Aki Mozart Ájne klájne náhtmuzikjában bízott, az most csalódni fog. A klasszikus kommandó ezúttal a zongoristák védőszentje, Frédéric Chopin első zongoraversenyével kívánja falhoz állítani a kedves közönséget.

A mű rajta szerepelt serdülőkorom bakelit készletének top tízes listáján. Betegesen ügyeltem, hogy kizárólag sötétedés után tegyem tű alá, ugyanis az első hallástól kezdve biztos voltam benne, hogy egy tavaszi/nyári éjszakának romantikus tébolygását (?) írta meg az akkor 20 éves (!) zseni. Zsenialitásának egyik ékes bizonyítéka, hogy az úgynevezett első zongoraverseny a második versenymű után egy évvel született… megszállott időutazó volt tehát?! Nem, egyszerűen ez kapta a korábbi sorszámot, lengyel barátunk ifjúi hevületében 2 éven belül megírta két zenekari művét (Op.11, Op. 21. zseniális számok!!) , aztán csókolom, maradt a klaviatúránál. :)

A zene önfeledt hallgatásához a sötétségen túl szükségeltetik egy finom csésze fekete tea, és egy lágy füstöt eregető szantálfa-rúd. A hangulat átéléséhez persze a legoptimálisabb, ha rendelkezünk egy, a természet lágy ölére nyíló ablakkal. Bátran nyissuk ki, és engedjük be a tücskök, bogarak muzsikáját! Ha sokáig ülünk az ablakban civilizációtól elkorcsosult hallójáratainkban feltámadnak csipkerózsika álmát alvó szenzoraink: a levéltetvek rágcsálását épp úgy meg fogjuk hallani, mint a szomszéd macska osonását…

Íme, a zene stílszerűen egy 20 éves orosz zseni tolmácsolásában: Daniil Trifonov 2011-ben nyert meg az Arthur Rubinstein nevét viselő nemzetközi zongoraverseny első díját.

Na, mindenkit jól behúztam a csőbe, a fenti negyven perces videóval! Ha már ilyen jól belejöttünk a dologba és úgyis olyan rövid az éjszaka, hallgassuk meg a második zongoraversenyt is! :D Azaz nézzük, élmény lesz az öreg Rubinstein előadásában, lengyeltől lengyelt hallgatni pazar élmény. Ez a mű is gyöngyszem, talán kifinomultabb is, külön felhívom a figyelmet a második tételre, amely annyira romantikus, hogy az már majdnem erotikus… A zenekar nem sok vizet zavar, mondhatni csak az esti szellőt imitálja, a zongora meg önfeledten szerenádozhat kedvére.

Aki kedvet kapott Chopin zenéjéhez, két filmet tudok ajánlani:

A zongoristát bizonyára sokan ismeritek, itt rengeteg szép darab felhangzik, a nagyszerű sztoriról és színészi játékokról nem is beszélve.

Van viszont egy lengyel film az életéről: Chopin –Vágyakozás a szerelemre címmel. Nagyon szórakoztató mű, mely az aszexuális, ideg- és tüdőbeteg Chopin és a férfiasan keménykötésű, mániás, feminista, „forradalmár” írónő, Amandine Aurore Lucile Dupin alias George Sand írónő viharos románcát tárja elénk.:)

 Befogtam, jó szentivánéji álmodozást!:)