Minden valamit magára adó zenei blog előveszi az év legjobb lemezeit, koncertjeit stb... Én is agyaltam valami hasonlón napilaci megoldásban, de ettől ma eltekintek. Max. késve jövőre bepótolom, csak úgy napilacisan...:) Rengeteg koncerten ott voltam, amin ott akartam lenni, minden zenét elérhetővé tettem magam számára... Ott voltam négy zenei fesztiválon, pedig azt mondtam tavaly, hogy én ugyan jövőre nem megyek, vén fasz vagyok ehhez...
Ez mind nem érdekes, hisz a blogunk a zeneszeretetről szól. Kiválasztottam egy azaz egy számot az idei évből. Az egyik interjúban mesélt Peter Dolving énekes, miről is szól ez a dal:
Egy fiú és egy lány kapcsolatáról és arról, hogy mennyire beleszarnak a körülöttük lévő dolgokba, hogy kinek mi a véleménye róluk... Én az elmúlt időkben megtapasztaltam milyen egyedül lenni, mint a hétköznapokban, mint a magánéletben. Annyit tudok javasolni, hogy értékeljétek az embereket, hisz a magány agyonnyom... Én ezt a zenét hallgatva és Peter hangját hallva néha könnyezem /de persze zenebuzi vagyok:)/. De végre van miért örüljek. Azt kívánom, az egész léhűtő szerkesztőség nevében minden olvasónak/hallgatónak, hogy legyetek boldogok a jövő évben és úgy éljetek, változtassatok az életeteken, hogy legyen érdemes felkelni... Nem, nem a müzlipehelyért kelünk fel reggel, hanem a zenéért:) Jövőre is olvassátok a blogot vazze!;)