A tegnapi Machine Head poszt után ismét "tegnaprakész" leszek. Igen, "tegnaprakész", hisz tegnap jelent meg az új Mastodon /és a IV. Maylene And The Sons Of Disaster is.../
A legegyszerűbben felvezetni egy szövevényes zenét, talán a friss album legegyszerűbb számával lehet. Egyszerűre írták meg a maguk "mastodonos" módján. Valahol olvastam, hogy most az egész stúdiózáshoz is máshogy álltak, nem akartak egy újabb Crack The Skye-t. Véleményezni egy komplett albumot a megjelenés másnapján nem ildomos. Mondhatnám, hogy Brann Dailor-ék a promo cd kiküldték egy hónapja a szerkesztőségbe, de ekkora zsiványok még nem vagyunk. Így nem is mondhatom, hogy rongyosra hallgattam, de azért 8-10szer már végig futott a dalcsokor a lejátszóban a jelenlegi fájlmegosztós világnak köszönhetően. Szép lett, jó lett, izgalmas lett. Egyelőre legyen ennyi elég. Mondják mások, hogy befutottak, a zsigeri düh, agresszió is eltűnt... Szerintem van egy faja íve az albumoknak és az előző korong után, egy ilyennek kellett jönnie. És akkor a mai "egyszerű" dal a Curl of the Burl.
Meglepő, vagy nem meglepő módon már annyi kópé dobolta le otthon ezt a számot, nem győztem választani. Mondjuk, hogy ismert a banda, de azért idén Tokajban félház volt a nagyszínpados koncertjükön...Végül Jesterre esett a választás, mert nem album hűen csörömpölte el, hanem a saját szája íze szerint. Na jó igazából nem ez volt az indok, hanem tök úgy néz ki, mint Sayid a Lostból:D
És az eredeti dal, hihetetlenül izgalmas klipje...: UPDATE: MEGVAN A HIVATALOS VIDEÓ!!! KÜLDENÉM AZOKNAK, AKIK SZERETNEK, MINDENFÉLE SZART MAGUKBA TOLNI;) HA NEM VIGYÁZTOK, AZZÁ VÁLTOK, AMIT ELSZÍVTOK:)