Ez a bejegyzés kicsit megkésett, még valamikor szeptemberben szerettem volna közzétenni egy koncert apropójából.
De legalább ebből is látszik, hogy blogunk a maga ráérős stílusában nem kíván a napi aktualitások után szaladgálni, a szerzők hagyják, hogy az idő megérlelje mondanivalójukat.:)
Szóval néhány napja még szeptemberben koncertet adott Caramel bácsi (aki azon "megasztárok" közé tartozik, akik élőben is tudnak tisztán énekelni) a kulturális pezsgés vidéki sarokbástyáján, azaz Pécsett. :) Nem tudom előadta-e az alábbi dalt, mert úgy alakult, hogy nem voltam a koncerten. De, ha ott lettem volna és én lettem volna ő, biztos előadtam volna, mint az egyik kedvencemet.
Rövidre fogva: a Nyugalomterápiáról nekem ez a szám jön be legjobban, mert nagyon szép.:) Azaz, szépen kiforrott, minimál árenbí kíséret-kísérlet szól benne. Talán nem is egy zajos koncertre való, sokkal inkább egy félhomályos klubban tudom elképzelni, vagy egy fejhallgatóban ami elválasztja a hallójárataimat a nyugalmas táj atmoszférájától.
Egyetlen kifogásom az énekes kissé tán erőltetett dallam-hajlongatásai ellen van, de ezt egy belevaló roma csávó kötelező stíluselemének tekintem. Illetve a szöveg szerintem kicsit nyers, de még mindig messze felülmúlja egy átlagos Beatles dal üres frázisait.:D
A zene szépen beilleszthető a világbéke vonalba, nekem rögtön az alábbi klasszikus jutott eszembe róla. (Ez nagyban köszönhető Caramel Stevie Wonderre emlékeztető hangszínének)
Most pedig mindenki ölelje meg a mellette lévő embert vagy kutyát (de minimum adjon neki egy pacsit!:)