Avagy: Felemelő zene a Gödör alján. Zengő halak az Akváriumban. Lélekborzoló toborzó a A lényeg, hogy nagyszerű élményben lehetett része annak, aki vasárnap délután ellátogatott a Gödörhöz. A BTF Énekel a város koncertjén az Óbudai Danubia Zenekar és számos nagyszerű kórus és szólóénekes közreműködésével Kodály Zoltán művei csendültek fel. A jóllakott népes nézősereg vasárnapi szieszta hangulatát tetézte a szép muzsika és a szokatlan módon a koncert alatt fogyasztható maláta lé.
Következzék a Háry János kedvelt részlete, szerintem ez maga a magyar virtus és böszmeség:
A bajtársias vitézi hangulat a végén érte el csúcsát, amikor is a beépített embereket közönséget bevonták a nótázásba. Először a Forr a világot (Berzsenyi-Kodály: A magyarokhoz), amiről nálam és cimborámnál is feltört a régi kórista idők emléke. Különösen a keszthelyi Helikonok sok száz fős összkara volt nagy élmény anno. (Ez nem az lesz, de kb. ilyen volt az is...)
Ezen a felvételen még nem voltam ott technikai okok miatt (érezhető is a visszafogott hangerőből), de higgyétek el hatalmas élmény ilyen nagy tömegben óbégatni.
Aztán LÓRA! Jött a toborzó. Nótakettő, háromnégy…
Erről eszembe jutott egyik kiváló kortársam slágergyanús angol verziója:
„The good soldier with the horses has a very good life.
Eating, drinking in the camping, doesn’t have any problem.
Oh life, so good life, it’s can’t be better.
Just goes to be a soldier, who likes these things!”
(N.Á.)
Annak idején én is megpróbálkoztam a műfordítással. Tiszavirág életű munkásságom mindösszesen egy magyar népdal angolba ültetésére terjedt ki:
„Cat come, cat come, do you have an own girl?
I have, I have, but I can’t use her.
Give me her, I’ll catch her,
Sita-sita Friday, loving of the Thursday,
Drum Wednesday.”
Aki kitalálja az eredetét csókot sörtöt adok érte! :D
