„Hölgyeim és Uraim! A koncert második felvonás következik, kéretik befejezni a büfében folytatott élénk Utolsó ásítás a programfüzetbe, utolsó legyezés a programfüzettel, köhécselés, szolid orr-trombita… És máris a színpadon egy hölgyemény, egy lebilincselő, kevéssé ismert (mármint a diszkóban) Liszt zongoradarabbal, az Obermann Völggyel a „Zarándokévek” ciklusból. (Vallée d'Obermann - Années de pèlerinage).
A mű a wikipédia szerint, Hamburger Klára szerint a „…a romantikus életszemlélet, a mélységes meghasonlottság, magány és világfájdalom zenei megjelenítése”. Tehát az Élet nagy kérdései következnek. Úgy ,mint: „Mit akarok?”,”Mi vagyok?” …amíg szól a zene mindenki eldöntheti!!
(Szerény meglátásom szerint a szerző a nagy bolyongás közepette rátalál az Igazságaira, csak még az utolsó sártócsától képtelen szabadulni, mely időről időre bekoszolja lakkos csizmáján az ég kékjét...;)
