(Avagy egymásnak feszül két húr-óriás..)Nagy volt a kísértés, hogy – folytatván TV-s élménybeszámolómat – valamit beidézzek a hagyományos újévi bécsi koncertről, amit ezúttal is a „Die Grosse Snoberien Philharmonic Orchestra” interpretált. Ám, arra jutottam, hogy nem szép dolog ironizálni ezen a jeles eseményen, melyen a gazdasági-értelmiségi felsőház képviselteti magát, a francia pezsgőktől kissé még kábultan, ám felettébb díszes formában. És örömtől fénylő (akarom mondani púdertől matt) mosollyal évről évre veszik a fáradtságot, hogy aranynehezékekkel terhelt kacsóikat összecsapkodják a sármos karmesterúrnak engedelmeskedvén, a Radeczkymarsch örökbecsű dallamára. A Kék Duna Waltz pedig mindennek a betetőzése: a mázsás kristálycsillárok majd lehullnak az égből, a Hollandiából importált pompás virágok ezrei pedig mézédes nektárt verejtékeznek a szépség ilyen orrfacsaró megnyilatkozása láttán…khm, csak kibukott a dolog. De akárhogy is nézzük: jó, hogy vannak ilyen biztos pontok az életben, akár a kétségtelenül évente beköszöntő tavasz. Az újévi másnapos lencsét amúgy sem lehet zsíros Beethovennel, netán fűszeres Bartókkal megemészteni.:)
De, mivel már rég túl van mindenki a lencsén, nosza, hallgassunk Strauss helyett valami mellbevágó zenét.
Francis Poulenc (lekenyerező mosollyal odafenn, a képen): d-moll versenymű két zongorára és zenekarra (gondolta, ha már csak egy zongoraversenyt ír, akkor mindjárt két Stenwaynek ad munkát...:)
Hál’Istennek magamnak már jó egy éve leírtam magvas észrevételeimet a műről, következzék ez, és a meglepő fordulatokban gazdag első tétel, leghitelesebb módon, a szerző előadásában. A párbaj ellenfél Jacques Février.
1:07-ig: Rachmaninovi kezdés, majd Beethoveni klasszicizmus filmzenei (“A Polip”) motívumokkal. Mindez kicsit szegényes, de szerethető hangszereléssel.
1:07-2:14: Ravel-Bartók stílusú tébolyda, krampácsolda (1:40-az 50-es évek romantikus kalandfilmzenéje)
2:14- 4:16 Ismét Rachmaninov: keleties hangvétel, a „Szomszédok” főcímdalával megspékelve
4:16-5:17 A Ravel-i cirkusz folytatódik, tengeri csata effektekkel
5:18-5:38 A szerző idétlenkedéséért érzett bűntudata előtör, magába néz.
5:38- Debussy stílusa, hópihék tánca. Az értékek, hittel teli titkos vágyak percei. Esőben reszkető kivert kutyuli motívum. A végén nem állja meg, és beköszön Ravel még egyszer.
Ha jók lesztek, hétfőn folytatjuk;)
Éjszaka rátaláltam az új Lamb of God album összes számára. Annyi a bajom, hogy nem a zenekar rakta ki hivatalosan... Manapság, mikor minden banda arról beszél, hogy nem a zeneeladásban van a jövő és a pénz, hanem a koncertezésben és a "mörcsben" /póló, bugyi, zokni, bögre stb:)/, akkor talán nem kéne szomorkodnom, hogy egy kis pöcskópé, aki ott sertepertélhet a zenekar háza táján, elbugázza a muzsikát és feltolja a netre... Egyrészt én bekakkantanék a nacimba, ha Chris Adlerhez bármi közöm lehetne, másrészt aki felrakta YTre semmilyen pénzügyi hasznot nem húz belőle. Ha én lennék olyan Robin Hood, hogy 20 nappal a megjelenés előtt kezemben tudhatnám a muzsikát, biztos, hogy lennék mellé olyan antiszociális is, hogy hangszigetelt szobában bömböltetném, csak a magam 
Szilveszter este, mikor már éppen csömört kaptam a baginacsasó fájdalmasan gyatra poénkodásaitól és szeretett szomszédaink pirotechnikai dáridójától (vö. 
Dallasi egyszerű zene. Van olyan zene amit nem kell túlbonyolítani, mert nem a elgondolkoztatás vagy 100%os odafigyelés a célja. A csordavokálos, héj-héjezős, yeah strófavégűs megoldások tökéletesek a csapatépítéshez. Nem is akarnak többet a srácok szerintem. Ti sem igaz?:) És ha nem figyeltek oda a végén megcsináljuk a napilaci kocsmát, ahova majd lejöhettek kulturáltan héj-héjezni:)
Na hát végére érünk lassan a 2011es évnek is. Gondoltam összeszedem, zenei téren mik tetszettek idén, meg talán mit várok a jövő évtől. Jó persze, sok pénzt, jó koncerteket, sok időt a barátnőmmel. De azon kívül :)
Csatlakozom kedves Főszerkesztő Úrhoz, és végre böffentek valami érdemlegeset a jeles alkalom alkalmából… Mondjuk személy szerint nem ájulok el az új esztendőtől, az utóbbi időben kellemes szunyókálással ünneplem az év utolsó és első éjszakáját… azaz mégiscsak elájulok.:) (Amúgy senki sem vádolhat meg azzal, hogy unalmas fickó vagyok és egy (gyomor)tartalmas mulatság helyett jól ismert szemhéjamat tanulmányozom inkább. A szemhéjam ugyanis jobbnál jobb filmek főszereplőivé avat éjszakáról éjszakára! Tegnap pl. professzionális bűnözőként menekültem az igazságszolgáltatás elől, frissen zsákmányolt Maseratimmal…de, erről majd egy másik posztban.;)
Minden valamit magára adó zenei blog előveszi az év legjobb lemezeit, koncertjeit stb... Én is agyaltam valami hasonlón napilaci megoldásban, de ettől ma eltekintek. Max. késve jövőre bepótolom, csak úgy napilacisan...:) Rengeteg koncerten ott voltam, amin ott akartam lenni, minden zenét elérhetővé tettem magam számára... Ott voltam négy zenei fesztiválon, pedig azt mondtam tavaly, hogy én ugyan jövőre nem megyek, vén fasz vagyok ehhez...
