Néha üvölteni volna kedvem. Ilyen esős, szürke időben meg pláne...jobban visszhangzik minden. Persze az is egy megoldás ilyenkor, ha bevackolódunk a TV elé egy jó mozival, az áztató eső kellemes háttérzenéjével elandalítva.
Most mindkettő lehetőséget egyszerre ajánlom: a Pink Floyd (Roger Waters) legendás opuszával kívánok jó lázadást, üvöltést és elmélyülést! Így talán már érthető a címben szereplő „rózsa szín” és a „fal” felfaló faló…:D A The Wall hónapokig volt a toplistámon lázadásom csúcsán. Aztán sikerült lejönnöm a cuccról, rá kellett jönnöm, hogy a Pink Floyd túladagolása súlyos mentális károsodással járhat…
Szóval itt az egész mozi egy darabban, akit a személyes vonatkozásoktól sem mentes háttér sztori is érdekli, ide kattintson.
Viszont ha valaki történetesen nem ér rá tespedni, vagy fél a befordulástól, netán munkakörülményei nem teszik lehetővé az üvöltést, arra kérem csak az album brutális kezdő szakaszára szánjon csöppke 10 percet! ;)