Pénteken lenéztünk Fekával Turbora a Fáklya klubba, retro szoci hangulat a Csengeryben... A koncertek előtt összefutottunk Soltész Bandival. Bandit ismerem vagy 13-14 éve, kapcsolatunk érdekesen indult. Volt egy gimis 3 napos osztálykirándulás Velencén, nagy büszkén mondja az osztálytársnőnk, jön le a barátja... Jaj de utáltam kis pöcsösként az idősebb faszikat, akik lenyúlják a korunkbeli csajokat (persze, ahogy öregszik az ember, ő maga lesz az idősebb faszi...:) Megjött Bandi, meglátta az Akela pólómat... mondanám, hogy "átakelaszoriztuk" az estét, de volt más dolga is;) Ő mutatta meg nekem először a Down-t is a gimi aulában...

Vissza a jelenbe: Kérdi: Mire jöttetek? Hát leginkább a Turbora. És Te? Én magunkra (Doomsday funk)...:) Megnézzük Bandi, megnézzük! Nagyon eltalált névválasztás: metal, punk, hip-hop, funky eklektikája... A dobos nagyon túrja, a basszeros a megszokott szürke eminenciás. Feka szerint a gittyós túlértékeli magát, én erre azt mondtam: átéli nagyon a zenét...:) Bandi meg a szakadt Down pólójában, általam először látott, egyedi színpadi mozgással. De amin beszartam az a mimika: Korda "pókerguru" Gyuri bá... Egyszer már láttam énekelni az előd -Generation of Deviance- zenekarban, nagyon jól tolja, akkor még a "Klárikám fillinget" nem véltem tapasztalni:) Első hallásra is kellemes, izgalmas zene, pozitív hangulattal. Készül az első nagylemez, remélem hamarosan megvehetem egy koncertjükön!

Zedzone tegnapi bejegyzése után igencsak fel kell kössem a gatyám. Hébehóba ír, de akkor tutit, mindjárt túlnő rajtam...:) Lassan Daily Buddleia davidii 'Aurea' lesz a blog címe;) Növényismerettel nem rendelkezőknek, ez a Nyári orgona nem létező, sárga levelű fajtája, melyet Zedzone-Dávid barátunk sárgulásának emlékére hoztunk létre... Hogy mitől sárgult és ezt miért egy kocsmában vettük észre? Ne kérdezzétek!:) Szóval davidii sikerrel próbálta helyrebillenteni a műfaji egyensúlymérlegünket, de én ma rádobok az én felemre vagy egy tonna Carbont.

Egy kis magyar matekozás, angol zenekarnévvel, magyar szövegekkel. Nagyon szeretem ezt a klipet: magyar, nem drága, de jó, faszányos képi világgal, operatőri munkával... Ha "véletlenül" valaki nem értené, miről énekel Gaobr, a klip után ott a szövegkönyv. Nyugika: nem belezésről, nem gyilkolásról. Sőt, nem is szájbarágós, mindenki azt gondol a sorok mögé, amit agyi kapacitása megenged:)

Nem múlhat nap,
Szükséges bizonyíték nélkül.
És még elfelejtve semmi nincsen
Nyoma van a listák legvégén.
A sorok között is olvashatnék
A lényeg mégsem látható.
Majdnem minden mindegy, mint egy
Holt ajkán a csók!

Hiába vinném el,
Ha nemlátszik mégsem,
Kiürül minden oldal
Fényérzékeny...

Kéz a hajban,
Mint kés a vajban,
Görcsbe rándul 
A karma akaratlan
Elcsitít,
Mint a víz, ha lázat olt...
Mielőtt magába fojt...

Titkos fiókodba bújt,
A hullámzó folyosón,
Ami talán egy kútgyűrűt is elbírna
Amilyen mély, de semmi hibát
Köveket dobok az aljába
A visszhang talán majd válaszol
Majdnem minden mindegy, mint egy
Holt ajkán a csók...

Hiába vinném el,
Ha nemlátszik mégsem,
Kiürül minden oldal
Fényérzékeny...

Kéz a hajban,
Mint kés a vajban,
Görcsbe rándul 
A karma akaratlan
Elcsitít,
Mint a víz, ha lázat olt...
Mielőtt magába fojt...

[Én tévedtem
Akármi volt értelmetlen]
Majdnem minden mindegy, mint egy
Holt ajkán a csók...

Hiába vinném el
Ha nem látszik mégsem
Kiürül minden oldal
Fényérzékeny

Pont úgy hamvad el,
Mint egyszer régen
A napraforgó
Fényérzékeny

Kéz a hajban,
Mint kés a vajban,
Görcsbe rándul 
A karma akaratlan
Elcsitít,
Mint a víz, ha lázat olt...
Mielőtt magába fojt...

Kéz a hajban,
Mint kés a vajban,
Görcsbe rándul 
A karma akaratlan
Elcsitít,
Mint a víz, ha lázat olt...
Mielőtt magába

Szerkesztőségünk nevében is elnézést kérek a régen posztolásért. Az elmúlt héten ezrek küldtek — igazán el nem marasztalható módon — elmarasztaló, könyörgő és agresszív hangvételű leveleket, magyarán: valaki hígítsa már fel a roc-k-oncentrációt itt a NapiLaci-n!!!:) Azért nem mertem mindjárt belecsapni a közepébe, olyan számot választottam, amely megfelelő átmenetet képez az időközben harsány dalokhoz szokott emberek hallójárataiban.

Hiánypótlás gyanánt egy GIGA-POSZT-tal készültem, három epizódos történettel, és az első még el sem kezdődött (pedig már mindenkinek száraz a szeme).

I rész. Illemtan előadóművészek számára: (néhány megszívelendő tanács a megasz#r és az x-f#ck-tor üdvöskéi számára)

1.  Énekelj tisztán.
2. Tanuld meg, hogy kinek a szerzeményét énekled és ezt közöld a hallgatósággal is
3. Mozogj A zenére (=táncolj).
4. Az előadásba add bele szíved-lelked (ha nincs akkor inkább ne adj elő semmit) kockáztatva a vasalt ingedet/séródat az egészségi állapotodat.
5. Ha úgy érzed, nyugodtan őrülj meg. De csak akkor, ha úgy érzed!
6. Ha a fenti kritériumoknak megfelelsz, akkor talán megérdemelsz egy rendes bandát magad mögé.
    

James Brown minden fenti kritériumnak megfelelt, meg is kapta a kor egyik legjobb bandáját:

Jó, kicsit archív a felvétel, de mégiscsak itt volt csúcsformában!

II.rész: Danching machine

Az előző epizód bizonyára felzaklatta rablótolvajandreja és királyelnorbi önbecslését, ezért azonnal megborogatjuk őket egy kis oktatófilmmel, hogy legalább a 3. kritériumnak meg tudjanak felelni. Ha beletesznek apait-anyait, talán egy év kemény gyakorlás után már tudnak félig úgy mozogni a színpadon mint az alábbi úr:

Kolosszális videó, ebből is látszik, hogy James Brown nem csak, hogy teljesen őrült volt, de az őrültséget hivatásszerűen űzte. Mondhatni keményen megdolgozott azért, hogy őrült lehessen (és így akár ilyeneket is megengedhetett magának: https://www.youtube.com/watch?v=9tfNhL_R_rI)

III.rész: A nagy találkozás

Tovább haladván az események láncolatán, íme a bizonyíték: kitartó, kemény gyakorlással lehet tanulni a Mestertől. Sőt, van akinek sikerülhet túlszárnyalni a tanárát. Legalábbis, ha Michael Jacksonnak hívják az illetőt. Következzék a "Nagy Találkozás", melynek során a korona gazdát cserélt! Hölgyeim és uraim a két legenda egy színpadon:

Levezetésnek, egy kis stílustanulmány, azaz miként finomította tökélyre a mozdulatokat a trónkövetelő:

Befogtam mára, szép hétvégét mindenkinek!:)

A zene ami még a szeletelőket is beindítja... Utoljára ezt a számot az Instant pincéjében hallottam. Nem tribute koncert volt, hanem egy dj keverte be néhány taktus erejéig. Érdekes módon a betűrt inges, felzselézett hajú majmoknak egyből a fejük fölött volt a kezük és sivítoztak, mint az újévi malac. Majd, ahogy lekeverték ismét visszaálltak az egymás csaját méregető pozícióba. Szóval még belőlük is heves reakciót vált ki... Arról már nem is beszélek, mikor a hajnali órákban már csak a kocsmapultok mögül szól a zene a Szigeten és gyakran ez a szám kerül a magnóba:)

Az előző RATM bejegyzésben feldobtam a megzenésített politizálás témát, akkor nem volt reakció. Remélem, most elmagyarázza nekem valaki kommentben, hogy az miért is jó...:)

Rage Against The Machine - Killing In The Name

Na mi ez a zene? Ez a zene, amire leviheted a frissen beújított csajodat és talán még élvezi is, persze csak ha nem öklendezik az élő zenétől. Ha öklendezik, azt meg öröm nézni...max. nem lesz második randi:)

Amúgy sokak számára idegelő a csávó hangja, szerintem illik a zenéhez... Na igen a zene: Kecsi megmondta, hogy nyúlás. Legyen az, itthon nem sok banda játszik ilyet és ilyen szinten. A legizgalmasabb az egészben, hogy minden koncert más és más. Van, hogy majd felrobban a színpad az energiától, de van, hogy csak eldölöngélsz rá sörrel a kézben. Szerintem van összefüggés a tagok által -koncert előtt és alatt- elfogyasztott bárminemű tudatmódosító szerek mennyisége és minősége között. Az is mosolyra fakasztó, hogy az énekes imád hülyeségeket pofázni két szám között...:)

Az első dal egy p. mobil feldolgozás az öklendezőknek:

A második meg a bugis megoldás, fesztiválon, a dülöngélés itt a         (sör/óra)^napszak SI mértékegység függvénye:

Egyszer volt, inkább hol nem volt egy zenekar, ahol boozefighter barátommal együtt zenéltünk. Zenekar nevet nem akarok mondani, mivel mi sem állapodtunk meg mi legyen az. Szerintem a Line of Scrimmage százszor jobb volt, mint a hihetetlenül elcsépelt Dead Rebel Ghost:) A Banda szappanoperás körülmények között oszlott fel és történetem hőse, Bobby nálunk próbálgatta legelőször a torkát (ha egyszer hírős lesz, remélem ezt nem felejti el:) Oszlás után sem ült a seggén, színpadra termett, így hát beszállt a hazai pályás, Veszprém megyei Deep Inside-ba. Nos ennek a zenekarnak volt egy álma: Fellépni a 2011 PaFe-n!!!

Itt jönne blogunk a képbe, hiszen Bobby megkért, hogy rakjam ki őket és a csatolt linket, ahol a fesztivál kívánságdoboza volt... Igen volt, egészen feb. 1-ig lehetett szavazni a fellépőkre. Ergo ezt elba.......ltáztam:) Sebaj, úgyis ott lesznek, én érzem!!!

Magukat Betyár Metal, Bakony Roll skatulyába dobták... Ez is elárul már valamit:) Én e bejegyzés keretein belül nem szeretném őket értékelni. Hiszen, ha jót írok, akkor csak a spanomat fényezem, ha szart, akkor meg irigykedek:) A döntést rátok bízom, szavazzatok itt lenn, mit érdemelnek a srácok:

The Ocean - Firmament

Bevallom a Dillinger koncert előtt vettem először elő ezt a zenekart. Akkor még úgy volt, hogy meg is nézem őket előzenekarként, de az mint tudjuk kimaradt...:) A teljes albumot hallgatva nekem valami hiányzik, nem tudom mi, talán a magával ragadó, örökre a fejedbe ékelődő dallamok, vagy a szám végére felépülő extázis, ami progresszív zene esetén mindenképp elvárható.

A Heliocentric albumon ez az egyetlen szám, ami nekem ezt megadja. Volt, hogy repeatelve szólt vagy egy órát... Az meg már csak hab a tortán, hogy ez lett a klipes nótájuk. Így hát ti is élvezhetitek egy fasza videóval egybekötve! Nesztek:

Ha értékelnem kell a saját házidogámat (melyet az elmúlt napokban posztoltam 1 2 3), azt kell mondjam, para van. A statisztika alapján rohadtul nem vagytok kiváncsiak a terjedelmesebb, komolykodó írásokra...:) De ebből legalább kiderült, hogy az amiért és ahogyan elindult a blog az jobban érdekel titeket... Ergó visszatérek a régi kerékvagásba, előtte azonban kérlek titeket értékeljétek az elmúlt 3 nap bejegyzéseit:

Na akkor a mai zene: Pantera

Miért Pantera? Mert még mindig utánozhatatlan. Miért most? Mert holnap lesz egy koncert a dürerben, ahol lesz Pantera tribute Vörös Attilával de lesz még Room of the Mad Robots is többek között, potom 700ért. Miért ez a felvétel? Ád egy: hogy sasoljátok a '91es moszkvai metrót (hátha véltek felfedezni hasonlóságot a 2011es budapesti és ezek között). Ád kettő: hogy a nyári fesztiválokon jussanak eszetekbe a videóban szereplő tányérsapkás fiatalemberek gumibottal a kézben... Így rakoncátlankodjatok, lehet nálunk is ismét bevezetik a biztonságosok:). Miért az az úriember képe van a bejegyzés elején? Mert a hidegháború vége fele ő nyitott igazán nyugat és az USA felé, nélküle valószínűleg nem lett volna '91ben Pantera koncert Moszkvában...

A southern legtöbbször 2/4es és 4/4es ritmusképletekre építkezik, sebességét tekintve a középtempó a leggyakoribb. A basszusgitár leginkább a ritmusgitár harmóniáit követi és egy masszív, könnyen követhető alapot ad a dobbal együtt a zenének. A dobfelszerelésről legtöbbször a kisebbik felső tamot lehagyják, esetleg két álló tammal és dupla lábdobbal, vagy duplázóval, kevés cintányérral dolgoznak. De ez természetesen nem jelenthető ki egyöntetűen, hiszen dobosa és képzettsége válogatja. A gitárok mellett gyakran színesítik a zenét hájharmonikával, bendzsóval, billentyűs hangszerekkel (zongora, pianó).

Napjaink ismertebb southern metal zenekarai: Corrosion of Conformity, Black Label Society (Zakk Wylde vezetésével, aki korábban Ozzy bandájában zenélt), Clutch (rengeteg retro rock és stoner behatással), Eyehategod. A műfaj egyik fővárosa New Orleans, ahonnan talán a legismertebb, úgynevezett All Star Group, a Down együttes származik (Phil Anselmo – ének és Rex Brown – basszus a Panterából, Kirk Windstein (Crowbar) és Pepper Keenan (CoC) – gitárok). És nem utolsósorban a Maylene and the Sons of Disaster.

A MATSOD és zenéje

Az eddig 3 albumuk igazi gyöngyszemek a műfajon belül. Minden benne van a fent leírtakból. Mondhatnánk azt is, hogy stílusgyakorlatok, de nem tesszük, hiszen megvan a csapat saját egyénisége, hangzása (könnyen lehet, hogy ez Dallas Taylor diktátori hozzáállásának köszönhető, de ez a magatartás jelen esetben pozitív hatású). A frontember énekhangjáról eddig nem esett szó, a karcos kiabáláson át, az üvöltésen keresztül a tiszta, lírai énekhangokig felvonultat mindent, ezzel is színesítve az összképet. Az első két jóval morcosabb, dühösebb album után a 3. sokkal „slágeresebb”, mellyel valószínűleg nagyobb rajongótábort tudnak maguk köré toborozni. Ha hozzávesszük, hogy az énekes, nem a szokásos csúnya rocker gyerek, és a könnyedebb 3. album emészthető lányoknak is, komoly sikereket érhetnek még el.

Az első és második rész.

Nesztek egy kis "MR2 akusztik":

vége, de tényleg:)

A tegnapi bejegyzés folytatása, minden feleslegesen pofázás nélkül:

Redneck életsítlus

Az USA-ban használt szleng a déli, szegény, fehér bőrű farmerekre: Redneck (vörösnyakú – munka közben legjobban az olcsó gyapjú kalap alól kilógó nyakuk sült le). Kockás flanel ing, farmer kertésznadrág, nagy terepjárók, kevés fog és emiatt kialakult furcsa akcentus… Aligátorok, opossumok, magas páratartalom, mocsár világ… Olcsó, lerozzant kocsmák, fegyvertartás…

Southern stílusjegyek

A mai „déli metal, déli rock” kialakulásához rengeteg különböző, régebbi stílus irányzatra volt szükség. Legfontosabbak hatások: blues, country, soul, gospel, rock and roll, rockabilly. Napjainkban sokan összemossák a southern-t a sludge-al és a stoner rockkal. A stonerrel való párhuzam véleményem szerint hibás, hiszen a stoner vagy desert rock létrejötte, csak annyiban kapcsolódik ide, hogy ugyancsak Amerika déli részéhez köthető, de ahogy a neve is mutatja a sivatagi, mexikói határhoz közeli területeken jött létre. Stílus- és korszakalkotó volt ebben a műfajban a Kyuss (utódzenekarai pl. a Queens of the Stone Age, Brant Bjork and the Bros, Fu Manchu), akik kimentek a sivatagba sörrel és könnyűdrogokkal felfegyverkezve és nagyon leegyszerűsített zenét játszottak, basszusládákba dugott mélyre hangolt gitárral. A southern és sludge párhuzam jóval kézenfekvőbb, hiszen a déli mocsárvidékről beszélhetünk földrajzilag. Azonban a sludge (pl. Crowbar), jóval lassabb, komótosabb, doom metal gyökerekkel.

folyt. köv.