A történet eleje, hogy október 25.én volt egy jó kis Belleruche koncert az a38on. Bánhatja aki nem volt ott, tipikusan olyan zene, ami első hallásra is bejön, koncerten pláne. Van valami magával ragadó az énekesnő hangjában. És úgy gondoltam, hogy csak egy Meshuggah vagy valami anyaszomorító, hányadék techno képes olyan együttmozgást kiváltani, hogy mozogjon alattunk a hajó... De a trip hopos, elektros soul is:)
Koncert végén megittunk néhány sört Zoli kopéval, aki nem mellesleg az Anima Sound System és a Beat Dis dobosa, szabadidejében meg elmelózgat a hajón:) Hát igen, még mindig kevesen élnek meg csak a zenélésből... Úgyhogy kezdjetek el ismét lemezeket venni és koncertre járni...;)
Bevitt még a VIP részlegbe is, ahol még persze sosem voltam... Köszönet érte meg pláne azért, hogy ész nélkül hozta a söröket:) Szóba került természetesen a muzsika is a csajok után és mondott egy zenekar nevet: Letlive. Ő a színpad széléről nézte végig a szeptemberi szintén hajós bulijukat és magával ragadta a zene, a hozzáállás, a profizmus stb...: Lacikám ismerd meg nagyon gyorsan őket!
Eleget is tettem a dolognak, tényleg üt a banda! Skatulya: post-hardcore, matchcore. Nem annyira dühöngő örültek, mint mondjuk a Dillinger Espace Plan és nem olyan ratyik, mint a Tokio Hotel... Minden pont a helyén van, semmi önkényesség.
Első klip a lányoké. Van itt Párizs, rózsa, szaladás, napszemüveg. Külön mókás, hogy mintha egy fiúbanda összeválogatott tagjai lennének, olyan sokszínű a banda. Szóval hihetetlen mód nagyra becsült hölgyek: válogassatok!!!
Második meg a refrén buzerátoroké. Ha a szám végére nem dúdolod, akkor elfelejtetted bekapcsolni a hangfalat... A klip meg beteg a cuki nyuszijával:)