Amíg dübörgött a MOHA-buli az A38-on, addig a város másik felén valami egészen más volt készülőben. A „tökéletes káoszt” a német, progos The Ocean és kanadai, hc alapú southern metalt játszó Cancer Bats készítette elő. Az óceánt átsöröztem, de járnak ide eleget, el lehet még csípni őket. A denevéreket hallgatva meg konstatáltam, hogy itt a magyar underground apraja-nagyja, jöttek megnézni mitől döglik a légy…
A rövid átszerelés alatt a WCben előre sopánkodtunk, hogy ha elrontják a hangosítást, akkor egy massza lesz az egész, de szerencsére tévedtünk. Egy electros intró után a húrok közé csaptak, nekünk meg leesett az állunk. A DEP híres a hihetetlenül intenzív bulijairól, miközben a két gitáros tolja a szélsebes, matekos témákat elképesztő precizitással, addig vagy a közönségbe rohannak bele, vagy valamelyik hangfalra másznak fel, csak hogy leugorhassanak olyan magasról, ahonnan én inkább óvatosan másznék le. A ritmusszekcióra sem lehetett panasz, az atomóra pontosság megvolt. Külön vizuális élmény volt a dobos mögé, köré felállított LEDes tükrök és persze hoztak saját, leginkább alulról világítós fénytechnikát.
Azt kell mondjam, egy új Mike Patton van születőben az énekes, Greg Puciato személyében. Karizmatikus, lehengerlő, energikus csávó, vagy a színpadon hergeli a népet, vagy mászókázik valahol, vagy a közönség közé dobja a mikrofont, majd magát, hogy együtt daloljon velük. Teszi mindezt úgy, hogy hozza a „legtorokszaggatóbb” üvöltést és a legtisztább, hátborzongató éneket is.
Setlist-tel nem fárasztanék senkit, az utolsó 3 album dalait nyomták és az összes slágergyanús számot, hogy a barátnők se nagyon unatkozzanak. Mikor Ben Weinman tökig leizzadva letette a gitárt és odaállt a szinti elé, elcsíptem az egyik Biztonságos mormogását: -Mi lesz ez most? Guns’n’Roses? Nem, annál sokkal jobb volt. A csodaszép lírai daloktól kezdve, a matekozáson át, a kismillió témaváltáson keresztül, a legdurvább aprításig megkaptunk mindent, olyanoktól, akik együtt élnek a közönséggel. Ha a színpadra nézel, mint a csimpánzok a ketrec mögött, hihetetlenül precíz és pontos csimpánzok. A világ egyik legjobb koncertzenekara…
Ez a koncertbeszámoló a decemberi papíralapú MOHA-ban jelent meg, kicsit kurtított megoldásban... a MOHA netes felületét itt értitek el, ahol rengeteg érdekes és hasznos cikket is olvashattok.
Ez pedig a stúdió verziója a fenti számnak: