Az elmúlt percekben időszakban megkerestek bizonyos szerkesztői körök, hatalmi csoportosulások és megpróbáltak ajánlani zenét amit ajánlhatnék... Nagy volt a kísértés, de büszkén jelentem, sikerült ellen állnom! Életem árán is kiállok azért amire felesküdtem: a spontán zene-hirdetés mellett!! :) 

A következő dal a hét elején mérgezett meg, napokon keresztül fogva tartott, lázálmomat tette emlékezetesen szörnyűvé... Most különösen illik a rusnya, lombhullajtó időhöz és a nyomasztó fejfájásomhoz.

A svájci születésű, francia anyanyelvű Erik Truffaz nu jazzben járatosak számára bizonyára nem ismeretlen név. Trombitajátéka és tébolyult jazz fúziói tették elismertté. Sok mindenbe belekontárkodott az évek során, ahogy Malia 2002-es debüt-albumának címadó dalába (melyben a sárga nárciszmezők elveszejtése felett sopánkodik kesereg és kéret szerelmét hogy jöjjön vissza) is szépen beletrombitál. A dalt amúgy a nagyszerű Erotic Lounge (Delux Edition 2003) albumról ismerem, mely kiválóan alkalmas délutáni kakaózáshoz, esetleg kihűlt házasságok helyrepofozásához is segítséget nyújt.

Ja, tudtátok honnan származik Malia? Nos, Afrikai fülcimpáján található egy ország, mely első három betűje megegyezik az énekesnő nevének első három betűjével és nagyon szép tarka sügérek laknak ott egy hatalmas tóban. Helyes megfejtők között tarka sügér-kupont NapiLaci Matricát sorsolunk ki!:)

Aki kevesebb rózsaszín szívet és párocskát szeretne nézni, íme egy pusztán virágokkal operáló videó:

Szép hétvégét, jó punnyadást mindenkinek!

Ha már Tökinger kitalálta, hogy Clutch hetet tartunk a blogon akkor már én sem maradok ki a jóból. Véletlenül pont pár hete másoltam fel a Blast Tyrant lemezt a telefonomra, és ha az mp3-at karcosra lehetne hallgatni, mint a régi bakelit lemezeket, akkor tuti hogy egy új példányt kéne beszerezzek az albumból és egy új tűt kellene vegyek a lejátszóba. Persze az MP3nak megvannak azok az előnyei, hogy 1 számot nyugodtan berakhat ismétlésre az ember, és csak azon pöröghet napestig. Velem ez volt, melóba menet nem is tudom hányszor ment végig a Profits of doom :)

Boozefighter

A helyzet súlyosságára való tekintettel engedtessék meg egy kis személyeskedés.

A bejegyzésem első részét küldöm drága, új bérlőmnek, akinek családja a Viral gastroenteritis kialakításában jeleskedik generációk óta. Ezúton gratulálok neki a sikeres terror-cselekedet tökéletes időzítéséért: egy időre elvette a kedvem egy kiváló curry-vacsorától. Az viszont megbocsáthatatlan, hogy mozgásképtelenné tett, pont amikor csúcs-találkozóra voltam hivatalos egy bájos hölgy születésnapja alkalmából. Ezért a következő videót küldöm a fent említett mikro-méretű kis köcsögnek (és ezt veheti fenyegetésnek):

Gondolkodtam a dolgon: természetesen nem fogok vele együtt a sírba szállni. Inkább a jól bevált biológiai fegyver bevetésére készülök...!

A hölgynek pedig küldöm sok szeretettel az alábbi klasszikust:

És az alábbit, mert előadóit és mondanivalóját tekintve is passzolnak.Sőt az előadó neve is tökéletesen passzol!!! :) 

Pusszancs! (ezt ne vegye mindenki magára!;)

A tegnapi hihetetlenül sikeres nap után meghoztam azt a döntést, hogy a héten tőlem nem várható emberevő zene. Lehetséges, hogy Zedzone valami fejledarálós bossa nova-val áll elő vagy Boozefighter elővesz egy AC/DC feldolgozást a Six Feet Under-től... Netalántán a többi posztoló is felébred /lassan ki kell őket rúgni a picsába, nem dolgoznak, csak a pénzt szedik ki...:D/

A döntésem okai:

1. hogy, meglepő módon a lájtosabb zenék valahogy mindig több lájkot kapnak. Amit persze, a facebook csodával határos módon néhány nap után mindig eltűntet. Ilyenkor a szívem is meghasad, de kemény világban élünk ugyebár:D

2. hogy november 3. Bécsben fellép a Clutch és ha a gázolaj istene is úgy akarja, ott leszünk.

3. hogy a koncerttől függetlenül a Clutch egy zseniális zenekar, megérdemelnek majd' egy egész hetet. Gyengébbek kedvéért: mivel kedd van, ezért kell egyből kettesbe rakni;)

Jómagam 2005-ben ismertem meg a bandát. Ez volt az egyetlen év '99 óta, hogy nem léphettem át Gerendai Karcsi bá, folyton nulla haszonnal végződő cirkuszának bejáratát Budán, mivel épp Máltán próbáltam magamba szippantani az angol nyelvet. Ha külföldön járok, felkeresek egy újságárust és megveszem az ottani metal hammert kíváncsiságból. Volt, hogy egy szputnyik nyelvűvel lettem gazdagabb, azonban érdekes módon nincs máltai fém kalapács, az angolt importálják /ahogy kb. minden mást is importálniuk kell/. Na ehhez a laphoz, járt egy dvd, friss klipekkel. Igen, nálunk megelégszenek azzal, hogy az adott laphoz hozzácsapnak pl. egy dalriada lemezt...Phejjj:(

Ezen a dvdn volt rajta a Clutch Burning Beard című számához tartozó klip a Robot Hive / Exodus albumról. Nem árulom el, miről szól a klip, max annyit, hogy a szakáll égni fog. Tessék megnézni, ötletes és szórakoztató. A zene meg zseniális. Mára legyen ennyi elég, hosszú a hét és úgysem szerettek ti olvasni...;)

Ma nagyon termékenyek vagyunk, itt a 3. poszt is. Úgysem akartok dolgozni szerintem... Boozefighter favágása és Zedzone elszállása után én nem merek ma berakni emberevő zenét. Tökéletes alkalom, egyrészt, hogy kiegészítsem a többieket, másrészt bemutassak egy olyan zenekart, amit ha nem megyek le nyáron Miskolcra a Gyár Fesztre, könnyen lehet, hogy nem ismerek meg. Meséltem a Stubborn-ös kópékról, akik a kempingben mögöttünk sátraztak. Mellettünk meg 3 napijegyes koma vert tanyát, hogy láthassák a Skindredet (többek között). Ő velük is könnyen megoldottuk a cimbilimbizést... Bélának megvan a telefonszáma, a randi még nem jött össze:D, Lalinak csudaszép Ladája, Mártonnak meg "nem kell többé gravitáció"... Vagyis a No More Gravity nevű formációban csörömpöl. Az önskatulyázásuk rock-hip-hop, szerintem egész jól lefedi a valóságot. Hallgassátok/nézzétek meg a próbatermi klipjüket, lájkoljátok a fb oldalukat, töltsétek le a dalcsokrukat és gyertek el október 14. a Stubborn koncertre, ahol remélhetőleg a 3 napijegyes koma is megkóstolja újfent az árpalevet.

Valamiért igencsak időszűkében vagyok mostanában, így nem tudok nektek annyi zenét ajánlani mint amennyit szeretnék. De hát ez van, talán nem fogtok a Dunába ugrani vagy eret vágni magatokon, mert nem írtam posztot.

Az elmúlt pár hétben mindenesetre a legtöbb zenei oldal azon pörgött, hogy kijött a Guns Use your illusion dupla lemeze, vagy hogy kijött a Nevermind a Nirvanatól. Persze mindkét lemez zseniális a maga műfajában, jómagam is rongyosra hallgattam mindkettőt. Pont ezért kortárs zenekartól mutatok be nektek egy jó kis hardrock/blues nótát.
A Jackyl 1990-ben alakult. Semmi extrát nem nyújtottak a többi korabeli bandához képest Hacsak azt nem vesszük, hogy a láncfűrész igencsak fontos szerepet tölt be a zenéjükben. (Apropó, a hétvégén volt a Hangfoglalás hangszerkiállítás. Volt esetleg valaki közületek? Én idén először nem voltam, pedig minden évben ott voltam eddig...)
A '92-es debutáló lemezükön volt rajta ez a jó kis alap bluesra épülő nóta a favágókról. És bár a zenekar azóta is aktív, igazán szerintem csak ez a számuk híres, a többi felejtős.



Mivel úgyis itt az ősz, vegyétek elő a kockás flanel inget, csapjatok egy kötött sapkát a fejetekre és irány fát vágni. Jó kis testmozgás a kocsmában sörözgetés helyett.

Boozefighter

Hétfőn volt egy szavazás arról, hogy Nagy Lebowski-s, vagy Harry Potter-es filmhét legyen. Nos az állás, döntetlen, csak, közben eltelt a hét is. Annak a két bénabélának, aki Harry-re szavazott küldeném, az alábbi dalt: /Meg sem kell hallgatni/

Hiába remix, még így is szar... Jó, vannak előítéleteim a Potter mizériával kapcsolatban. De ha megint belenyúltam a dubstep bödönbe, kikukázok valami jobbat. Demented Dimensions. Tőle már volt egy nóta, most itt egy feldolgozás, vagy remix, vagy hívjátok, ahogy akarjátok. Kellemesen beteg:

Az eredeti dal még abból az érából való, mikor suli után hazaérve egyből kapcsoltátok be a zenetv-t. Vagy inkább egy játszótéren söröztetek. Fene tudja a közönség szokásait....;) Deftones, ülve, sörözve fogyasztható volt idén a Szigeten Haunted után. Boldog aranypénteket mindenkinek újfent!!!

Imádom a suttyóságot!!! Akár zenében, akár élőben /azt csak akkor ha vicces is/... Annyit beszéltem már a Maylene-ről hogy csuhaj /0,1,2,3/, így most inkább az új albumra koncentrálok. Ki kell jelenteni, hogy még mindig van tökük Dallas-éknak, ahogy azt egy korábbi okosodásom során pedzegettem... De tényleg nem annyira szőrös már az a zacsi... A mostani bagázs Taylor mellett nem hozza azokat a tökönrugós riffeket. /4 lemez alatt 14 megfelelő zenészt magad köré rakni nem egyszerű - Még Max Cavalera sem ekkora "hangszerkezelő-fogyasztó" a Soulflyban.../. Most nem a tökön rúgás volt a cél, inkább több női parfümillatot szerettek volna a koncerteken. Ha eljutnának hozzánk, talán még jó is lenne:P De suttyónak suttyó a muzsika, így még mindig csipázom. Az első két albumot továbbra is kanbulikra, míg a következő kettőt vegyes társaságoknak ajánlom...

Itt az első dal, szívemet melengető riffel indul, de hamar elkezdhetnek élvezkedni a lányok is, akik járjanak szépen nyitott szemmel:D

Majd a régi időket idézni próbáló darab:

A tegnapi Machine Head poszt után ismét "tegnaprakész" leszek. Igen, "tegnaprakész", hisz tegnap jelent meg az új Mastodon /és a IV. Maylene And The Sons Of Disaster is.../

A legegyszerűbben felvezetni egy szövevényes zenét, talán a friss album legegyszerűbb számával lehet. Egyszerűre írták meg a maguk "mastodonos" módján. Valahol olvastam, hogy most az egész stúdiózáshoz is máshogy álltak, nem akartak egy újabb Crack The Skye-t. Véleményezni egy komplett albumot a megjelenés másnapján nem ildomos. Mondhatnám, hogy Brann Dailor-ék a promo cd kiküldték egy hónapja a szerkesztőségbe, de ekkora zsiványok még nem vagyunk. Így nem is mondhatom, hogy rongyosra hallgattam, de azért 8-10szer már végig futott a dalcsokor a lejátszóban a jelenlegi fájlmegosztós világnak köszönhetően. Szép lett, jó lett, izgalmas lett. Egyelőre legyen ennyi elég. Mondják mások, hogy befutottak, a zsigeri düh, agresszió is eltűnt... Szerintem van egy faja íve az albumoknak és az előző korong után, egy ilyennek kellett jönnie. És akkor a mai "egyszerű" dal a Curl of the Burl.

Meglepő, vagy nem meglepő módon már annyi kópé dobolta le otthon ezt a számot, nem győztem választani. Mondjuk, hogy ismert a banda, de azért idén Tokajban félház volt a nagyszínpados koncertjükön...Végül Jesterre esett a választás, mert nem album hűen csörömpölte el, hanem a saját szája íze szerint. Na jó igazából nem ez volt az indok, hanem tök úgy néz ki, mint Sayid a Lostból:D

És az eredeti dal, hihetetlenül izgalmas klipje...: UPDATE: MEGVAN A HIVATALOS VIDEÓ!!! KÜLDENÉM AZOKNAK, AKIK SZERETNEK, MINDENFÉLE SZART MAGUKBA TOLNI;) HA NEM VIGYÁZTOK, AZZÁ VÁLTOK, AMIT ELSZÍVTOK:)