Avagy Kyuss Lives!-ra készülünk (Vol.3-4)

Fogjuk fel ezt a ráhangolódást úgy, mint egy bemelegítést edzés előtt:

5:50 Egy jól eső rapid kullantás az öltöző WC-jében = Fu Manchu

5:54 Sztorizgatás felsétálás közben a medencéhez = QOTSA

5:57 Az ázott kutya szagú köpeny lelátóra helyezése = Hermano

5:59 Néhány alibi karkörzés közben végig gondolni, hogy ma milyen kombinációval lehetne elnyerni a legfájdalmasabb medencébe ugrás díját = Brant Bjork & The Bros

6:00 Nagyra becsült Sanyi 'bá vezényszava: Na kezdjük már el! 400 vegyes, 400 láb...

6:00:10 Medencébe érkezés = Holnap este Pecsa, meglepő módon nem lesz hideg... Sőt mintha homokban úsznánk;) Kyuss Lives!

A mikrofonnál John Garcia...

A pszichedelikus mindenit, azzal a háttérvetítéssel:) (Brant Bjork, aki dalol és penget)

És most átadnám a szót munkatársamnak: Boozefighter, ezer láb büntetést kap, szintidőn kívül úszott... Ilyenkor el lehet mélázgatni:

2006-ot mutatott a falinaptár, egész pontosan egy júniusi napot. Éppen gyak. iv-ről jöttem ki az egyetemen, és gyújtottam rá nem megérdemelt cigarettámra, mikor jött szembe egy ismerős arc. Látásból ismertük már egymást, de hogy mindketten hamarabb befejeztük az írást, mint lehetett volna, így elkezdtünk dumálni. Akkor még hosszú haja volt mindkettőnknek így hamar a zenére terelődött a szó. Kiderült, hogy sok a közös kedvenc, ráadásul zenél is. Miután a basszusgitárt nevezte meg mint hangszert, rögtön felcsillant a szemem, hogy húú csináljunk bandát, jó lesz. Így ismertem meg Szakit, akivel aztán később tényleg zenélgettünk egy ideig, ahol Tökinger próbált dobolni. (remélem idővel folytatjuk a közös csörömpölést – meg a rajongóknak is eleget kell tenni, ugye)

Nálam a southern, stoner, pszichedelikus zenék iránti érdeklődés nagyjából ekkor kezdődött, így nem volt kérdés, hogy 2006. június 16.-án pénteken 19.00 órakor kötelező jelenésünk van az akkor még Marco Polo Clubban a Nyár utcában, ahol Brant bjork és a tesók léptek fel, az előzenekar pedig a magyar Stereochrist. A koncert zseniális volt, tele volt a hely, soha máskor nem láttam annyi embert abban a kis klubban, mint azon a koncerten. Dög meleg volt, olyan füst, hogy kb fél méter volt a látótávolság, és nem dohány, hanem masszív fű szag terjengett a levegőben. Az is beszívott, aki nem akart :D A sört nem volt értelme kikérni, mert mire beért vele az ember a tánctérre megmelegedett, pedig frissen csapolt jéghideg nedűt mértek a pultos lányok.  

Életem top10 koncertjei között ott van ez a buli.

/Tökinger & Boozefighter/

Avagy Kyuss Lives!-ra készülünk (Vol.2)

Na ez az a szám amit mindenki ismer, csak nem tudja, hogy ki az előadó... Legalábbis az én baráti köröm nagy része így van vele... Ez a legismertebb szám a legtöbb példányszámban elkelt lemezről (majdnem egy milla). Talán ezen az albumon volt a legtöbb híresség is: a gyakran koncerten meztelenedő Nick Olvieri (aki vasárnap is itt lesz) basszer társa a ritmusszekcióban ismerős lehet egy-két szemfülesnek. Igen Dave Grohl csörömpöl (anno Nirvana, napjainkban Foo Fighters frontember). A gitáros meg az a Josh Homme, aki nem lesz itt most vasárnap, azonban királynőék itt lesznek máj. 28.-án...

Visszaolvasva "leg" volt ebben a posztban elég, bár én a Kyuss-t sok egyéb zenekar mellett többre becsülöm, mint a QOTSA-t, de ma a poposabb megoldás van soron, hátha több kattintást is eredményez;)

Úgy gondolom, hogy méltánytalanul kevés magyar zene volt eddig a blogon. Pedig vannak igenis színvonalas rock/metál zenekarok kis hazánkban,  akik akár a nemzetközi porondon is simán megállnák a helyüket.

Az egyik ilyen a Freshfabrik. Régóta űzik az ipart, sok tagcsere után nemrég aktivizálták magukat újra.

Az új album ma jelent meg (véletlen egybeesés, hogy pont róluk írok eme szép napon). Ennek a korongnak a beharangozója volt a Stealing the sun. Fogós ének, tökös gitár. Let’s headbang!

Boozefighter

Avagy Kyuss Lives!-ra készülünk (Vol.1)

Vasárnap lesz a stoner ünnep a PeCsában (hiszen az első helyszín, a Gödör kicsinek bizonyult). Itt lesz a Kyuss 3/4-e, Josh Homme - a Queens of the Stone Age frontembere - kimarad a buliból. A koncertre való ráhangolódás most nem a fellépők bemutatásával telik, hanem az utód zenekarok, projektek néhány nótájával.

Szóval a '97-es Fu manchu albumról szól a nóta, itt a jó öreg Brant Bjork püföli a bőröket. A stílus skatulyájának ékes példája, élvezhető videóval. Nem szaporítom a szót, hallgassátok/nézzétek meg! Többet ér, mint az én bármilyen "promo" dumám, nekem megvan a jegyem, ha nektek jut még, nosza vegyétek meg:)

A Kyuss énekesével itt olvashattok egy korrekt interjút. Juhász Edina virtuális tollából, hiába lánggitár, jól sikerült:)

A múltkori jazz-poszt után aggódó szülők halmoztak el levelekkel. Lényegüket tekintve ugyanazzal a problémával fordultak felém: lelkes jazz-rajongók, ám sajnos (többnyire néhány éves) csemetéik egyelőre nem fogékonyak a zene eme esszenciális stílusára. Ez nagy fájdalommal tölti el szívüket, hiszen szeretnék, ha gyermekeik igazi értékeken alapuló kultúrában részesülhetnének...

Nos, örömömre szolgál, hogy jó hírrel szolgálhatok nekik! Nem kellett sokat törnöm a fejemet, hiszen a korai jazz-nevelést már évtizedek óta kitalálták Amerikában. Az alábbi filmek akkoriban milliókat tereltek a helyes zenei útra és ez most sem lehet másként!! Következzék hát az amerikai Kodály-módszerként is emlegetett rajzfilm, alias Tom és Jerry!!

Tehát a szülői teendő csupán ennyi:

1. Ültesse gyermekét a monitor/tv képernyő elé!

2. Szükség esetén szíjazza le! (ha szökési kísérlet már nem várható, a lekötözés elhagyható)

3. Indítsa el az alábbi videók egyikét!

4. Ismételje meg amíg, nincsenek jól látható jelei a jazz-életérzés elsajátításának! (pl: ütemes lábdobogás, térdcsapkodás, "zongorázás", felszabadult kurjongatás...)

A filmkészítők ügyeltek arra is, hogy a macska és az egérkedvelők igényeit egyaránt kielégítsék!

Íme az első (egér-szimpatizánsoknak):

Kicsit brutális lett a végkifejlet, de valamelyest megérthető szegény Tom reakciója, dixieland-et ilyen töménységben elviselni...mindenesetre aggályos!! :D De nem hagyta ám ennyiben! A felgyógyulása után csak a megfelelő alkalomra várt, hogy visszavághasson, egy orbitális jazz-partyval! Éljenek a macskák!:

És, hogy az egyenjogúság semmilyen csorbát ne szenvedjen, a film készítői később átplasztikázták a főszereplő hölgyet:

A végén megemlékezvén a zeneszerzőkről: Carl Brandt, Scott Bradley. Szép munka volt fiúk!!

Szóval van ez a nemzeti ünnepünk: kávézóban gyüli, szavalgatás múzeum előtt stb stb. Az érdemi részt, meg Pozsonyban már elvégezték... Hidegen hagy, hiszen ma van Édesanyám születésnapja!

Kis lurkóként, rengeteget hallgattunk a kocsiban ülve, miközben száguldoztunk a libatanya környékén. Akkor is Ő választott zenét, ma is sokszor, hiába vezetek már én egy ideje:) Lényeg a lényeg, ezzel a számmal szeretnék sok boldog születésnapot kívánni, annak akinek a legtöbbet köszönhetek az életben, az Édesanyámnak!

és egy élő felvétel is, itt kicsit karcosan énekel Bonnie:

Múlt héten fent voltam a MoPa főhadiszállásán (igen, ez az ordenáré nagy reklám helye...:) és beraktak egy kis muzsikát... Hallgatom, hallgatom...töröm a fejem... Sehogy sem jöttem rá ki az előadó, de nagyon ismerős volt... Azt tudtam, hogy a Sepultura feldolgozta ezt a számot... Végül megkaptam a megoldást: Massive Attack! Áháááá! Mint tudjuk, nem én vagyok a világ legnagyobb szeletelőgépe (ill. a MA se egy Sterbi...:), de háttérben felőlem szólhat órákon át. Kellemes kis nóta ez is. Most eldönthetitek melyik a jobb: az eredeti, vagy a feldolgozás. Ugyebár kevés jól sikerült feldolgozást ismerünk, a Sepu meg ma már úgy szar, ahogy van, de ezt szerintem eltalálták. Vagy, ha akarták se tudták volna elbaltázni... Ha ti tudtok olyan számot feldolgozva, ami jobb, mint az eredeti írjátok meg kommentben;)

Massive Attack:

Sepultura:

Ha már egy elvesztett kártyaparti után dühből és egyéb frusztrációk okán lelövöd a csajodat, de magadat nincs merszed, feltétlenül állj tovább garázdálkodni... Avagy a kisfilmünk 3. része. Az első és második rész itt.

Gondolom mindenki tűkön ül, mi lesz ennek a vége??? A befejező 4. részt a jövő héten láthatjátok! Ésszerű garázdálkodásban gazdag, kellemes hétvégét kívánok mindenkinek;)

A hétfői poszt folytatása. Szóval előbb érdemes azt megnéznetek, ha nem tettétek volna. Csak, hogy értsétek miért került elő az a pisztoly:) A mai rész pedig azt mutatja be, kiből mit vált ki egy megnyert ill. elvesztett pókerjátszma... Játékfüggőknek külön ajánlom;)

Remélem a függőknek nem az a tanulság, hogy ha nyersz pókeren, akkor az asszonyt is jól... elkaphatod, mikor hazaérsz:) Folyt. köv.;)