A nyár végeztével visszaköltözött a televíziós-készülék szerény hajlékomba. Hetekig csak szoktattam a szemem a komor fekete doboz látványához, mígnem egy tökéletesen érdektelen napon bekapcsoltam és végigpörgettem az ujjaimat mind a 39 csatorna felett. Megelégedetten tapasztaltam, hogy nem maradtam le semmiről. Ugyanazok a műsorok mindenütt, mintha az utolsó TV-zéssel töltött (májusi) nap ismétlését látnám: oroszláncsalád élete Kenyában, épülő szálloda Dubajban, Való VilágJó volt nézni és hallgatni a két veteránt. Jó látni olyanokat, akiknek életük és szenvedélyük a zene. Nem pénzért és hírnévért. És a vizuális élmény: a zenész akinek a hosszú évek alatt a zenéhez idomult a teste. Miles barázdált ujjai rendületlenül szorítják a trombitát, arcizmait a fújás szedte ráncba… plusz a szemüvege és a jazz-szmokingja: zseniális!:)
Az alábbi (fent említett) 1991. július 8-i koncertfelvételen egy csodálatos átmenetet hallhatunk a Summertime-ba. Az ekkor 65 éves Miles néhány hónappal később már csak legenda volt. Isten nyugosztalja!
