Vannak zenék, amiknél nem kérdés, hogy mely évszakhoz passzolnak. Így a rekkenő nyárhoz fülledt tangó dukál. A következő poszt Astor Piazzola egyik remekműve előtt tiszteleg. A képsorozat pedig kiváló kedvcsináló egy eszeveszett összegabalyodásra. Hiába a Nyár az érett szenvedélyek korszaka...;)

Külön említést érdemel a dalszöveg, Fernando “Pino” Solanas szerzeménye. A déli tájak iránti olthatatlan szerelmét énekli meg: "Visszatérek délre"...(Hm, ez nekem is egyre gyakrabban szöget üt a fejembe. :) A spanyol nyelv olyan kifejező, hogy fordítás nélkül is érezhető a lényeg. Azonnal ott érzem magam valami nagy, hullámzó sós pocsolya mellett, egy fonott karosszékben, érett olívabogyót rágcsálva egy ragadósan édes vöröshöz... Hallgassuk most Caetano Veloso melankolikus előadásában interpretáción-jában:

A dal megihlette az elvágyódó KOOP-ékat is. Remek remixet írtak belőle, bevallom, én előbb ismertem, mint az eredetit. Következzék a Dél himnusza svédül (és sirályul;):

Let's Tango, let's Summer, let's Jazzz!!!! :D

Vuelvo al Sur,
como se vuelve siempre al amor,
vuelvo a vos,
con mi deseo, con mi temor.
Llevo el Sur,
como un destino del corazon,
soy del Sur,
como los aires del bandoneon.

Sueño el Sur,
inmensa luna, cielo al reves,
busco el Sur,
el tiempo abierto, y su despues.

Quiero al Sur,
su buena gente, su dignidad,
siento el Sur,
como tu cuerpo en la intimidad.

Te quiero Sur,
Sur, te quiero.

Vuelvo al Sur,
como se vuelve siempre al amor,
vuelvo a vos,
con mi deseo, con mi temor.

Quiero al Sur,
su buena gente, su dignidad,
siento el Sur,
como tu cuerpo en la intimidad.
Vuelvo al Sur,
llevo el Sur,
te quiero Sur,
te quiero Sur.