Láthatjátok, hogy komoly az elhatározásom: ornitológiai, akarom mondani audio-ornitológiai ismereteimet szeretném átadni hétköznapi használatra. Középsekély ismereteimet egyrészt madárbuzi családomnak köszönhetem („Nézd, ott egy stiglinc raj az etetőben, de jajj, megérkezett a troll meggyvágó!”…aztán a végén jöttek a harcias kékcinkék és seggbe rúgták az egész beszari kompániát..:)) Szóval ezt tanultam többek között otthon, meg volt egy bakelitünk amin Országh Mihály bácsi bölcs nyugalommal konferálta fel a magyar toplistás előadókat, ezt használtam anno xanax helyett.
Tehát folytatván a sorozatot, ezúttal az időszaknak megfelelő egzotikus külsejű bevándorló madarunk, a roppant irigy sárgarigó a vendégünk. Legalábbis a bitang sárga színe erre enged következtetni, ugyanakkor nem tudom, mi a fészkes fenét irigykedne, amikor élete nagy részét Afrikában esetleg Madagaszkáron tölti, épp csak beugrik nyárra a csóri rokonokhoz letojni…
Hivatalos elnevezése Oriolus oriolus, de ennél sokkal kedvesebb a magyar aranymálinkó, és mindent visz az olasz rigogolo.
Ami a zeneiségét illeti, a néphagyomány szerint „huncut a bíró”-val szövegezi "flótázó" dalait… Hát nem tudom, szerintem elég silány elképzelés a mondanivalójáról. Meggyőződésem, hogy a madarak Debussy-jével állunk szembe, lágy fuvolázását éles felütésekkel („skrééék”) teszi egyedülálló impresszionista zenévé.
Nem volt könnyű, de találtam néhány videót, hallgassátok szeretettel:
Itt ketrecbe zárva búslakodik cinege elvtárs társaságában:
Ez már egy összetettebb mű, a hangversenybe örvös galamb, sáskák és kósza legyek is aktívan részt vesznek, nem is beszélve az ismeretlen dalos madárkákról.
A sárgarigó témájú zeneművek száma elég sovány, és sajnálatos módon többnyire a mulatósok közül kerülnek ki.
Íme egy nívós darab :))
Hát, ez a poszt így sikerült, majd legközelebb komolyabbra fogom…:D
