és … belelógott a kezem a bilibe. Kéjes álom volt csupán. :-))De most megpróbálom behozom a féléves lemaradást, hátha mégis betörünk a nyugdíjas pop-piacra!!
Miért épp Máté Péter? Mert meghatározó alak a táncdal-korszakban: énekes, hangszerelő, zeneszerző és zongorista, közel 150 dal szerzője és előadója. Másrészt zenéje kiválóan illik a borús, bánatos őszi időjáráshoz.
Elsőként jöjjön egy stúdió-gyanús felvétel abból az időből amikor még legális volt a képernyőbe pöfögés és a (nem mangalica) szalonna. A séró viszont most épp ugyanolyan trendi…
Rövid életéből megpróbálta a legtöbbet kisajtolni, kiadni mindent bele a nagyvilágba- talán éppen ezért lett az olyan rövid. Két csodaszép szerelmi gyötrődés következik:
Figyelem, ez szívtipró walking bass lesz a javából!
És egy hitvallomás attól, aki inkább belepusztult, de élt.
Természetesen nem célom a frissen megszerzett hallgatóközönségtől megszabadulni, az életük védelmében kerestem valami vidámabbat is, abból az időből, amikor még nem kellett szabványosítani a játszótereket. A videó feltöltő volt olyan kedves, hogy a kliphez azonnal csatolta a karaoke-verziót is, dalos kedvűek ne fogják vissza magukat!
Khm, oké ez nem volt elég vidám, ne erőltessük a dolgot. Inkább lamentáljunk a hulló faleveleket bámulva!
Végezetül egy duett, igazi csemege, mely előrevetíti következő epizódunk hősének személyét:
Ja, és vannak még a szokásos morzsák, a további andalgásra éhes közönségnek. Nem lehet panasz, elég szép zsíros morzsák maradtak!;)
