A hupikék zenével kapcsolatban a legtöbben biztosan a néhány éve sikeresen (le)szerepelt törpálarcos borzadályra asszociálnak. Hát, ki kell ábrándítsam őket, az a zene csupán a szánalom kategóriában indulhatna, bár hozzá kell tenni, hogy a gondtalan diákévek iránti nosztalgia megszépíti azt a produkciót is.

Jut eszembe:emlékezetes esemény volt a balatonfenyvesi üdülőközösség számára, amikor a gamabsz#ros parkmoziban „élő" koncertet adtak az azóta is inkognitóban lévő törpök, bőszen dugdosva a mikrofont a playback-et jótékonyan elfedő álarcuk mögé. A technika hókuszpókja azonban megtréfálta a törpikéket, mire a felbőszült közönség a keze törpjébe akadó kavicsokkal jól törpön törpölte szegényeket....

Ennyit az urban-legendről, komolyabb vizekre evezvén: talán maga Peyo sem hitte volna, hogy az általa megkomponált aprajafalvi események milyen jó szolgálatot végeznek majd a felnövekvő ifjúság zenei ízlésének kiművelésében. Talán éppen első bébe jártam, (mint a jóöreg Vackor) mikor megütötte fülemet a rajzfilm háttérzenéje, különösen az alábbi melódia (hallgassuk 0:50-től)! (Akit érdekel egyúttal megnézheti a shakespear-i dráma hupikék változatát, melyben kiderül milyen nehéz a dolga a falu kurv egyetlen asszonyának, és hogy még Törpapa is megnyalja a sót..:))))

Hála gondoskodó szüleim bakelitállományának, hamar fény derült a zene kilétére, mely kiérdemelte az „Első Rojtosra Hallgatott Klasszikus Mű" címet, nem akármilyen felvétel volt, maga David Ojsztrah dirigálta Csajkovszkij tragikus 6. szimfóniáját!

Következzék hát az egész darab, David helyett ezúttal „érjük be" egy Herberttel. A kötelező kommentjeim nagyrészt nem saját agyszüleményeim, a lemez hátoldalán részletes elemzés volt a szimfóniáról, mely kitörölhetetlenül belém vésődött.

A darab a „Patetikus" jelzőt viseli, mely Pjotr Iljics unokaöccse, alias Mogyeszt fejéből pattant ki, amit az akkor már galambősz zseni a „BRÁVÓ MOGYI, BRÁVÓ!" felcsattanással honorált. A mű egy programszimfónia, melynek Csajkovszkij titokban tartotta programját, illetve finom utalásokat tett a megoldás felé. Az elemzők szerint az 1. tétel maga a művészi Sors, amely mindennél erősebben követelte a magáét és magával ragadta sok hányattatáson átesett szerzőnket. Főtémája a szépséges „hupikék" motívum, mely nemes egyszerűséggel öleli át az égzengésekkel kísért tételt. Külön felhívom a figyelmet a 12:30-nál induló indulat csodaszép felépítésére.

A 2. tétel egy könnyed, tréfás tánczene, mely szokatlan 5/4-es ritmusban lüktet. Ezzel a szerző állítólag a „nem hétköznapi örömök"-et kívánta bemutani.. khm, egyesek szerint a hasonszőrűek iránti vonzalmát kottázta le.

A 3. tétel talán Pjotr Iljics zenei karrierjének felívelését hívatott bemutatni, a gyermekkori játék ekként vált diadalmas indulóvá. Az egyik legnagyobb zenei építkezés, a végére a átböki a sztratoszférát...

A 4. tétel talán a legegyértelműbb: az utolsó tételtől szokatlan tragikus, gyászos zene amolyan requiem, mellyel Csajkovszkij elbúcsúzott az élők sorából. A zárlat olyan hatásosra sikerült, hogy nem sokkal a mű bemutatója után valóban beváltotta ígéretét. Akarva vagy akaratlanul, nem tudni, de biztos, hogy nem sok életkedve volt a csupán 53 éves művésznek. Hatásos befejezés, megkomponálta utolsó leheletét és szívdobbanását!!

A törpöket ennyivel nem úsztátok meg, legközelebb újabb megdöbbentő betétdalokkal folytatjuk klasszikus rovatunkat!;)