Néha megpróbálkozom azzal, hogy kulturált, művelt embernek tűnjek, de nagyon nem áll jól szerintem... Ha nem metalt hallgatnék fogalmam se lenne erről a dalról:

Seress Rezső 1933 zenésítette meg Jávor László versét. Jávor a 8 Órai Újság bűnügyi rovatánál volt újságíró. Az akkori gazdasági helyzet világszinten para volt ugyebár, mondhatni a vers is komorra sikeredett /és a hozzátartozó dal is/:

Szomorú vasárnap
száz fehér virággal
vártalak kedvesem
templomi imával.
Álmokat kergető
vasárnap délelőtt,
bánatom hintaja
nélküled visszajött.
Azóta szomorú
mindig a vasárnap,
könny csak az italom,
kenyerem a bánat.
Szomorú vasárnap.

Utolsó vasárnap
kedvesem gyere el,
pap is lesz, koporsó,
ravatal, gyászlepel.
Akkor is miránk vár,
virág és – koporsó.
Virágos fák alatt
utam az utolsó.
Nyitva lesz szemem, hogy
még egyszer lássalak.
Ne félj a szememtől,
holtan is áldalak…
Szomorú vasárnap.

Az öngyilkosok dalaként elhíresült "számot" több, mint 100 nyelven elénekelte már "mittudomén" hány előadó. /Suttyó vagyok na:/ Ezek bemutatását zedzone kollégára bíznám. Szerintem ez a feladat számára testre szabott... Én annyit tudok mondani, hogy pénteken (dec.16.) Leanderék tolmácsolásában meghallgathatjátok a Dürerben. Betoppanó 1300, de kaptok érte egy kalap jóféle zenekart. facebook event itt!!!

Tegnap újfent megemlékezett vidi a raklapfoson rólunk... Örülök neki, hogy egy kifinomult zenei érzékkel ellátott embernek tudod új/jó dolgokat mutatni:D Pippantok egyet én is és megdicsérem, egyrészt az izomdobos posztja kacagtató míg a Chuck Schuldineres lélek marcangoló volt. A mi virtuális kapcsolatunkról eszembe jut egy másik netes haverkodás.../Nem kell rosszra gondolni, nem tajvani kisfiúval cybersexchateltem a minap:)/

Volt idő mikor nem volt okostelefon, nem volt izom sávszélesség, nem volt torrentezés. Az illegálisan beszerezhető zenék fellegvára a fájlcserélés volt. Egy ilyen cserebere helyen, aminek a logoja egy kis kék repülő madár volt/van (hívjuk Soulseek-nek), spanoltam egy hasonló zenéket preferáló emberrel. Ledumáltuk, hogy elmegyünk Bolt Thrower és Malevolent Creation koncertre a Yukba. A fiatalember kb. úgy nézett ki meg akkora volt, mint egy viking, seggig érő fonott hajjal (amúgy dolgos szobafestő családapa volt). Mivel a Yuk alkalmatlan arra, hogy nagyobb tömeg beférjen a koncertterembe és lásson is valamit, úgy döntöttünk, hogy inkább a pultnál sörözünk, hallgatjuk a zenét, eszmét cserélünk... /Jegy 2500 volt, végülis kit érdekel az élő zene?:), köszönöm a szervezőknek/. Mesélt a tetkóiról, a munkája során őt pofánbaszó előítéletekről, családról stb-stb. Elvesztettük a kapcsolatot pedig full söröznék vele újra bármikor.

Én nagyon remélem, hogy valamilyen úton módon /pl. itt magára ismer/ gurítunk néhányat... És azt is, hogy vidivel és adamo blinddal /raklapfos/ megoldjuk ugyanezt, mert jó dolog a virtuális élet, de nekem tele vele a tököm. A régi vágású, élő, emberi kapcsolatokban hiszek:) Küldenék egy újabb bandát a raklapra, mégpedig azt, amit a fent említett kollega által ismertem meg. Hisz ilyen sapkája volt a nagy hidegben /2006.01.16/. Kérdem miféle ez a Hatesphere? Napjaink egyik legfaszább thrash metalja Dániából.

Az első, komótosabb dal klippel ellátva /nyugi nem az agyad, vagy a YT akad, ilyen a videó... Mondanám, hogy művészi... Legalább van benne szép rocker bula:)

Míg a második a favorit a majdnem skandinávoktól:) Toljátok fel a basszust és a hangerőt és etessétek meg a démonjaitokat!;) Imádom a ride cin kúpjára mért felütéseket:)

ui: Remélem összeállt a kép a poszt címét illetően, nem igényel, nagy angol tudást /nekem is megvan ennyi:)/

Jó régen nem adtam életjelt magamról itt a blogon. Jelentem élek, virulok egyelőre. Csak kicsit sok a dolog mostanában.
Kis túlzással a zene tart életben. Felfedezek régi kedvenceket, és olyan számukat, amik feldobnak.






















Ilyen zenekar a kanadai Rush is. A progresszív rock zene atyaúristenei. Neil Peart pedig az egyik ha nem a legjobb rockdobos a Földön. Nem kell ide kétlábgép, ha ilyen finom játékot is lehet ütni a bőrökön ugye Töki?
Szóval egy modern harcos, Tom Sawyer a Rushtól, Nektek!

A grillcsirkék a háttérben valami zseniális látványelemek btw.
The world is the world is mine!

Boozefighter
 

Avagy hogyan dobol egy rénszarvas...

Nem, nem rénszarvas. Az indextől megtanultam, hogy egy jó szalagcím eladhatja a leglényegtelenebb híreket is. És valahogy ide kell csalogatni az embereket. Ha azt írom Dobsuli - Alex Rudinger, csak néhány igazi zenebuzi kattint rá... Vagy annyi se...

Szóval Alex Rudinger a kanadai Threat Signal dobosa. Nem egyedi, amit a zenekar játszik, de kellő mértékben komplex. Ilyen zenéhez elengedhetetlen egy jó, fifikás, pontos bőrnyúzó. A testtartása nem épp olyan, amit anno nekem a tanárom magyarázott, de így is tud csörömpölni. Érdemes a lábát figyelni /2. videó/! És ami nekem érdekes volt, hogy a két álló tamja nem egy oldalt van, hanem két oldalt. Először azt hittem két azonos méretű, csak nem szeret oldalra fordulni és így kényelmesebb, de nem... Így külön izgalmas;)

Első videó az új albumos "Fallen Disciples" dobfelvétele: /4:20 után támasszátok alá az állatok:)/

Némi lábtechnika. És ő is pumában dobol, mint Zac Mayfield... Én a mezítlábas megoldásban hiszek:)

A mai kérés: Indítsd el a videót és utána térj vissza az olvasáshoz!

Ezt főleg azért kérem, mert a statisztikák alapján átlagosan annyi időt töltötök a blogon, amennyi idő alatt nem lehet meghallgatni a számokat... Persze, jó dolog olvasni, pláne az itt található irgalmatlanul mélyenszántó gondolatokat, de ez egy zeneajánló blog, ha nem tűnt volna fel!;) Olvass tovább vazze!

Úgy indul a klip, hogy álarcos rossz fiúk elmennek rosszalkodni. Az egyik meg elkezd ugatni olyan fejjel, mint a Firestarter-ben a Prodigy-s Keith Flint. Szóba hoztam az előbb említett zenekar nevet, egy ideig hihetnénk azt is, hogy ez valami electro cucc lesz. De nyugika van, amint kiderül, hova is törnek be /egy nagy, szép, fehér terembe/ előkerül a metal. A refrénnél minden zenekedvelő fiúka a zöld kis nadrágját feltuningolja némi barna rozsdafolttal /via Töki a Nagy Lebowski/. A lányok meg tudjuk, hogy még nem is finganak, így ők mondjuk bugyeszt nedvesítenek:) A refrén után jön egy kellemes tördelt rész, koncerten simán szétdobálhatod a testrészeidet erre. A következő együtt dalolás után /refrén/ jön az elszállós rész, természetesen lassított futással. Némi kajabálás, majd egy kis "együtttorna"... Stb-stb...

Szóval a számban minden benne van, ami egy jó hét kezdéshez elengedhetetlen. Ha nem indítottad el a klipet, akkor elmész a picsába...;)

Ma kifejezetten jó kedvvel keltem. Ilyenkor szokták kérdezni haverjaim, hogy: Laci szerelmes vagy? Nem, nem vagyok szerelmes:) Csak jó a kedv. Ez lehet betudható annak, hogy tegnap este összejött egy nosztalgikus csütörtök esti buli, mikor 10 szép szál legény vén róka lenéz egy egyetemi Mikulás Partyra, hogy kulturáltan szórakozzon és beszélgessen a fiatalokkal... Lehet ez energia vámpírkodás, vagy hogy is hívjam, de jó volt együtt surmulni...:) Ezúton kérnék elnézést Gyulustól, hogy a tequiláját kicseréltem kalinkára:D

Toto emlékeztetett egy beszélgetésre a tegnapról, mely a következő képen zajlott:

Fiú1: - Ebben a burnben van alkohol?
Lány: - Nincs.
Fiú1: - Akkor megkóstolhatjuk?
Lány: - Nem.
Fiú1: - Szararc. 
Fiú2: - Akkor a kurva anyád.

Kommentekben várjuk a tippeket ki lehetett a Fiú1 és 2! Illetve ha a Lány magára ismer, fedje fel magát! Szép hétvégét kívánok eme örökzölddel:

A Heaven Shall Burn énekese, Mátyás annyira légies könnyedséggel üvölt/hörög fel az égbe, hogy simán látom lelki szemeim előtt, hogy leég a felhőkön fetrengő dagadt kis puttókkal és explaymate kinézetű angyalokkal teli "álomvilág". Tekinthetnénk egysíkúnak, ami a kis gizda német torkán kijön, de engem magával ragad. Könnyen lehet, hogy ezzel a két mondatommal elvesztettük mára az olvasó közönség jelentős részét /vagy a videó 0:25 környékén/, de ma mindenkit arra kérek nézze végig a klipet. Kivételesen ötletes és első nézésre várakozással teli "hátborsoztatás" /hisz Voigt koma dalol rendesen/ az egész videóban. Nem veszem ki az egyik kislurkó kezéből sem az íjat és nem lövöm le se a szárnyas cicababákat se a poént.  Tényleg nézzétek meg!

A '96-ban alakult metalcore bandát 2004 környékén ismertem meg miután elmentünk Fekával egy Biohazard koncertre, ahol a szintén német Caliban volt az előzenekar. Az előbb említett banda és a HSB elég jó kapcsolatot ápolnak, 2 közös split-jük is van, érdemes őket beszerezni. Szóval néha nem ildomos végigsörözni egy közeli olcsó kocsmában az előzenekarokat és később utánuk járni...;)

A mai poszt teljességéhez elengedhetetlen, hogy megjegyezzem a szám egy Edge Of Sanity feldolgozás. Akikről meg ugyebár tudjuk, hogy svéd dallamos death metal banda. És mindenki számára triviális milyen hatással voltak a metalcore-ra a korai melodikus halál bandák. Ha van időtök nézzétek meg azt is /az eredeti számot kb. 10szer kevesebben nézték meg, felháborító/!;)

Tegnap volt a premierje az új Blind Myself klip párosnak. Páros, mert van magyar és angol verziója is... Számomra ez azért izgalmas, mert az előző rajzfilm klip tőlük akkorát ütött, mint egy parasztlengő az ötletességével. Most az alapötlet a "már könyökünkön jön ki" tehetségkutatók adják. Végig a poénos utalásokon van a hangsúly és annyi híres ember megfordul a klipben, hogy nem győzitek majd számolni... Britney, Amy, Lady Gaga, David Hasselhoff, Madonna stb-stb. Van különbség a két klip között, így tökéletesen érthető lesz a külföldiek számára az angol verzió. Hisz nem hiszem, hogy egy amerikai ismerné Geszti Pétert, vagy Keresztes Ildikót... És külön öröm, hogy a raklapfos író Adamo Blind is ott figyel a nézők soraiban /egy bundagyanús sorsolásnak köszönhetően:)/. Van rajta kalap, amit a pindurit elálló fülei tartanak kb., ennyit segítek:)

Nézzétek meg az angol nyelvűt is... Van különbség... A végén;)

Bevallom nem kaptam se csokit, se virgácsot... Tavaly még kaptam jóféle Télapó formájú csokit, amit azóta is itt van az asztalon valahol a papírok alatt. A gázolajnak jobban örültem volna idén, de elfelejtettem kirakni a kannát az ablakba (lehet a kocsiban figyel, nem tudom mikre képes a Mikulás). Kinézete alapján főállásban simán egy alkesz kamionsofőr, aki fusizik egy nagyot dec. 5. éjszakáján. A szánra fel sem férne annyi ajándék, kamion meg ugyebár adott.. Cipőmbe se szart bele a szomszéd, sajnos annyira rossz környéken nem lakunk nem voltam... Nem is izgat különösebben ez az ünnep. De titeket nyájas olvasók biztos. Így kaptok tőlem egy Mikulás formájú dalnokot, tökös déli zene aláfestéssel. 3 perc után kezd el Ho-ho-ho-zni a maga módján...;)

Na, kivételesen nem a fizura gondolok (bár nekem most azt is Piros Orrú Rudolf szervírozta az éj leple alatt), hanem a Mikulás Bácsira!! Nekem megjött többször is: a lépcsőn, az ajtóban, és az irodában is tetten ér. Bizony, ma minden gyermek garantáltan összecsokizza magát! ... Mármint a termetes Télapó (azt nem szabad, az kommunista!!) Mikulás és még termetesebb puttonya láttán.

Nem kérdés, hogy ezen jeles alkalomból egy örök klasszikussal kedveskedjek gyermek, nyugdíjas vagy swing-rajongó olvasóinknak. Következzék a jó öreg Frank Sinatra, aki dörmögő hangján, égő mesekönyvéből olvas egy kedves kis mesét:

És, kicsit bugisabbra véve a formát, ugyanaz egy ifjú zseni közszereplésével: (csekkoljátok a hatalmas wunderbaum bevezető táncát!!:)

Nem tudom eldönteni, hogy a cd-lejátszó ugrál, vagy egy kezdő DJ szkreccselget sületlen módon. Mindenesetre kár érte! (Aki akarja itt egy jobb.)

És végül, de nem utolsósorban: MÖRÁJ A KÖRÁLY!!:))