Kérem szépen itt botrány van! Nem akar esni a hav. Mármint Pöstön. Bezzeg a szubmediterráneum kapott csillogó pehelypaplant…mégiscsak ott lenne a királyság székhelye? Csak ez a város marad szürke. Pedig mindjárt itt a kari, aztán a szilvi is toporog már az ajtónkban... De legalább korizni lehet majd, amint befagyott a Duna…ha még marad benne addig víz. Viszont úgy a bkv-nak nem kell hajóbeszerzésen törni a fejét, néhány elnyűhetetlen piros hetest átvezényel a mederbe, oszt csókolom! Ja, és pont egy év múlva lesz a világvége. A maják megmondták. Micsoda véletlen, hogy pont az év legsötétebb napján...! Tessék felkötni a gatyát innentől minden nap egyszeri és megismételhetetlen! (Nem mintha ez másként lett volna eddig.)
Na, befejeztem a szaporítást, jöjjön a hóhányás. Egyesült erővel kívánjuk, hogy friss hópelyhek lepjék be utcáink zavarba ejtő piszkait! Segítségül a minden alkalomhoz illő Frank szegődik hozzánk. Legutóbb a csokoládé-holokauszt idején szerepelt nálunk, és most ismét itt van, hogy sugározza a szving bódító hullámait.
(Ez a dal, amúgy anno nagyon emlékezetes perceket szerzett cimboráimmal, húsvét idején. Ezúton is elnézést az alsószomszédoktól a dübörgésért!:)
És kicsit előreszaladva igyunk előre a hó bőrére egy csésze forró puncsot két öreg lókötő társaságában!