Nem sok olyan zenekar van az életemben, aminek a koncertjére nem elsősorban a zene, hanem a hangulat miatt járok. A Budapest Bár nagyon ilyen!
A zenészek profik, ez nem is kérdéses, csak úgy dől belőlük a zenei alázat. Mindenki pontosan tudja, mit mikor és mennyit kell játszani, emiatt lesz a Budapest Bár szolid, elegáns és a végletekig igényes. Amikor Kiss Tibi és Németh Juci megjelent a színpadon, mindenki örjöngött, de sztem Farkas Róbert hegedűszólója (aki nem mellesleg a 100 Tagú Cigányzenekar vezető prímása) sokkal többet ért és sokkal messzebbre vitt. Azt hiszem, nem vagyunk sokan, akik nem az „underground celebek” miatt látogatjuk a koncerteket, hanem az elképesztően profi (Zeneakadémia végzettséggel rendelkező) muzsikusok miatt. Ők a zenekar lelke akik garantálják, hogy a hangulat ne bazári hanem kávéházi legyen.
Az én nagypapám színészember volt, a 30as-40es években tevékenykedett Budapesten, mondhatni egy békebeli hippi, aki bárról bárra járva abszintozott és pezsgőzött (az akkori sör és pálinka). Minden, amit elmesélt azokról az időkről, a könnyűvérű dizőzök, a gyártulajdonosok csalfa feleségei, tökéletesen egybevág azzal a zenével és hangulattal, amit a Budapest Bár prezentál.
Jegyet szerezni a koncertekre majdnem lehetetlen, de próbálok legközelebb is ott lenni.
Ma este a Goldmann György téren Subscribe koncert lesz. Punktum.
Már javában tart a vonulási időszak. Mondhatnám, hogy a vadludaké, de azért én nem illetném ilyen degradáló jelzővel embertársainkat. A nagy tavaszi-nyári vonulásról beszélek, ami megfigyelhető a sűrűbben lakott települések promenádjain. (Persze lehet vonulni Kőbányán is, csak a közönség nem biztos, hogy jól reagálja le.) Csak, hogy egyértelmű legyek: a vonulás= „Kicsinosított, jól (vagy alul) öltözött nők és férfiak feltűnő gyalogos közlekedése forgalmas közterületeken. A vonulás nem feltétlen elsődleges cél, egyeseknél (akiket külső megjelenésük általában (jogtalan) büszkeséggel tölti el) egyszerű járuléka a valahonnan valahová igyekvésnek. A tudatos vonulóknál a vonulás maga a cél, nincsen határozott útvonaluk, a lényeg a minél szélesebb közönség megnyerése, nem kizárva a párszerzés lehetőségét sem. Vigyázat! Nem tévesztendő össze a holdkóros, tévelygő korzózókkal, akik csupán agyszellőztetés érdekében koptatják a város köveit!”
Örülök, hogy tovább vitték a "hagyományokat" Körmiék, hiszen ez az igazi ungabunga ugrabugra!!! Be is ugrott egy kis sztori: tavalyi Szigetes Ill Nino-ra elcibáltam Bővíz barátomat, akinek annyira bejött a latinos tribal metal zsiványság /gyengébbek kedvéért a mai zene is valami hasonló/, hogy szétpattogta a lába alatt lévő faszerkezetet:) El is rakott farzsebbe emlékül egy hordozható méretű deszkát, amit emlékeim szerint meg is csócsáltam... Bár nem voltam szomjas akkor sem... Remélem azóta is ott figyel a polcodon az emlék Fecókám!:)
Egész úton idefelé azon gondolkodám, mivel lepjem közönségem/ meg nyár első napján… Na jó maradok a prózánál.:)) Szóval gondolkodtam mivel emlékezhetnék meg a mai jeles napról? Olyan sokat nem kellett töprengenem, Leánykától Hengermajomig megfongant az ötlet. (Ezzel jól elárultam, hogy káposztásmegyeren lakom.;)
A királynő után jöjjön a rohadás királya...;)
Főszerkesztői engedély alapján tovább folytatom a személyeskedéstől nem mentes irka-firkálást. Szerintem ugyanis a zene minden valamire való embert mélységében képes megérinteni, alakítani. Így képtelenségnek tartom egy-egy zenemű iránti személyes rajongásomat a személytelenség hangján megszólaltatni. Különben is: ha az ember a bőrét adja, ne csak a hátsóját ajánlja fel, nyúzzák meg egészen…:)
