Kedves Balázs!

Remélem jól sikerült a tegnap este az A38-on Cavanagh mester előtt, sajnos ez a nőnapi akusztikus buli kimaradt, de majd legközelebb... Azonban nem elsősorban ezért írok, hanem hogy nem tetszésemet fejezzem ki a múlt hétfői Vásárhelyi kolis fellépés kapcsán. Hagytam magamnak időt, hogy normálisan ki tudjam fejezni magam...

Véleményem szerint vállalhatatlan voltál:) Már az Irie Rock Trio koncertje alatt a radiátorba csimpaszkodva próbáltál valamit nagyon magyarázni egy lurkónak... Az mindegy, milyen okosra iszod magad fellépés előtt... Az már viszont nem, ahogy a színpadon viselkedsz. A múltkori posztban említettem, hogy szeretsz maflaságokat beszélni. A vicces frontemberrel sosincs baj, de te elővetted a fürdős kurva megoldást. Oké, ingyen buli volt egy kollégium aljában, de szerintem, néhány dolgot mindig tarts szem előtt:

1. Tiszteld a közönségedet azzal, hogy nem rinyálod végig a koncertet, mert nem hallod magadat a kontrollban! Mi nem ezért megyünk le a koncertre, hanem, hogy élvezzük a zenéteket. Mások is elmondták már, ugyanazzal a technikával az előzenekaroknak nem volt semmi bajuk...

2. Tartsd szem előtt, hogy a szervezők, hangosítók mindent megtettek azért, hogy megoldják a problémádat! Max. nem sikerült... Voltam Testament koncerten, ahol 3szor elment az áram. Ők egy pillanatra sem álltak meg, sőt ha dúdoltad magadban a dalt és visszajött az áram, takra ott tartottak, ahol kellett. És egy pillanatig nem tették szóvá, hogy ez para....

3. Tiszteld a zenésztársaidat, hogy a maximumot adod, hiszen ők beleadtak apait-anyait! Én lehet elküldtelek volna a picsába a helyükben...

Remélem ezt építő kritikának veszed és nem sértődsz meg. Szeretem a zenéteket, remélem sok jó koncerteteken ott lehetek és sok kiváló albumot tesztek majd le az asztalra. Ne válj Axl Rose-á, esetleg, ne idd magad pöcsrépára, max. koncert után!:) Hogy oldjam a feszültséget: egy videó Oroszországból, a gitáros csak kicsit túlszólózta magát és lásd mit kapott érte... Képzeld mi történhetett volna veled?!:)

Tökinger - hatalmas Turbo rajongó:)

Elhunyt Mike Starr, az Alice in chains volt basszusgitárosa. 44 éves volt.

Reggeli kávézás közben olvastam a hírt.

Az AIC-t csak a legutóbbi albumukkal ismertem meg, bár azóta a best of lemezük (Greatest Hits – 2001; zseniális borító) állandó vendége a telefonomnak.

Az banda messze a legmetálosabb a grunge színtéren. Nem egy Nirvana féle kicsit mókásabb, ugrálósabb grunge, hanem a headbangelős fajta. Sok torzított gitár, röfögő basszus, feszes dob.

Starr utolsó stúdió albuma az AIC-vel a Dirt volt 1992-ben, melynek a záró száma a Would. Kellemes basszus témával indít a nóta, erre épül fel a gitár, de a végig a 4 húros viszi előre a dalt.

R.I.P. Mike Starr (1966 – 2011)

(Sajnálom, hogy ilyen okból írtam először az AIC-ről, egy vidámabb poszttal szerettem volna ajánlani a zenekart Nektek a közeljövőben, de az idő átírta a számításaimat.)

Boozefighter

Új zenei vizekre evezünk nőnap alkalmából :)

Gretchen Wilson amerikai country énekesnő 2004-ben debütált a Redneck woman nótájával, amiért kapott egy Grammyt és a Billboard country listáját is vezette 5 héten keresztül.

Vidám kis nóta, egy redneck nőtől a redneck nőknek. Szerintem inkább az igazi nőknek.

„I ain't never
Been the barbie doll type
No I can't swig that sweet champagne
I'd rather drink beer all night…

…And still look sexy
Just as sexy
As those models on TV
No I don't need no designer tag to make my man want me
You might think I'm trashy
A little too hard core
But get in my neck of the woods
I'm just the girl next door…”

A refrénben van egy sor : Let me get a big "Hell Yeah" from the redneck girls like me!

Ha úgy érzitek van bennetek valami közös Gretchennel, kiáltsatok egy Hell yeah-t.

Aki pedig rám köszön a BKVn, egyetemen, utcán, kocsmában, koncerten, telefonon, skypeon, akárhol egy nagy hellyeah-vel, tudni fogom, hogy olvassa a blogot, és hűségét egy NapiLaci pólóval jutalmazzuk, már ha egyszer készen lesznek. :P (Ugye Töki?)

Boozefigter

Update: A kihúzás azért lett, mert Töki hamarabb kért meg titeket hasonló dologra :)

Nyugika van lányok! A Zoltánok mellett titeket is ünneplünk...;)

Szóval nőnap, ehhez természetesen egy női frontember a legmegfelelőbb ajándék. Angela Gossow orgánuma majdnem olyan, mint Etta James-é:) Kicsit talán karcosabb, de csak egy pindurit:) Szóval aki még nem hallott Arch Enemy-t az talán rá fog csodálkozni, hogy a hölgy miket présel ki magából... És ti, az emancipált gyengébb nem tagjai, üvöltsétek Angela-val: We Will Rise!!!!

Isten éltesse a Nőket! Ez alkalomból úgy gondoltam vigyék el ők, a nők a balhét. Következik az első párbaj, azaz variációk egy témára!! (taps, ováció) A választott dal az „At Last” 1941-ben íródott egy 1942-es amcsi musical filmhez (wikipédia:), Etta James adta elő először. Számomra az tette emlékezetessé, hogy egy embertelen nu jazz válogatásalbum (asszem valami Espresso Cafe Lounge vagy Night Vibe volt a címe..? Bassil segíts!!) záró száma volt, ami eléggé szíven ütött akkor a 72-es buszon, Budatej felé félúton…Egyrészt, hogy elektronikus kontextusba mertek csempészni egy kis klasszikus lírát, tisztelegvén a múlt nagyjai előtt. Másrészt a zene hatására azonnal szerelmes álmokat kezdtem szőni, de nőnemű utastárs hiányában rózsaszín vágy-fonalaim tétován bolyongtak az éterben, pedig biz’ Isten azonnal rávetettem volna a hurkot…:) Ám nem kívánom sors-epizódóm dagasztásával unalomba hajtani a nyájas olvasót.

Természetesen az „alaphang” nem maradhatott ki, őt soron kívül beválogattam. Következzék a legendás R 'n B énekes Etta James! (Egyéb elfoglaltsága miatt élőben nem tudott fellépni, de megdobott minket egy stúdió-felvétellel az aranykorból)

Most tartsunk egy lélegzetnyi szünetet, majd hallgassuk meg Beyoncé Giselle Knowles kisasszonyt, aki még egy hajbongyorítót is bevetett az azonosulás kedvéért… de minek beszélek amikor egy szépség vállalta a konferálást helyettem?:

Hát úgy látszik a nézőséget azért bevállalta Etus izé.. Etta…de ezen nincs idő leakadni, meglátjuk, hogy a soron következő kanadai kihívót meghatja-e ez a fajta pártoskodás. Hölgyeim és uraim: Celine Dion!

Ahogy stohl buci mondaná: amindenit, amindenit! Celine egész rajongótáborát beizzította a támogatás érdekében! Bizony, így még a feliratozást is megbocsáthatóvá tette…

De most valaki egészen más: a nő akinek hangja erejéhez egy Airbus felbőgő motorja hasonlítható. A vadállat, alias Christina Aguilera!!

Ééééés… ebben a pillanatban elindult a szavazás, ne tartsátok vissza magatokat! Döntsetek!!! Ki vigye haza a nőnapi arany-hóvirág serleget!? SZAVAZZATOK. SZAVAZZATOK? SZAVAZZATOK!

Kézcsók a Hölgyeknek!

Egy párbeszéd nélküli rövidfilm aláfestő zenéje. Nincsen veszett hajlóbálás, húrok pengetésének közelről mutatása, mikrofonba kajabálás... Tehát a szokásos rock klipek sablonos baromságai hiányoznak (már akinek:)... Van azonban faja operatőri munka, mimikán alapuló színészi játék. Igényes, minőségi felvétel. Az is élvezettel nézheti, aki van olyan balga, hogy nem szereti ezt a zenét. Míg nézi, úgyis a fülbemászó dallamok magukkal ragadják;)

És a film itt nem ér véget...Folytatása hamarosan következik!!!

Sorozatokat nézni jó. Na nem feltétlen azokra gondolok, amik a magyar csatornákon mennek szinkronnal, hanem amiket külföldi adók játszanak. Nagyon hasznos nyelvtanulás szempontjából; felirattal vagy felirat nélkül is rengeteget lehet tanulni belőle. Javul a kiejtés, csak aztán nehogy az állásinterjún a hallott szlenget kezdje el használni az ember. Másrészt nagyon jó zenéket tudnak összeválogatni bizonyos részekhez, jelenetekhez.

A Tantricot is így ismertem meg. A The Shield (itthon Kemény zsaruk néven futott bődületesen rossz szinkronnal) című sorozat egyik része indított a Breakdown című nótával. Az alávágott jelenetre már egyáltalán nem emlékszem, de a zene dallama azóta is a fülemben van.

Boozefighter

U.I.:  Holnap nemzetközi nőnap lesz, ezért a hölgy olvasóknak egy rendhagyó poszttal készültem :) Stay tuned!

Ó, nem erőltetem én a „nyugis” zenét!! Sőt, utálom a posványos, közömbös zenét, csak hát kinek a pad kinek a padka ugyebár…de még mielőtt magaslatokba repülnék: feladatom van!! Korábbi posztunkhoz tartozó játék egy hónapos megfejtési ideje lejárt. Megannyi helyes választ beküldők közül közjegyzővel hiteltelenített bizottságunk „Tökinger” nevű kedves játékosunkat sorsolta ki, aki sasszemmel szúrta ki a szolidan cigarettázó Nicola Contét a bal alsó sarokban. Mivel a lefolytatott vizsgálat során nem merült föl a játékból kizáró ok (a belterjességi összeférhetetlenségen kívül) mai napon átnyújtom a nyereményét, mely a fokozódó nyugati helyzet miatt a Disneyland-i utazás helyett egy személyreszabott zeneajánlóban testesül meg. ÍME:

JÓSZÍVVEL AJÁNLOM TÖKINGERNEK A KÖVETKEZŐ SZÁMOT! SZÓLJON HÁT A FRANCIA, HEGEDŰS, KALAPOS, ŐRÜLT ELŐADÓ (CHAPELIER FOU) ELŐADÁSÁBAN A „DARLING DARLING DARLING” CSAK ITT ÉS CSAK MOST!!:D

Tökingernek még hétfőre ígértem egy posztot, de egyéb teendőim mellett nem tudtam feltölteni. És időközben úgy döntöttem, hogy az csak a jövő héten fog megjelenni.

De hogy addig se maradjatok hallgatnivaló nélkül kaptok egy kis súlyt az arcotokba. Zedzonenak pedig üzenem, hogy lesz majd nyugis zene is, de nem most :D

 Ha egy pankrátor mikrofont ragad, abból sok jó nem sülhet ki. Főleg ha színpadra is áll és nem csak a ringben nyomatja a shit talkot. Chris Jericho maga mellé verbuválta a Stuck Mojo ¾-ét akik köztudottan nagy pankráció fanok (Megj.: a gitárosnak a régi felesége is pantrátor - a szerk.), és kiadtak  4 albumot meg egy koncertlemezt.  Az utolsó 2010-es Chasing the grail című korongon hallható a Let the madness begin nóta, ami szerintem messze a legbulizósabb, ugrálósabb tétel az eddigi szerzeményeik közül. Legyen ez a hétvégi őrület indítása!

Boozefighter

Két napja adták át a Fonogram díjakat... Kérdés, hogy mennyire kell az ilyen díjazásokat komolyan venni (legyen az hazai vagy akár külföldi)? Bevallom én nem tulajdonítok nekik, túl nagy jelentőséget, főleg azok után, hogy tavaly az idoru nyerte a hazai hard rock ill. metal album kategóriát és SP volt az év hazai felfedezettje...

Ettől függetlenül én ezúton szeretnék gratulálni a Bin-Jip zenekarnak és külön Gyémánt Bálint barátomnak, hiszen ők nyertek az év hazai alternatív albuma kategóriában!!! Folytatva a fenti gondolat menetet, nekem tök mindegy, hogy ők nyertek vagy sem. Nekem az százszor fontosabb, hogy egy gimis barátom olyan szinten játszik amin és olyan olyan jó zenét csinál, mint pl. a Bin-Jip. Persze, minden elismerés elismerés (közhely 3000:), de ha nem nyertek volna én akkor is büszke lennék rá!;) És biztosan tudom, hogy nu-jazz felelős szerkesztő kollegám (zedzone) is csipázza őket, így a napilaci 3 tagú legénysége nevében gratulálunk! Találkozunk egy koncertjükön!