Pont egy hónappal ezelőtt írtam egy erősen belekullantok a világba posztot egy nagyon rövid, előző esti élmény beszámolóval egybekötve... Mostanság pozitív hangulat uralkodik a főszerkesztőségben, robog a szekér is, megjártuk a Subbát is;)
Az akkori posztból kimaradt, hogy a Gödörben söröztünk egy sráccal, nyilván szóba került a blog is, Ő meg előkapott egy CD-t, hogy: Tessék ma csináltam egy demot, hallgasd meg és véleményezd! Én ennek most eleget teszek:
Nem az én asztalom a hip-hop vagy rap, így majdhogynem kívülálló értékelés lesz. Kavics /ez a művészneve a fiatalembernek/ fizimiskája alapján nem vártam egy faszpörgettyűs punetti gyalázós, de menő a verdám, bejárhatatlanul nagy a pecóm, orbitális medencével szövegvilágot és hihetetlenül izmos lábakon álló emberismeretem beigazolódott:D East Coast megközelítésű, olyan szinten pozitív hangvételű szövegek, hogy már szinte fáj...:D Hála istennek nem is Fluoreszkáló Tomika és még a ritmust is tartja...
Ha szar a kedved, hallgasd meg! Ha nem, akkor is! Remélem összefutok még Kaviccsal egy szénsavas 4-5 alkoholszázalék körüli üdítőre és meghív a legközelebbi fellépésére, ahol napilacis pólóban veszít majd...ehe-ehe...;)
Úgy csinálok mintha olvasott embör lennék: "Mondottam ember, küzdj és bízva bízzál!" - Madách koma után szabadon...
Attól függetlenül - hogy pont nem érdekel - tudom, miért nem dolgoznak ma az emberek. Eljött az a szentlélek is, ami miatt szentháromság a szentháromság... Vagy valami ilyesmi...:) Köszönöm a pénteki emlékeztetőt boozefighter-nek, talán nem felejtem el jövő ilyenkorra;)
Mielőtt még teljesen bealszik a blog, rittyentek valami zenét felpörgetés gyanánt. Péntek lévén a jól bevált "disco-party-heaven" válogatásomból szemezgettem. És ezt szemeltem ki. Jó kis drum&bass, latin alapokra építve, ellentmondást nem tűrő stílusban. A teljes élvezet kedvéért érdemes felpöckölnötök a mélynyomót! Amúgy a szám különösen alkalmas felvonuló zenének tunning BMW-s 
Néztétek anno a Maffiózók című HBO-s tv-sorozatot?
Jó pár éve már, hogy éppen könyékig túrtam a netbe bele valami friss zene után kutatva, kezdtem ugyanis kissé megcsömörleni attól, hogy állandóan Meshuggah-t hallgatok, ami – bár tényleg zseniális és azóta is rendszeres vendége a lejátszómnak – azért valljuk be, néha kicsit túl tömör muzsika és vágyik az ember néhanapján valami könnyedebbre is, nem csak az állandó köbkilométernyi betonkockás agytekervénypasszírra, amibe egy idő után nomen est omen tényleg beleőrül. Emlékszem, vizsgaidőszak véghajrája volt, dőlt rám a szippantós kocsi és annak tartalma, úgyhogy bármit bevetettem, csak ne kelljen képletek képét képkeretbe helyeznem a fejemben. Na ekkor jutottam el a csakbenn blogra, és sikerült belefutnom a Cloudkicker nevezetű valamibe. Nem írtak rosszat róla, de ezenkívül annyit tudtam, hogy matek, instrumentál és dallamos. Nosza, a puding próbája az evés, leszedtem. Finoman szólva nem csalódtam, olyannyira, hogy azóta egyik legnagyobb kedvencemmé vált ennek a Ben Sharp nevezetű úrnak a zenéje. Igen, egyszemélyes projectről van szó, Ben barátunk igazi multifunkciós júzerként egymaga játssza föl az összes hangszert. Mondjuk a fizimiskája alapján egyértelműen Jens Kidmanra hajaz, már ha lenne haja, de ez igazából lényegtelen is.
Avagy nincs mása, csak a másé…avagy ahogy rázendít: „valami nem sikerült”.:)) Na jó azért annyira nem borzasztó a dolog. Csak tegnap rábukkantam az alábbi számra. Meghallgattam, miért ne? És azonnal elöntötte a deja vu az agyamat, mintha már hallottam volna ezt, vagy ilyet. Nem kellett sokáig kutatni a fejemben (és a youtube-on) hamar ráakadtam a dalnak két testvérkéjére.
Ma visszatérnék ahhoz a gondolathoz, hogy nem feltétlenül kell mindig arra asszociálni, hogy ha fémzene, akkor az biztos anyaszomorító is. Erre a legjobb bizonyíték talán a lejjebb található 
Tudjátok, hol lehet vasárnapi ebédfőzéshez legjobb zenét találni? (Leszámítva természetesen a „Jó ebédhez szól a nótát”, középhullámon minden nap félegytől egyig.)
