Tökinger:
A zene jó:) Érsek meg egy önelégült faszkalap, akiről sztorizhatnék elég sok suttyó sztorit... (2013.02.12. 11:54)Akiken nem fog az idő
boozefighter:
:) Van még jó pár zenekar a képzeletbeli tarsolyban ;) Csak győzd majd végig hallgatni őket! :) (2012.11.22. 19:01)Dove reklám (Slavior)
Tökinger:
@zedzone: Azt csak én énekeltem fennhangon:) (2012.10.11. 12:36)Tokaj Művek
vidi:
Cseppet lemaradtam, de innen is boldogat! Remélem hideg volt az árpalé!
rnr: www.youtube.com/watch... (2012.07.02. 10:34)Buli lesz - Lemeztelenedve
Vesztegeted az idődet? Örök dilemma szerintem mindenkinek. Legyen akár szó szerelemről, munkáról vagy bármiről amire azt hiszed, hogy fontos számodra. Mark Tremonti-ról már ejtettem szót az Alter Bridge-es posztban, azonban időközben kiderült, hogy amíg Miles Kennedy énekes Slash-el készített új albumot, addig ő is elkezdett a maga kis lemezén ügyködni, ami nemsokára napvilágot is lát. Durván egy hónappal ezelőtt az első teljes nóta is nyilvánosságra került egy klip társaságában. Én azt mondom, hogy ha ilyen húzós lesz az egész album, akkor ha nem is a legjobb, de az egyik legtökösebb rock albumot tarthatjuk a kezünkben a nyár folyamán.
Aki Mozart Ájne klájne náhtmuzikjában bízott, az most csalódni fog. A klasszikus kommandó ezúttal a zongoristák védőszentje, Frédéric Chopin első zongoraversenyével kívánja falhoz állítani a kedves közönséget.
A mű rajta szerepelt serdülőkorom bakelit készletének top tízes listáján. Betegesen ügyeltem, hogy kizárólag sötétedés után tegyem tű alá, ugyanis az első hallástól kezdve biztos voltam benne, hogy egy tavaszi/nyári éjszakának romantikus tébolygását (?) írta meg az akkor 20 éves (!) zseni. Zsenialitásának egyik ékes bizonyítéka, hogy az úgynevezett első zongoraverseny a második versenymű után egy évvel született… megszállott időutazó volt tehát?! Nem, egyszerűen ez kapta a korábbi sorszámot, lengyel barátunk ifjúi hevületében 2 éven belül megírta két zenekari művét (Op.11, Op. 21. zseniális számok!!) , aztán csókolom, maradt a klaviatúránál. :)
A zene önfeledt hallgatásához a sötétségen túl szükségeltetik egy finom csésze fekete tea, és egy lágy füstöt eregető szantálfa-rúd. A hangulat átéléséhez persze a legoptimálisabb, ha rendelkezünk egy, a természet lágy ölére nyíló ablakkal. Bátran nyissuk ki, és engedjük be a tücskök, bogarak muzsikáját! Ha sokáig ülünk az ablakban civilizációtól elkorcsosult hallójáratainkban feltámadnak csipkerózsika álmát alvó szenzoraink: a levéltetvek rágcsálását épp úgy meg fogjuk hallani, mint a szomszéd macska osonását…
Íme, a zene stílszerűen egy 20 éves orosz zseni tolmácsolásában: Daniil Trifonov 2011-ben nyert meg az Arthur Rubinstein nevét viselő nemzetközi zongoraverseny első díját.
Na, mindenkit jól behúztam a csőbe, a fenti negyven perces videóval! Ha már ilyen jól belejöttünk a dologba és úgyis olyan rövid az éjszaka, hallgassuk meg a második zongoraversenyt is! :D Azaz nézzük, élmény lesz az öreg Rubinstein előadásában, lengyeltől lengyelt hallgatni pazar élmény. Ez a mű is gyöngyszem, talán kifinomultabb is, külön felhívom a figyelmet a második tételre, amely annyira romantikus, hogy az már majdnem erotikus… A zenekar nem sok vizet zavar, mondhatni csak az esti szellőt imitálja, a zongora meg önfeledten szerenádozhat kedvére.
Aki kedvet kapott Chopin zenéjéhez, két filmet tudok ajánlani:
A zongoristátbizonyára sokan ismeritek, itt rengeteg szép darab felhangzik, a nagyszerű sztoriról és színészi játékokról nem is beszélve.
Van viszont egy lengyel film az életéről: Chopin –Vágyakozás a szerelemre címmel. Nagyon szórakoztató mű, mely az aszexuális, ideg- és tüdőbeteg Chopin és a férfiasan keménykötésű, mániás, feminista, „forradalmár” írónő, Amandine Aurore Lucile Dupin alias George Sand írónő viharos románcát tárja elénk.:)
Ma a leghosszabb a Nap útja az égbolton. Hogy ez miért jó? Mert sokáig lesz világos :) De most már tényleg beindul az igazi nyári pörgés. Kezdődnek a fesztiválok, végre kinyitottak a pesti szabadtéri szórakozóhelyek ahol jobbnál jobb koncerteket lehet megnézni viszonylag emberi áron és olyan időpontokban, hogy még a másnapi melóba is használható állapotban képes betámolyogni a delikvens :) Mi mással is köszönteném ezt a jeles időpontot, mint egy lassan klasszikussá váló Animal Cannibals klippel. Budapest nyáron! Mindenkinek sok hideg sört, a csajoknak értelmes srácokat, férfi társaimnak még több sört és jó csajt! Stay tuned!
Tombol a nyár! Ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy szeretett blogunk malmai is lassabban őrölnek. Brit tudósok megállapították, hogy az emberi kreativitás 62 %-kal, a szorgalom 89%-kal csökken 30 celsius fok felett.... én amúgy országos szinten betiltanék ilyenkor minden munkát! (A pékek, meg a blogerek pedig prémiumért dolgozhatnának:.) Na, nem magyarázkodok tovább, verejtékes munkával összeállítottam egy kis nyári csemegét, talán ezen elrágódtok a következő agyszüleményünkig...
A mű annyira aktuális, mint egy korsó sör a futball eb idején. Teljesen visszaadja a kánikulával letaglózott fejjel kóválygó boldog semmitevés állapotát(hm, ez talán értelmetlen). George Gershwin többek között ezzel a művel vert hidat a klasszikus és jazz muzsika között. Nem csigázok tovább, egy orbitális válogatás következik, a legendás Summertime verzióiból!!
Íme, az eredeti, ahogy Gershwin lejegyezte.
A dal a Porgy and Bess című broadway-opera részét képezi, akit érdekel, íme a jelenet a filmesített változatból. (Így talán érthető a babák és halak megidézése.) KATT IDE!
Második versenyzőnk Ella Fitzgerald, aki ott tüsténkedett a jazz-alapkő letételénél. (Tegnap volt szerencsém a Bartókon meghallgatni egy koncertfelvételt vele, bevallom innen jött az ötlet.)
De, hogy a keményebb vonal is képviseltesse magát, nézzük mit kerekít a sztoriból Janis Joplin. Nagyon állat, szinte érezni lehet a whiskyvel keveredett ópium illatát....:D
És, ha már a drogosoknál rocknál tartunk, engedjünk megszólalást a férfiaknak is! A kíséret olyan, mintha máshol is elsütötték volna...de hát ez a Doors-feeling!
Na, kanyarodjunk vissza az érfelvágástól a kellemes andalgáshoz, jöjjön ismét egy - mellesleg gyönyörű - hölgy, Norah Jones!!
És végezetül, hogy honfitársainknak is lehetőséget biztosítsunk, hallgassátok szeretettel a Pannonia Allstarts Ska Orchestra előadását, a változatlanság kedvéért ska feldolgozását, a változatosság kedvéért a bájos Harcsa Veronika közreműködésével.
Na kérem, tessék szavazni!!! Jó hűsölést mindenkinek!!! :)
És mi lesz, ha összeeresztünk egy barokk zeneszerzőt egy világbéke-nagykövet rapperrel???
ÍME A KÖZÖS GYERMEK:
Először egy west-coast táncórán találkoztam a művel és már akkor megfogott ez a gyanúsan jól sikerült dallam. Ha valaki nem fedezte volna fel Johann Pachelbel muzsikáját, íme az erdeti:
Aljas lopás?? Nem, szerintem nagyon jó, aki ilyen szép sorokat tud kanyarintani (és ráadásul e sorok írójával egy napon született!:), az büntetlenül lophat.
As we walk down the road of our destinyAnd the time comes to choose which it gonna beThe wide and crooked, on a straight barrelWe got one push to give and one life to liveStand up for something or lie down in your gameListen to the song that we singIt's up to you to make it bigI guess I'll see you when you see me
Ui: Ezúton mondok köszönetet Oswaldo barátomnak, aki felhívta a figyelmemet a fent idézett film-gyöngyszemekre...:D
A Tintás Barnes nevezetű formációról Tökinger elvtárs már korábban megemlékezett,szombaton végre sikerült eljutnom régóta áhított koncertjükre. A családias Fészek klubban a rokker-hippi-hangulatot a félelmetes iróniával és életbölcselettel megáldott Fat Molly zenekar izzította. A hangulat leírhatatlan, ezért meg sem próbálom leírni…tényleg nem akarom leírni őket, nagyon szórakoztató egy órát toltak, de én lélekben a következő produkcióra koncentráltam!:)
Szóval Tintásékra térve, ha zenéjüket stílusban szeretném meghatározni, talán az „alternatív-rock folk és ska beütéssel” lenne a helyes Az mindenképp dicséretes, ha egy zenét nehéz bekategorizálni…lehet, hogy ezt már nevezhetjük egyedülálló tintásbarnes stílusnak?!:) Ja, meg beugrott a dologról a Kispál, mint a hazai alter-rock megteremtője, de ezt valamiért nem vették jó néven a zenekari tagok, pedig szerintem nem olyan rossz az.:) A zenéjük amúgy sokkal dinamikusabb, fiatalosabb, szenvedélyesebb, igazán jól tudnak felhergelődni egy-egy aktuális témán. A népzenei motívumokkal reparáló fuvola és az élénken csengő vokál mindezt bájosan megszelídíti. Mintha azt mondanák: borzalmas ez a világ, bele fogunk pusztulni…de azért remélem előtte még iszunk pár kori sört…:D A zenekar nagy erőssége a jó értelemben vett tökéletesen idióta énekes-frontember Sinkó Péter, látszik, hogy szívvel lélekkel csinálja a dolgot.
A poszt aktualitása amúgy vitathatatlan, hiszen a lassan három éve fennálló banda egy igazi videóklippel örvendeztette meg rajongóit. A film első ránézésre valamelyik külső-pesti erdő és a volt Globus Konzervgyár területét használta hangulatfestés gyanánt és a Gróf Balázs képregényekből jól ismert zacskófejűek problematikáját járja körül…:D Viccet félretéve, remek a zene és a film, kedvencem a középső átvezető rész amikor a fuvolás leány modernizált erdei tündérként kigyalogol a rekettyésből.
És itt van még egy jó kis élő zene a közélet „hígfos tengeréről” az „elmúthúszévről”, nekem a kedvencem, már amennyire egy koncert után kedvencet lehet avatni!:)
Így tovább srácok!!
Aki pedig kedvet kapott, az holnap (06.09.) este a Fészekben élőben repetázhat belőlük:
Mi a fene van az ausztrál levegőben? Olyan zenekarok szabadulnak onnan a világra, hogy csak csettinteni tudok. Ez valami ausztrál hagyomány lehet, hogy a tesók csinálnak zenekart vagy mi? Lásd AC/DC :) Mint már sejthetitek a mai zenekar, a Tracer ausztrál és ebben is van egy testvérpár. Jófajta stoneres, grungeos muzsikát játszanak, öröm hallgatni a banda tavaly megjelent Spaces in between lemezét. 12 fogós, bólogatós nóta. Néhol túlvezérelt bőgő, finoman betorzított gitár, az énekről meg nem tudom eldönteni, hogy éppen ki is a példaképe a vokalistának.
2 sör nem sör, 4 fröccs nem bor (és persze a medve nem játék)
Tudtátok, hogy Tokajnál torkollik a Bodrog a Tiszába? Tudtátok, hogy egy fesztivál napon csupán 2 sört elfogyasztani komoly kiszáradáshoz vezet? Tudtátok, hogy 1972. november 16-án született meg az UNESCO Világörökség Egyezménye és a tokaj-hegyaljai borvidék - mely 27 települést foglal magába - 2002 óta a világörökség része és aki itt szódával felönti a bort az akkora suttyó, mint aki a Tescoban vacilál az azonos árú Guinness és Sárkány sör között? Magyarul egy zsivány helyszínen, minőségi piáktól berúgni és válogatottan jó zenékre tombolni megfizethető élmény!
És mikre lehet idén tombolni? Én csupán a kiabálós kemény zenékre koncentrálok és ezúton kérném fel szerzőtársamat, zedzone-t, hogy a további zenei irányzatok képviselőit hamarost mutassa be:) Tehát követve a szigorú ABC sorrendet:
Arch Enemy: Dallamos svéd death metal az Amott főnök tálalásában és valószínűleg a legbrutálisabb női énekhanggal. Itt sincsenek hajlítások, se 8 oktáv. Csupán ízléses, sátáni hörimöri...;)
Biohazard: Hardcore legenda, melyet akkor is látni kell, ha már Evan Seinfeld nem tagja a bandának. Nektek is a név olvasása után egyből a töppedt zsacsija ugrik be?:) Igen igen, pornózott a fiatalember, sokáig Tera Patrick "kedvese" volt... Viccet félretéve, ez a hardcore zene Caterpillar-ja:)
Danko Jones: A kanadai punamágnes és zenekara újfent benedvesíti a bugyeszokat. Ilyen koncerten kell megtáncoltatni a mennyecskéket;)
Ektomorf: Magyar ungabunga metal, roma népzenei motívumokkal egyenesen Németországból. Aki szereti a Roots korszakos Sepultura-t és a Soulfly-t és ezt magyar átkötő szövegekkel szeretné élvezni, annak ott a helye. I am the cigány:)
Enter Shikari: Electroniccore. Tehát a szeletelő barátnődet erre a koncertre hívd el, mert a trance-t vegyítik a post-hardcore-ral és a metallal. Te loboncot rázol, ő meg varázsolva táncol, aztán a sátratokban garantált a lepedő polifoam akrobatika.;)
Exodus: Bay Area thrash legenda. Egy olyan frontemberrel, aki ha szépen kéri, ha csúnyán, akkor is levadászol valakit a wall of deathben...;)
Folytatás holnap, hisz csak az E betűnél járunk...;)
Láthatjátok, hogy komoly az elhatározásom: ornitológiai, akarom mondani audio-ornitológiai ismereteimet szeretném átadni hétköznapi használatra. Középsekély ismereteimet egyrészt madárbuzi családomnak köszönhetem („Nézd, ott egy stiglinc raj az etetőben, de jajj, megérkezett a troll meggyvágó!”…aztán a végén jöttek a harcias kékcinkék és seggbe rúgták az egész beszari kompániát..:)) Szóval ezt tanultam többek között otthon, meg volt egy bakelitünk amin Országh Mihály bácsi bölcs nyugalommal konferálta fel a magyar toplistás előadókat, ezt használtam anno xanax helyett.
Tehát folytatván a sorozatot, ezúttal az időszaknak megfelelő egzotikus külsejű bevándorló madarunk, a roppant irigy sárgarigó a vendégünk. Legalábbis a bitang sárga színe erre enged következtetni, ugyanakkor nem tudom, mi a fészkes fenét irigykedne, amikor élete nagy részét Afrikában esetleg Madagaszkáron tölti, épp csak beugrik nyárra a csóri rokonokhoz letojni…
Hivatalos elnevezése Oriolus oriolus, de ennél sokkal kedvesebb a magyar aranymálinkó, és mindent visz az olasz rigogolo.
Ami a zeneiségét illeti, a néphagyomány szerint „huncut a bíró”-val szövegezi "flótázó" dalait… Hát nem tudom, szerintem elég silány elképzelés a mondanivalójáról. Meggyőződésem, hogy a madarak Debussy-jével állunk szembe, lágy fuvolázását éles felütésekkel („skrééék”) teszi egyedülálló impresszionista zenévé.
Nem volt könnyű, de találtam néhány videót, hallgassátok szeretettel:
Itt ketrecbe zárva búslakodik cinege elvtárs társaságában:
Ez már egy összetettebb mű, a hangversenybe örvös galamb, sáskák és kósza legyek is aktívan részt vesznek, nem is beszélve az ismeretlen dalos madárkákról.
A sárgarigó témájú zeneművek száma elég sovány, és sajnálatos módon többnyire a mulatósok közül kerülnek ki.
Íme egy nívós darab :))
Hát, ez a poszt így sikerült, majd legközelebb komolyabbra fogom…:D
Eme röpke poszttal kívánom mindenkinek a fülébe zúgni, hogy naptár szerint mától érett, szöszke Nyár Anyának tartozunk adózni! El is kezdem a megszabadulást zene-krajcáraimtól. Nem krajcároskodok, egy aranyat ejtek a hölgy kacsójába: következzék a mézédes hangú, brazil szépség, Bebel Gilberto, aki lelkesen ápolja felmenői zenei hagyományát. A családja amúgy tiszta szappanopera, majd egyszer értekezek róla… Na, de most nem locsogok annyit, hallgassuk inkább a sós hullámok csobogását!
(Kicsit lassan indul a nóta, de legalább hagy időt az ellazuláshoz.;)